Fraternity-Testvériség, 1984 (62. évfolyam, 1-4. szám)

1984-04-01 / 2. szám

FRATERNITY

Page 13

FT. DR. ÚJLAKI FERENC, LELKÉSZI KARUNK NESZTORA, ELHUNYT

Mint futószél száguldott keresztül egész Amerikában, sőt az Óceánon túl is, a lesújtó hír: Újlaki Ferenc az év első hónapjának 31-ik napján Louis- ville-ban (Kentucky), lehunyta szemét, pontosan két héttel 94-ik születésnapjának érkezte előtt. Hatalmas tölgy dőlt ki életünk széles erdejében. Élete felejthetetlen áldás volt, emléke örökké megmarad.

Újlaki Ferenc 1890 február 13-án született Ung- váron, Nagy-Magyarország legészakibb fellegvárában. Iskoláit Sárospatakon végezte, ahol az óhazai egyház lelkésszé szentelte. Az anyaegyház tüstént Amerikába küldötte itteni magyar reformátusaink szolgálatára. Az első világháború kitörése előtt érkezett ide az új hazába. Rövid ideig Cleveland-ban szolgált Dr. Tóth Sándor, majd Detroit-ban Borsos István mellett, segédlelkészi minőségben. Ezután sorrendben, három Ohio-i gyülekezetünkben szolgált mint lelkipásztor és mindháromban maradék nélkül híveinek rajongó szeretete vette körül.

Első gyülekezete az akkori Fairport Harbor-Ash- tabula-Conneaut körzet-lelkészi egyház volt, ezt az egyházat 1915 augusztus havától 1922 februárjáig szolgálta.

Második gyülekezete Lorain volt, melyet 1922 márciusától 1928 végéig szolgált pásztorként. Itt 1926-ban ő építette meg a templom mellett lévő parókiát, amely ma is a jelenlegi lelkész lakóhelye.

Harmadik és utolsó gyülekezete Toledo volt, melyet 1929-től szolgált egészen 1944-ig. Itteni szolgálata alatt lett rnotóvá a mondás: „Toledo Vezet!”

Az amerikai magyar Református Egyesület, melynek Toledo-i pásztorkodása alatt annak országos elnöke is volt, teljes idejű elnökké választotta meg. Ennek következtében Toledo-i egyháza pásztori tisztjétől megválva, Washingtonba költözött, ahol a Református Egyesület országos székhelyet állított fel az ottani Kossuth Házban. Ott, a nemzet fővárosában, szolgált országos elnöki minőségében, öt teljes terminuson keresztül, nyugalomba vonulásáig.

Ottani elnöksége idején ünnepelte meg fényes keretek között Amerika magyarsága az ő lelkészi szolgálatának aranyjubileumát. Ez a felejthetetlen ünnepség történelmünk legfényesebb alkalma volt. Ideje: az 1965-ik év május havának 18-ik napja volt. Helye a Toledo Ohio-i templom, pásztori szolgálatának utolsó állomása és az Egyesület bölcsője. Meg- rendezők: a Református Egyesület, a Magyar Református Egyházkerület, az Amerikai Magyar Református Lelkész Egyesület és a Toledo-i Egyház.

Erre az ünnepségre, a magyarországi református Anyaegyház legendás feje, Dr. Ravasz László püspök küldött történelembe illő szép levelet, mely a

mostani nagy veszteségünkben legjobban fejezi ki mindannyiunk érzelmét.

„Kedves Barátom! — Kerülő úton jut hozzád ez a levél, mert beállottam barátaid és tisztelőid ama nagy seregébe, amely május 18-án Toledóban ünnepli amerikai szolgálatodnak ötvenéves jubileumát. Velük együtt én is köszöntöm Benned ennek a nemzedéknek nagy igehirdetőjét, aki másoknál többet látott meg az Üzenet titkaiból, s ezért többet is tudott adni. Amit pedig meglátott belőle azt pásztori egyéniségével és példaadó életével megpecsételte. Köszöntőm azt az igehirdetőt, akinek szavában a négyszázados magyar kálvinizmus szenvedélye hevít. Köszöntelek jó és hű pásztort, a gyülekezetek lámpását és őrállóját és elnöki szolgálatodban, mint az amerikai magyar reformátusság átfogó képviselőjét, első szolgáját. Gondolok élettársára, gondolok gyermekeidre, unokáidra és mindnyájatokat Isten oltalmazó sztretetébe ajánlak. — Köszönöm, hogy barátom voltál és kérlek maradj is az. — Leányfalu 1965 V. 12. — Ölel: Ravasz László”

Ez a levél Újlaki Ferencre mély benyomást tett és fenntartó erőt adott utolsó leheletéig. És most, mikor utolsó leheletét kibocsájotta, semmisem lehetne méltóbb felirat sírköve fölé.

Élete csaknem elérte a százados fordulót. Igehirdető szolgálatának gyöngyei beborítják egész amerikai magyar református életünk síkját. Kettős szolgálatában elnyert legmagasabb egyházi és világi kitüntető címe mellett igen büszke volt a „Kentucky Colonel” címre, mellyel Kentucky Állam törvényhozó testületé tüntette ki. Tettei között arra, hogy a második világháború befejezte után ő lehetett az, aki repülőgéppel vitte át Magyarországra az annyira életmentő penicilin szállítmányt. S utoljára, de semmiképpen sem utolsó helyen, hanem nagyon is az elsőn, mérhetetlenül büszke volt családjára, kiket néki Isten ajándékba adott.

Hitvese néhai Rúzsa Júlia, három leánygyermekkel ajándékozta meg őt: Lili leánya, férjezett Lowell Pálné Pontiac, Michigan-ben; Magdolna leánya, férjezett Bodnár Art-né Louisville, Kentucky-ban, ki élete utolsó éveiben őrzőangyalként gondozója volt Lili nővérével karöltve; és elhunyt leánya, Margaret, férjezett Dr. Szabó Istvánná, kinek idő előtti elköltözése begyógyíthatatlan seb maradt szívében élete végéig. Hitvese még washingtoni szolgálati évei alatt költözött el az élők sorából. Második hitvese, régi időkbeli jóbarátjának Kováchy Györgynek az özvegye, Lenke lett, kit néhány éve szintén eltemetett. Unokái: Linda és Pam Lowell; Sharon és Kim Bodnár; Dr. Ifj. Szabó István (Washington, D.C.) és Szabó Fred (Cleveland, Ohio).

A század elejéről végig vele maradt az ősi pataki diákének: „Ballag már a vén diák ... tovább ... tovább ... — Isten véletek cimborák!” Most ő mond-