Fraternity-Testvériség, 1980 (58. évfolyam, 1-4. szám)
1980-01-01 / 1. szám
hatatos keresztyén ember volt, aki szinte utolsó lehel- letéig megpróbálta meggyőzni Rudolfot és az akkor Prágában berendezett udvar tanácsosait egy jobb, emberségesebb “magyar politika” szükségességéről. Válaszul azonban elfogatási parancsot adtak ki ellene, és ha Bocskaynak nem sikerült volna, szinte az utolsó órában, megnyerni a saját ügye számára az akkor már nagyszámú, hazátlanná vált magyarság egy, “hajdú”-nak nevezett seregét, a magyarságnak ez a nagy vezére, akinek az ércbe öntött alakja ott áll, a magyar kálvinizmus képviseletében, a reformáció genfi emlékművén, már küzdelme legelején elbukott volna Belgiojoso császári vezérrel szemben. Bocskay és hajdú-serege azonban győzött, Biharban, Álmosd határában, és az ezt követő, győztes felvidéki hadjárat után a császár békekötésre kényszerült. Ez a békeokmány, az u.n. bécsi béke nyitotta meg a sorát azoknak a kötéseknek, amelyekkel Erdély fejedelmei, köztük Bethlen Gábor is, nemcsak Erdély függetlenségét és szabadságát, nemcsak a magyar protestánsok szabad vallásgyakorlatát, hanem még a királysági részek olykor ellenük harcoló, katolikus magyar rendéinek a jogait is igyekeztek biztosítani. Például azt, hogy a Habsburg-részek országgyűlése szabadon választhassa a nádort, aki ősi törvényeink szerint a királyi túlkapásokkal szemben volt hívatva megvédeni a nemzet jogait Bocskay, bár alig két évig élt az 1606-ban kötött bécsi béke után, világos utat jelölt ki erdélyi fejedelmi utódainak: politikai végrendeletében célul tűzte ki, hogy a magyar nemzetet csak belőle választott uralkodók kormányozzák, és amíg a nemzet ehhez szükségesegyesítése meg nem történik, Erdélyt mint független államot tartsák fent. Mig Bocskay megpróbálta “nyugtatni” a törököt, a zavaros életű és gondolkozású Báthory Gábor fejedelemsége alatt (1608-1613) Erdély megindult a lejtő útján. Mivel pedig a Bocskay fejedelem közreműködésével megkötött zsitvatoroki békében a “status- quo -t húsz évre garantálták, ezért a török császár büntető hadjáratot indíttatott Báthory ellen. Szerencsére a török oldalon voltak határozott akaratú és halált megvető magyarok (mert hiszen a mohamedán hatalmasságok abban az időben sem nagyon tisztelték a követek sérthetetlenségi jogát), akik a tragédia közeledtére odaálltak, hogy megállitsák a végzet szekerét. Ezek között volt Bethlen Gábor is. Ahogyan a krónikaíró Szalárdi János (1601- 1666) megörökítette: “Boldogtalan lévén vége Bá- thori fejedelem uralkodásának, az ország státusi (rendjei) közönséges gyűlésekben ugyan Szkender basának a török-tatár hadakkal az országban benn létele alatt nagy kedvvel, jó reménységgel, nem is hosszas tanácskozással, Bethlen Gábort, mint hazájok fiát, magok csontjokat, véröket azon 1613. esztendőben die octobr. mindjárt választották vala fejedelemnek, s ugyanakkor inauguráltatott is vala.” Ezzel a választással új korszak kezdődött, amelyet a késő utókor úgy nevezett el, hogy: “Erdély aranykora.” Ennek a bizalomnak pedig ott kell keresni a kulcsát, hogy Bethlen Gáborról tudott dolog volt, ahogyan a németországi magányában zsoltárokat fordító Szenei Molnár Albert is tudta, hogy — amint a zsoltárfordító írja — “még ifiabb korában, Constan- tinápolyi követségében háromszor olvasta által az Bibliát”, — mert hiszen akkor már meg volt Károlyi Gáspár remek fordítása. Bethlen Gábor fejedelem aztán rögtön hozzá is fogott Erdély “megcsendesítéséhez”, helyreállította a törvény tekintélyét (és a maga fejedelmi tekintélyét is), kiépítette a határmenti várak, erődítések láncolatát, kiegészítette a helyőrségeket. A szomszéd népek uralkodóival, a lengyel királlyal és az oláh fejedelmekkel jó szomszédi viszonyt teremtett, és igyekezett ennek szükségességéről meggyőzni a Habsburg-királyt is. Ugyanakkor azonban helyreállította Erdély gazdasági életét is: uralkodása alatt hamarosan felvirágzott a bányászat, a különböző iparágak, a mezőgazdaság, felélénkült a kereskedelem. Erdély népei, érezve az erős, de igazságos kezet alkotó munkához láttak. Bár türelmes volt a más vallásokon levőkkel szemben, uralkodása alatt rendbe tette magyar református egyházát, egyházközségeit, templomait és iskoláit. A lelkészeket és mindkét nembeli leszármazot- taikat nemesi rangra emelte. Az igaz vallásos életre sajátmaga mutatott példát még azzal is, hogy még hadjáratai alatt is újra, meg újra átolvasta a Bibliát. Már megszilárdult Erdély helyzete, amikor 1618- ban kitört a harmincéves háború (1618-1648), amelynek sodra Erdély részvételét is kikerülhetetlenné tette, hiszen Európa protestáns hatalmai a Habsburg- túlhatalomtól való féltükben fogtak fegyvert. Bethlen maga az első alkalommal 1619-ben vezetett hadjáratot Bécs ellen, mint a cseh király szövetségese. Bár a csehek döntő vereséget szenvedtek az 1620. évi fehérhegyi csatában, Bethlen derekasan megállta helyét, és az 1622. évi nikolsburgi békében sikerült újból megerősítenie a Bocskayféle bécsi béke pontjait, amelyeket a császáriak közben számtalanszor megsértettek. A békekötés azonban továbbra sem befolyásolta a Habsburg-tábort, ezért Bethlen kénytelen volt, most már Anglia, Franciaország és Hollandia szövetségeseként, újabb hadjáratot indítani, 1623. és 1624. folyamán. Az ennek hatása alatt újból megkötött békeszerződésben Bécs további biztosítékokat adott, de hamarosan tovább csökkentette a magyar nemzet jogait (például a magyar gazdasági élet legfőbb királysági ellenőrző szervét, a magyar kamarát a magyar országgyűlés megkerülésével egyenesen a német 15
