Fraternity-Testvériség, 1986 (64. évfolyam, 1-3. szám)
1986-04-01 / 2. szám
Page 8 TESTVÉRISÉG ÚJ SZÉKHÁZUNKBA május 31-én beköltöztünk. A külső munkák az egész nyárra tervezve folytatódnak. Új címünket, telefonszámunkat ebben a számban közzétessziik. Tavaszi gyűlésünk fontosabb határozatait az angol nyelvű rovatban közöljük. BENEDEK JÓZSEF igazgatónk, kevéssel a tavaszi gyűlés után, kórházi vizsgálatok közben váratlanul elhunyt. Legutóbb az építési bizottságban fejtett ki aktív munkát. A gyűlésen újabb feladatokat vállalt. Hirtelen halála nagy veszteséget jelent Egyesületünk számára. Gyászoló családjára Isten vigasztaló kegyelmét kérjük. Helyét Pennington Michael pót-igazgató veszi át. ALLEN PARK - DETROIT-ban az egyház és a 35. számú osztályunk karöltve rendezték meg Egyesületünk szolgálatának 90. évfordulóját. A nívós ünnepélyért, példaadó rendezésért köszönetét mondunk Főtiszteletű Ábrahám Dezső püspök úrnak, alelnökünknek és az egész rendező bizottságnak. A beszámolót megtaláljuk a 35. osztály híradásában. Igazgatóságunk szeptember 4-én és 5-én tartja őszi gyűlését a ligonieri Bethlen Otthonban. Igazgatósági üléseink minden alkalommal egy rövid elmélkedéssel és fohásszal kezdődnek és fejeződnek be. Az alábbiakban közöljük Nt. Novak Miklós igazgató március 6-án elmondott reggeli elmélkedését. ELMÉLKEDÉS ÉS FOHÁSZ Máté 16:21-26. Jól tudjátok, hogy ezekben a napokban, ezekben a hetekben, újra böjti időszakon megyünk keresztül, amelyik esztendőről-esztendőre, nemze- dékről-nemzedékre az Egyház széleskörű gyakorlatában külön jelentőséggel és értelemmel bír. Erre a néhány szóra összpontosítjuk most a figyelmünket: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” A világ megnyerése a világ kezdetétől fogva a világ végéig az emberek ambíciójának mindig az egyik célja volt és talán sajnálhatnánk is önmagunkat, mint emberek, hogyha semmiféle törekvés, semmiféle akarat nem volna bennünk. Ugyanakkor, ott van az állandó kísértés, kiváltképpen a mi száámunkra — közelebbről: a nyugati civilizáció letéteményeseinek, Amerika életében résztvevőknek — szüntelen kísértése ennek a világnak a megnyerése. Nem én találtam ki, valakitől olvastam: mi állandóan „triumphálizmusban”, — szüntelen győzésre, megnyerésre vagy legyőzésre égetjük el energiánkat. Ez önmagába véve még nem rossz, hogy ennek a megnyerésnek a célja nemes, igazolható, idvességes — ahogyan jó magyar szavunk mondja — de ennek az igyekezetnek mindig az a legdöntőbb mértéke, hogy „milyen áron?” Milyen áron? S akkor döbbenünk rá, hogy mi magunk is hányszor vétkezünk, hányszor tévedünk, amikor jóindulattal elindulunk, megyünk tovább a világot, világokat megnyerni, ugyanakkor pedig elveszítjük az önmagunk lelkét, önmagunk lényegét. Gyülekezetemnek így mondtam egyszer ezt az átvitt értelemben vett fordítást: Mit használ az Egyháznak, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Most, amikor mint egyesületi igazgatók vagyunk együtt, Isten Szentleikének a parancsolata alatt nem én beszélek hozzátok, hanem az Ige üzen az én beszédemen keresztül: Mit használ a Református Egyesületnek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Mert gondoljuk meg: szép és dicséretes dolog az, hogy magyarok vagyunk. Semmi kivetni való benne nincsen. Az is kell — a szó legnemesebb értelmében — értéket jelentsen, hogy amerikaiak vagyunk. De még mindig, mind ezekben és mind ezek fölött: reformátusok, keresztyének, Krisztust követő emberek vagyunk. És jaj nékünk, hogyha most már nem a nevünkből, hanem a lényegünkből kimaradna az, hogy először is úgy indultunk el Krisztus után, hogy az Ö fegyelme, az Ő parancsolata alatt menetelünk, és naponta, óránként, életünk minden mozzanatában az Ő követése, neki való engedelmesség kell, hogy megőrizzen bennünket lényegünkben, eredeti célunkban, eredeti küldetésünkben — és akkor valóban: „aki mind egy elveszíti az ő életét Ő érette, valóban megtalálja azt”. Tudom, hogy 90 esztendőn keresztül így volt és nincsen kétségem afelől, hogy bármilyen hosz- szú jövendőt is ajándékozzon nekünk az Isten a jövőre tekintve, így lesz: hogy nem „a világot megnyerni, bármilyen áron”, de Krisztust követni, mindent Ővele és Őérette odaáldozni, hogy a mi lényegünk, küldetésünk megmaradjon. Imádkozzunk. Örökké való mennyei édes Atyánk. Hálatelt szívvel köszönjük Tenéked ezt az új napot, amelyre fölvirrasztottál minket és kérünk Téged: segíts, hogy életünkben az új alkalmakat, új lehetőségeket soha ne tekintsük maguktól értetődőknek, hanem mint egy megbecsülendő ajándékot, úgy fogadjuk a Te részedről.
