Fraternity-Testvériség, 1982 (60. évfolyam, 1-4. szám)
1982-10-01 / 4. szám
1 1 MAGYAR RÉSZ:— KARÁCSONY, 1982 “Az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk” János ev. 1:14 AMERIKAI TUDÓSOK néhány évvel ezelőtt egy különleges feladatot próbáltak megoldani. Az történt ugyanis, hogy egy olyan mesterséges bolygót indítottak útra a világűrbe, amely a naprendszer belső körének planétáiról közvetít vissza tudományos adatokat, de nem tér vissza a Földre, hanem — kikürelve a Nap vonzóköréből — örökre kisodródik a csillagok végtelen távolságaiba. Arra gondoltak, — és ez volt a feladatuk — ha tényleg van máshol is értelmes élet a Földön kivül és ha valaki véletlenül rátalál e Földről elindított gépezetre, mégha millió esztendők után is, — miképen értheti meg, hogy mi emberek hol vagyunk, és mire jutottunk el? Mert emberi nyelvünket nem értenék meg, egyiket sem. Azok csak a Földre nézve érvényesek. Olyan üzeneti jeleket kell találni, amiket enélkül is képesek megfejteni. Végül is három rajzot véstek az időt álló acélhengerre: csillag-térképet a Tejútról, amelynek a Föld is egy parányi tagja; két emberi alaknak a körvonalait: ilyenek vagyunk megjelenésünkben; és azt a háromszöget, amelynek törvényszerűsége mindenütt érvényes a világegyetemben. A János evangéliomának írója is egy ehhez hasonló feladatot oldott meg könyvének első fejezetében. Jézus Krisztusról, az ő isteni lényének jelentőségéről akart bizonyságot tenni olvasói előtt. Igen, de amíg az első három Evangéliom (Máté, Márk, Lukács) a héber lelki-szellemi világban ismerős emberekhez szólt, ő a görög műveltség szerint gondolkodók számára akarta megírni Jézus életét. Mi volt a külömbség a kettő között? Máté evangélista például a Krisztus nemzetség táblázatával kezdi el könyvét. Azt bizonyítja, hogy Dávid király leszármazottja volt és így jogosan örökli annak trónusát. Hasonlóképen hangsúlyt nyer az első három evengéliomban az, hogy Jézusban beteljesedett Isten ígérete: Ő a próféták által megjövendölt szabadító, aki megváltja népét annak bűneiből. És ugyanígy felemeltetik szemük előtt Jézus főpapi tiszte. Akik előtte voltak, a bűnért elégtételre szánt áldozatokat csak jelképes értelmében tehették meg. Jézus önmagát tette egyszeri és tökéletes áldozattá a Golgota keresztjén. János evangélista tudta azt, hogy mind e három: Jézus királyi, prófétai és főpapi tiszte csak akkor lesz érthetővé görög műveltségű olvasói előtt, ha valamiképen hidat épít közöttük és az ószövetségi nép előtt ismeretes gondolkidás — mód között. Ennek a megértésnek pedig tlálkozási pontja, közös kiindulási forrása az az egyetlen fogalom, amit Bibliánk magyarul így mond: az IGE. Különös dolog, hogy e három betűből álló szó: “IGE” egyszere oly titokzatos és ugyanakkor minden titokra választ adó fogalommá lett az emberi gondolkodásban. Az Ige jelenti a kimondott szót, amelynek értelme és hatása van. Jelenti a tervet, a szándékot, amelynek akarata van. És, amikor Isten szól, jelenti az ő mindenható elrendelését. Az Ő szavának hatalma által jött létre a világ. Isten kimondott gondolata a teremtés csodálatos tényében lett valósággá. Ezt ismerték fel, Isten nevének tudomása nélkül is, hatalmas görög műveltség nemzedékei. Az ószövetségi nép prófétái pedig a Szentlélek által adott kijelentés által ismerték meg Istent. Ők is, amint a Szentírás mondja, a Törvényben, de nem a világ- egyetemben működő szabályokban, hanem az erkölcsi és vallásos életre vonatkozó parancsolatokban. Ez volt érvényben addig, amíg Jézus Krisztusban testté lett, azaz emberi formában jelent meg az Ige, és hozta el a kegyelem és igazság új szövetségét. Ez történt tehát karácsonykor, ama feledhetelen bethle- hemi éjszakán: az örökkévaló Ige, a világegyetem elemi és erkölcsi törvényeinek Ura “amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem megiiresíté önmagát, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.” (Filippi 2:6,7) dgy lett először gyermekké: Máriának elsőszülöttje, hívő pásztorok öröme, keleti bölcsek hódolatának tárgya. Előhírnöke pedig, Keresztelő János, így mutatott rá, amikor általa megkeresztelkedett: “íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Beteljesedett rajta Esai- ás jövendölése: “Emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője, mint aki elől orcánkat elréjtjiik. Es nem gondoltunk vele, pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá . . . az Ur mindnyájunk vétkét őreá veté.” (Esaiás 53-:3-6) Mindkét kijelentés tehát, Isten önmagáról adott revelációja: az egyik a világ teremtésének, és a másik a világ megváltásának rendjében a Jézus Krisztus személyében jelent meg. 12
