Fraternity-Testvériség, 1985 (63. évfolyam, 1-4. szám)
1985-04-01 / 2-3. szám
Page 4 TESTVÉRISÉG AZ ELNÖK ROVATA Változatlanul úgy gondolok a kanadai magyarságra, mint a Református Egyesület ígéretes, eddig igazán elhanyagolt munkamezejére. A kanadai lelkipásztorok ezidei csendesnapján ügyrendre került az Egyesület ottani szolgálati lehetőségeinek kiértékelése. A hozzáállás határozottan pozitív volt. A kanadai magyarság kész az újrakezdésre. Már jelentkeztek új szervezők. Tegze József, Tóth János igazgatónk messzemenő támogatásával megkezdte kiképzésüket, munkába állításukat. Az újrakezdés sikeréhez szükséges az Igazgatóság részéről annak világos megfogalmazása, amit a Református Egyesület a szeretetszolgálat terén nyújtani kíván a kanadai magyarságnak. Az elnöki rovat most mindenestől Kandáé, éspedig abból az alkalomból, hogy az ottani lelkészegyesület két tagja egy-egy új könyvvel ajándékozta meg a világ magyarságát. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a Testvériség hasábjain felhívjam azokra olvasóink figyelmét: VATAI LÁSZLÓ LEGÚJABB KÖNYVE A New York-i Püski kiadóvállalat Vatai László ÁTSZÍNEZETT TÉRKÉP című könyvével ajándékozta meg az egyetemes magyarságot. Ez a tanulmánysorozat a nyugati magyar könyvkiadás csúcsai közé tartozik éppenúgy, mint a két évtizeddel ezelőtt megjelent Ady-tanulnránya, AZ ISTEN SZÖRNYETEGE, hatalmas alkotás, önmagában is elegendő arra, hogy Vatai írói arcképét szinte befejezetten időtállóvá tegye. A könyv címét és borítólapját a szerző így értelmezi: „Ezerötszáz közepétől száz esztendeig a magyar nép több, mint 90 százaléka protestáns volt, elsősorban kálvinista, református. Ez a kulcsszáma az újkori magyar történelemnek: mi ment végbe népünkkel, s milyen zsákutcába került a történelme, míg ez a szám lecsökkent 25 százalékra? Jórészt erről szól a könyv, erre mutatnak rá a históriai és irodalmi tanulmányok.” A könyv hét önálló tanulmányt tartalmaz: Dosztojevszkij — a titokzatos géniusz; Arany János — a magyar írók fejedelme; Márai Sándor naplói; Németh László — Homályból homályba; A Független Kisgazdapárt társadalombölcsészete; Harc az új világképért. A hét önálló tanulmány egyben kerek egész. Fejezetről fejezetre haladva Vatai írói géniusza a maga sokszínűségével kibontakozik az olvasó előtt. Visszafelé nézve történelmünk döntő tényezőit regisztrálja, előrenézve pedig tanulságokat nyújt. Vatai László legújabb könyve önmagában jó hír. Jelenti, hogy a diaspóra magyarság nagy gondolkodója felépült súlyos betegségéből és a legmeggyőzőbb módon, legújabb könyve megjelentetésével ad élethírt magáról. Kiváltságnak tekintem, hogy felhívhatom rá olvasóink figyelmét. Vatai László írásait régtől fogva nagyra becsülöm már azért is, mert az a miliő, amelyből elindult, a környezet, az iskola, melyek gondolkodását formálták, gyermek- és ifjúkori ismerőseim. Az atyafiúi szereteten túlmenőleg illő tisztelettel is nézek rá, aki egyszemélyben a felpáncélozott intellektus és inspiráló meditátor, akinek lelke elzárkózik a reflektálatlan életmódot kereső, felületes olvasó előtt, de csodálatosan megnyílik azok előtt, akik készek és képesek vele nemcsak felvetni, de valósággal átélni az egyéni és közösségi öntudat egészét igénybevevő súlyos, sajátosan magyar és egyetemes emberi problémákat, akik üres polémia helyett az élet lelkét keresik: megrekedt, beteg világban és társadalmi rendszerben az újulást munkáló lelket. Dosztojevszkijről írott hatalmas tanulmányával tört be a magyar szellemi életbe a két világháború között. Az Irodalmi Lexikon arról írta a hetvenes években, hogy az egzisztencialista filozófia legrangosabb úttörője volt Magyarországon. Amerikában megjelent könyve MAN AND HIS TRAGIC LIFE is ezzel foglalkozik. A Független Kisgazdapárt társadalombölcselete arra a rendkívül bátor Vatai vállalkozásra emlékeztet, amikor, a második világháború után, mint a Független Kisgazdapárt nemzetgyűlési képviselője és fiatal egyetemi tanár, az egyetlen magyar és keresztyén világnézeti alternatívát nyújtotta Révai József marxizmus-leninizmusával szemben. Harc az új világképért, nyugati élete első éveiben, az ötvenes években jelent meg először, az Új Magyar Útban, börtönből való szabadulása után. Kétszer börtönözték be, mint a nagy magyar gondolkodók sorsa volt századunkban: 1944-ben a nyilasok, 1947-ben Rákosi pribékei. A többi tanulmány előadások formájában született meg. Kiváltságosaknak érezhetik magukat mindazok, akik nemcsak Ligonierban, vagy a kanadai lelkészegyesületben, avagy a montreáli Bethlen Gábor Körben eredetiben hallhatták azokat, hanem most újból végigolvashatják. ízelítőül hadd idézzem, amit Bethlen Gáborról mond: „Mi őrizte meg legtisztábban Bethlen Gábor örökségét? A kisebbségbe szorult magyar kálvinizmus már nem tudta meghatározó módon formálni a nép sorsát,
