Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)
1979-07-01 / 3. szám
ezer kilométeres utat, a karcagi tanácsház elé negyedórán belül mind befutottak a vendéglátók nem ki« csodálkozására. Budapesti amerikai követségünk tagjai is szép számban kisértek le Karcagra. Megjelent Michael Eisenstadt követségi tanácsos, a kulturális ügyek vezetője feleségével és lányával; Robert Tynes konzul feleségével; Suzanna Ziemer, alkonzul és Richard Friedman ezredes, katonai attasé. Megdobbant öreg katona szívem, amikor az impozáns tanácsháza előtt kiszállva a főtéren megpillantottam a jász-kun huszárok első világháborús hősi szobrát. A patinás épület egyik gyűléstermében a városi tanács három tagja fogadott bennünket. Bemutatkozó köszöntőmben rámutattam arra, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület nem biztosítási vállalat, hanem testvérsegítő intézmény, melynek, tagjai biztonsága mellett, magyarságunk szolgálata a főcélja. Idéztem Illyés Gyula üzenetét a külföldi magyarságnak, mely sokban determinálja magatartásunkat. “Minden harmadik magyar az ország határain kívül él. Ilyen diaszpórája egyetlen anyanyelvnek sincs. Ez azt jelenti, hogy a magyarság sorsáért egy harmadrészben már a kintiek felelnek. Minden diaszpóra-csoport egy-egy tükör, ők mutathatják nekünk, kik vagyunk a világban. Ők sugározhatják szét a világba, ami nálunk érték és fény.” Hatalmas felelősség ez — mondottam — aminek csak úgy tudunk eleget tenni, ha segítenek megtartani anyanyelvűnket és ébren tartjuk magyarságtudatunkat, hogy fényes maradjon az idézett lelki tükör. Ennek pedig egyetlen járható módja a KÉT IRÁNYÚ KULTŰRCSERE, amit a múltban fájdalmasan nélkülöztünk. Mert igenis van tiszteletre mélA küldöttség a polgármesterrel a koszorúzás után. tó magyar kulturális élet odakint. Zenészeink, előadóművészeink, festőink, szobrászaink és íróink legalább annyi figyelmet érdemelnek, mint tudósaink. Ezután ennek az amerikai magyar kultúrának két kézzel fogható alkotása került ajándékként át- dadásra a helyi Kováts múzeum részére. Előiször a Pulaski Légió hadilobogójának mása, melyet Taba János, az Egyesület 300. osztályának társelnöke küldött és egy remekbe készült színezüst Kováts érem, Bodó Sándor kiváló szobrásművéiszünk munkája, mint az Egyesület ajándéka. A Pulaski lobogó másik példányát ugyancsak Taba János ajándékozta és adta át a charlestoni ünnepségek alkalmával a Citadella vezetőségének. Szép szimbólum, hogy a Nagy-Kunságban született és az Egyesült Államok szabadságáért életét áldozott Kováts Mihály legbecsesebb hadi jelvény ének egy-egy mása Karcagon és Charlestonban lesz elhelyezve önkénytelenül is a szülőföldhöz fűző szálak elszakít- hatatlanságára figyelmeztetve. A tanácselnök köszönő és üdvözlő szavai után a népes csoport áthajtott a Kováts emléktáblához, melyet június 6-án helyeztek el ünnepélyesen annak az egyszerű falusi háznak az oldalára, mely ma a Fabriczy Kovátsok kúriájának helyén áll. A küldöttség és a követség tagjai bizonyos meglepetéssel látták, hogy az esemény előzetes híradásának teljes elhagyása miatt a helyi lakosság köréből szinte senki nem jelent meg. így csak pár mondat keretében helyeztük el az Egyesület koszorúját. Karcagi magyar testvéreinknek szánt üdvözlet sajnos elmondatlan maradt. Innen az ünnepség résztvevői gyalogmenetben vonultak a nagyhírű kerámia üzemhez, hol valóban csodálatos művészi élményben volt részünk. Az igazA keiáinai üzemben: a művész munkában. 17
