Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
DR. BAKÓ ELEMÉR: FABRICY KOVÁTS MIHÁLY Huszárezredes Származástörténete Amikor hősi halála 200. évfordulójának alkalmával 1979. május 9-én Washingtonban, a Kongresszus képviselőházának “Cannon Building”-jében Fabricy Kováts Mihály huszcrezredosről, a később Pulaski-légiónak nevezett “First American1 Legion” megteremtőjéről, az amerikai lovasság első kiképző mesteréről emlékeztünk, az egyik amerikai szónok azt kérdezte tőlem: “És milyen családból való volt ez a kiváló magyar tiszt, kik voltak a szülei, az ősei?” Noha akkor már idestova egy évtizedet töltöttem el Kováts Miboly életének a tanulmányozásával, beleértve azt is, hogy mindent átnézetem, amit korábbi magyar vagy amerikai kutatók vele kapcsolatban nyomtatásra tettek, nem voltam képes felelni a kérdésre. Fáidig ugyanis nem tudtunk többet bősünk élettörténetének a kezdetéről, mint hogy 1724. augusztusában született Karcagon, és hogy református vallású volt. Ami a születésnapját illeti, abban a tekintetben már eltérőek az értesülések, annak ellenére, hogy Póka-Pivny Aladár, aki elsőnek rostálta meg a bécsi és más levéltárak l abricy Kováts Mihályra vonatkozó anyagát, meglehetősen szigorúszemmel vizsgálta meg a felbukkanó adatokat. Szüleinek a nevét azonban senki sem talalta feljegyezve, és amikor a születési ideje körül élt karcagi Kovács nevűeket tekintetbe vették (mert Karcagon az anya- könyvek csak jóval későbbi időből maradtak fel), a bizonytalanság még jobban fokozódott; főleg azért, mert Karcagon akkor senkit nem neveztek “Fabricy Kováts'-nak. Nekem személyesíti igen sok gondot okozott ez a hiányzó családtörténeti adat, mert már évek óta dolgozom egy Kováts M ihály-könyvemen, amelyből nem lett volna szabad hiányozniuk bősöm közvetlen felmenőinek. (Vagy négy-öt éve, még a megboldogult Vasvárv Ödön életében, aki kitörölhetetlenül beírta a nevét a Kováts-kutatás történetébe, legelső sorban azzal, hogy ő találta meg és tette közzé Fabricy Kováts Mihálynak 1777. január 13-án a franciaországi B< >deaux-hól Franklin Benjáminhoz írt híres levelét, arról is volt szó, hogy mi ketten, Vasvárv meg én, közösen írunk majd egy Kováts-könyvet; de az a terv nem valósulhatott meg Vasvárv sajnálatos elhalálozása miatt, úgyhogy nekem vissza kellett térnem eredeti gondolatomhoz, egy Kováts ezredesről írandó "történelmi képeskönyv” összeállításához.) Most már értesíthetem mindazokat, akik az utóbbi időben, miután tuii »mást szereztek ennek a könyvemnek a készüléséről, egyre sürgetőbben érdeklődtek munkám haladása iránt, hogy, bár könyvem egy része máé hosszabb ideje ki van szedve, ez a pont, Fabricy Kováts Mihály származástörténetének tisztázatlan, kiderítetlen állapota volt az az én érzésem szerint megkerülhetetlen akadály, amely könyvem befejezésének az útjában állott. Inkább tehát olvastam, kutattam tovább, összegyűjtve sokkal több anyagot, mint ami könyvemben beleiéi, ugyanakkor behatolva olyan területekre is, amelyeknek a feltárása most már egészen más jelleget ad majd egy csak itt, Amerikában megírható (és megírandó) Kováts-könyvnek, mint amilyenre két-három évvel ezelőtt, vagy még korábban, a Vasváry Ödönnel folytatott eszmecserének idején akár gondolni is lehetett volna. Fabricy Kováts Mihály' származástörténetének a tisztázásához egy véletlen baráti találkozás segített hozzá. A múlt nyáron, 1980. augusztusában részt- vettem a finnországi Turku városában tartott V. Nemzetközi Finnugor Kongresszuson, amely a legjobb aikalom arra, hogy azokkal, akik rokonnépeink és nyelveink, őstörténetünk és nemzet: múltunk kutatásában munkálkodnak, szemeiyes kapcsolatba kerüljünk, illetve velük a régi kapcsolatokat feliijí- suk és gondolatainkat kicseréljük. Ebből az alkalom- uól láttam viszont régi barátomat,Györffy István professzornak, a magyar néprajz nagy tudósának egykori munkatársát, dr. Keszi Kovács László kollegámat is, akihez 1938. óta, amikor mindketten mint ösztöndíjas kutatók tartózkodtunk Helsinkiben, meleg barátság kötelékei fűztek. Beszélgetésünk sorá megemlítettem neki, hogy az utóbbi években egyik legkedveltebb kutatási témám a Fabricy Kováts Mihály ezredes élettörténete lett, mire ő csendesen megjegyezte, hogy “az a Kováts Mihály ugyanabból a nemzetségből való, amelyből én, és ha akarod, rendelkezésedre tudom bocsátani az ezt igazoló iratot, amelyet magam másoltam le, még a második világháború alatt, ez általam megtalált eredetiről.” Azt hiszem, nem kell részleteznem, inekkora örömet okozott nekem ez a közlés. Hiszen az amerikai fügegetlenr-égi háború neves parancsnokai sorában már aligha akad olyan, akinek az élet- történetét minden részletében ki ne derítette volna a kutatás. Ugyanekkor pedig mi, magyarok, még azt sem tudtuk megmondani a bennünket kérdezőknek, itt Amerikában, hogy kik voltak a szülei a dél- karolinai Charleston városát 1779. májusában a saját éiclc árán megmentő magyar hősnek, noha már jóval korábban, még európai katonai pályafutása során hírneves csapatparancsnoka volt a kor legkiválóbb katona-uralkodójának, Nagy Frigyes porosz királynak. Ahogyan megígérte, dr. Keszi Kovács László el is küldte nekem a nevezetes okirat másolatát. A másolathoz mellékelt kísérőlevél szerint dr. Keszi Kovács László a Vay-család berkeszi levéltárában találta meg ősének Keszi Kováts István tiszacsegei nótáriusnak, aki a Vav-ak jószágigazgatója is volt évc19
