Fraternity-Testvériség, 1980 (58. évfolyam, 1-4. szám)
1980-01-01 / 1. szám
MAGYAR RÉSZ:— A FELTÁMADÁS MEGTARTÓ EREJE “Azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Lukács 19:10 Az olvasott Ige nem tartozik a klasszikus húsvéti textusok közé. Nem a feltámadás reggelén hangzott el, nem angyal ajkáról, nem az üres sziklasír felől érkezik hozzánk, mégis megragadó módon I mondja el, hogy Jézus miért is jött vissza a sír mélyéből és mit cselekedett az alatt a feltámadást követő negyven nap alatt, míg a földön tartózkodott: kereste tanítványait, akik Mesterük halála után csalódva és megszomorodva elszéledtek, szétszóródtak, mint a pásztor nélkül való nyáj. Mert a tanítványok seregével ez történt Krisztus keresztre feszíttetése után: megrettenve szétszóródtak. Mária és asszonytársai még a temetőben siránkoztak. Krisztus megkereste őket vigaszthozó megjelenésével. Azután nyomban elment az emmausi tanítványok után, akik útban voltak hazafelé, a temetőből jövő ember levertségével. Krisztus megkereste őket és megújította erejüket. Az egyenként megkeresett tanítványokat azután összegyűjtötte és elvezette a jeruzsálemi felső ház megtartó közösségébe. Krisztus feltámadásának ereje azóta is, ma is abban mutatkozik, hogy utánunk jön. Nem elégszik meg azzal, hogy valamikor életünk harmatos, konfirmációs tavaszán egyszer már elhívott tanítványának. Szemét most is rajtunk tartja és figyel hol járunk, merre tartunk, mit csinálunk. Lehet, hogy siránkozunk életünk veszteségei felett, mint Mária tette. Lehet, hogy bukdácsolunk, meghátrálóban vagyunk a hit és keresztyén élet útján, mint az emmausi tanítványok voltak. Isten azonban nem mond le rólunk. Azért jött az Embernek Fia, hogy minket is keressen és megtaláljon. Ebben a lényben keresendő a Húsvétnak nem színes, tulipántos, jácintos hangulata, hanem Krisztus feltámadásának üdvtörténeti ereje és haszna. Jézus azonban nemcsak azért jött, hogy megkeresse az elveszett embert. Arról is gondoskodott, hogy a megtalált embert megtartsa, hogy őt Krisztus földi teste, az anyaszentegyház megtartó közösségének megőrző oltalmába helyezze. Krisztus jól ismerte a közösség megtartó erejét. Mint, ahogyan nehezen képes megállni egy magános fa egy hegytetőn, ahol minden oldalról ki van téve a vihar pusztításának, éppenúgy nehezen állhat meg a magános keresztyén. Lelki társaságra, a közösség megtartó erejére van utalva. Ezért történt, hogy Jézus mennybemenetele előtt, arra kérte tanítványait, hogy Jeruzsálembe menvén, maradjanak egybegyűlve és várják meg a Szentlélek “nyelveket egyeztető” erejének kitöltetését, az anyaszentegyház közösségében. Ezen a ponton nagyon közelről érint bennünket az evangélium üzenete, mert mi, a huszadik század magyarsága valóban szétszórt, megrettent népe vagyunk Istennek. Ha valaha, akkor ma igazán időszerű a nehéz idők papköltője, Tompa Mihály szava: “Mint oldott kéve széthull nemzetünk”... Mennyire így van, ha meggondoljuk, hogy ma minden negyedik magyar és minden harmadik református magyar szétszórtságban, tehát az anyaország és a lelkiédesanya földrajzi keretein kívül él. Most érezzük, milyen kegyelmes volt hozzánk Isten, amikor megajándékozott minket egyházainkban, Református Egyesületünkben és Bethlen Otthonunkban a Lélek összetartó, közösséget formáló erejével. Amikor ezeket a sorokat írom, egy napon, két kalendáriumot hozott a posta. Egyik a Bethlen Otthon kiadásában megjelent Bethlen Naptár, a másik a magyarországi református sajtóosztály által kiadott Képes Kálvin Kalendárium. Az utóbbi írásban és képekben szemlélteti a magyarországi reformátusok életét. Az előbbi, a Bethlen Naptár, immár történelmi fontosságú dokumentálása nemcsak az amerikai reformátusok egyházi és egyesületi életének, de azon túlmenőleg Kanada, Dél-Amerika, Ausztrália és Nyugat Európa magyar református és evangélikus egyházai sorskérdéseinek. Összehasonlítás nélkül is kitűnik, hogy Isten történelmünk legnagyobb szét- szóratottsága idején döntő feladatot mért ki reánk, amerikai református magyarokra, azt ugyanis, hogy egyházi és egyesületi életünkben, megújult hittel és látással, helyi és egyetemes vonatkozásban, odaszánjuk magunkat eszközül a feltámadott Jézus Krisztus lelkeket egybegyűjtő és megtartó szolgálatára, mert “Azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Nt. Bertalan Imre Boldog, Isten áldásaiban gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk Egyesületünk minden egyes tagjának. 13
