Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-10-01 / 4. szám
Bocskai nemességszerző őse a délvidéki, török elleni harcokban tűntette ki magát és a Báthoryak ősével együtt lovagja lett a Zsigmond császár által alapított Sárkány-rendnek, amely a Nagy Konstantin (Kr. u. 280-337) keletrómai császár által alapított Szent György-lovagrend, magyar folytatásának volt szánva. (Innen a Bocskai és Báthory családok címereiben látható sárkány.) Bocskai, mint Báthory-ro- kon, és gyermektelen ember, rászánta magát, hogy személyesen próbálja meggyőzni a Prágában székelő Rudolf császár-királyt és tanácsosait, hogy az erdélyi és magyarországi magyarság szabadságjogait tiszteletben tartva együttes erővel forduljanak a török ellen. Ténykedésével azonban csak azt érte el, hogy mint Martinuzzi, ő is gyanús lett az udvar szemében. Amikor a néhány évvel azelőtt még Habsburg-szö- vetségben harcoló Bocskai a Báthory Zsigmond fejedelem lemondása és távozása után elárvult Erdélyben meg akarta akadályozni az ott vérengző Básta császári tábornok további rémuralmát, az ez ellen személyesen tiltakozó Bocskait két évre Prágába internálták és csak nagynehezen sikerült hazajutnia. A biharmegyei Kismarján lévő birtokán azonban hamarosan elérte a fiatal Bethlen Gábor levele, kérve hogy álljon a vele együtt bujdosó magyarok élére, mert ha megmozdulnak, a török támogatása biztosítva lesz. Ám ez a levelezés Belgiojoso császári parancsnok kezébe került, aki, mint kassai kapitány, már régen fente a fogát a gyermektelen Bocskai hatalmas birtokaira, és most haladéktalanul küldött csapatot Bocskai elfogására. Bocskait azonban értesítették Belgiojoso szándékáról. Bocskai szerencséjére, egy, a közelben táborozó, nagyszámú hajdú-sereg vezérei hajlandók voltak szövetséget kötni vele. A döntő csata 1604. október 15-én volt a biharmegyei Álmod és Diószeg között, amelyben a hajdúk szétverték a császári erőt. Ezzel megindult a szabadságharc, a környék népe és nemessége egyre nagyobb számban csatlakozott a mozgalomhoz, Erdélyben, a Tiszántúlon, de a Felvidéken is. Tokaj vára után Kassát foglalták el Bocskai csapatai, a hajdúk lelkes ezrei mindig elől járva. Közben 1605. februárjában a medgyesi országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta Bocskai Istvánt, az áprilisban Szerencsen tartott oa-szággyűlés pedig Magyarország fejedelmévé. Az év végére már, a török által elfoglalva tartott területeket kivéve, az ország Bocskai seregeinek hódolt. A császár-király végül is tárgyalni volt kénytelen; de maga Bocskai is meg akart egyezni, mert nem akart módot adni a töröknek, hogy a tárgyalások esetleges félbeszakadását a saját uralmának a kiterjesztésére használja fel. így született meg a “Bécsi béke” néven ismert megállapodás, amelynek a leglényegesebb eredményeit cikkünk bevezetésében ismertettük. Bocskai azonban még ennél is tovább ment: még ugyanabban az évben tető alá hozta a 15 évre kötött zsitvatoroki békét, amely a két császár, a német és a török közt teremtett fegyvernyugvással tulajdonképpen Magyarország megkínzott népét segítette hozzá egy kis lélegzetvételhez. Bocskai István fejedelem egyik legszebb és legtanulságosabb alkotása a szabadságharcában döntő szerepet vitt, hős hajdúk és családjaik letelepítése volt, amely az Árpádok óta az első, újkori magyar telepítési program. Feláldozva erre a célra a saját birtokai jórészét is a nemrég még földönfutó népet odakötötte a magyar földhöz, kiemelte őket a földesúri bíráskodás és adóztatás kötelezettségei alól, “hajdúvárosaik” közösségi kereteiben felruházta őket az egész ország hatóságai számára érvényes, mert a Habs- burg-király által is megerősített, kiváltságokkal, de ugyanakkor kötelezte őket katonai szolgálatok teljesítésére is. A hajdúk tehát a székelységhez hasonló kiváltságok birtokába jutottak. Bocskai különben a székelyek kiváltságait is újból megerősítette, ellentétben a Báthoryakkal, akik a székelység erejét állandóan meg akartág törni. Politikai végrendeletében Bocskai lelkére kötötte utódainak, az erdélyi fejedelmeknek, hogy Erdély függetlenségét minden áldozattal tarsák fent, mert csak úgy lehet majd újból elindítani, Magyarország és Erdély függetlenítése után, a két országtest egyesítését, ha Erdély meg tud maradni a török és a német nagyhatalmak versengései között. Bocskai Istvánnak később méltó utódai támadtak az erdélyi fejedelemségben, hogy csak Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc nevét említsük, akik alatt még több, mint egy évszázadig folyt a küzdelem Bocskai megkezdett művének, a magyarság politikai és területi függetlenségének, nemzeti és vallási szabadságának a biztosításáért. Bocskai Istvánnak, a hívő magyar reformátusnak a lelkiismereti szabadságért folytatott küzdelmét a győztes áldozatvállalását ismerte el a világ református8ága, amikor a magyar reformátusság képviselőjéként az ő alakját állította oda a genfi emlékműre. A világ magyar reformátusságának, de rajtunk túlmenően a világ magyarságának nagy alkalma ebben az esztendőben a Bocskai István életére, tetteire, alkotásaira való kegyelettel teljes emlékezés: példájából erőt meríthetünk, iránymutatása alapján jövőt építhetünk ma is nehéz körülmények közt küzdő népünknek. Dr Bakó Elemér a washingtoni kongresszusi könyvtár magyar és finn-ugor kutató-könyvtárosa. n
