Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)
1979-04-01 / 2. szám
LIGONIER VÖLGYÉBEN Az új élet ígéretével köszöntött ránk ismét a tavasz. Ilyenkor Bethlen Otthonunk belső és külső élete is újraéled. Nagy szükség is van erre, a lelket, testet megújító tavaszra, a pünkösdi Lélek megelevenítő és újjászülő erejére. Mint amikor az élet minden áldását, napsütését megragadja és kihasználja az ember, úgy adták át lakóink magukat az egymást soronkövető, arcokra mosolyt varázsoló különböző programoknak, melyeket nagy lelkesedéssel rendez “activity directorunk”, Debora Mondon. Kuglizás, társasjáték, különböző egyházak énekkarai, csoportjai, születésnapok, horgászások és kirándulások, mozielőadások és zenekarok, valamint sár- kányeresztés a hegytetőn, Pittsburgh környéki népi együttes és Orosz Juliska, mind, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a meggyengült, beteg testvéreink az életnek még egyszer — némelyek talán utoljára — szívből és igazán örüljenek. Az augusztus 25-i bazárunk is, melyhez itt újra kérjük Egyesületünk osztályainak, egyházaink népének támogatását (ezt a belső) a beteg és elgyengült életeknek naponkénti apró örömeit szolgálja. A már eddig is beérkezett adományokért és ajándékokért hálásak vagyunk. A közeli, de még a távoli testvéreinket is testvéri szeretettel hívjuk és várjuk augusztus 25-re. Bazárunk megrendezéséhez, sikeréhez ugyanis nemcsak ajándéktárgyakra, de önkéntes munkásokra, árusítókra és a vevő közönségre is szükségünk van. Hiszen a szeretetnek és áldozatkészségnek az anyagiakban és munkában való megbizonyí- tása az, ami széppé és áldottá teszi a Bethlen Otthon lakóinak életét. Jó nekünk talán itt megemlítenünk azt is, hogy 1978-ban 103 gondozottunk között 61 olyan idős, beteg testvérünket ápoltunk, akik magyar egyházaink tagságából kerültek otthonunkba. Közülök hárman voltak csak, akik eltartásukért, ápolásukért fizetni tudtak. Miután a “Department of Public Assistance” még ma is az 1976-os napi általányt fizeti Medicade- Welfare 58 gondozottunk esetében, ez havonta 17,- 400.00, évente 208,800.00 dollárral kevesebb bevételt jelent a Bethlen Otthon számára. Ez a körülmény a mai inflációs árakkal és munkabérekkel igen megnehezíti a Bethlen Otthon életét. A második emeleti, egyik nyitott terasz vízhat- lanítása, ebédlőnk mennyezetének felújítása, a régi épületszárnyban lévő szobák, folyosók padlózatának linóleummal való bevonása, az épület körül, valamint az otthonhoz vezető út rendbehozatala meghaladja a 20,000.00 dollárt. Minden adományért, “mellyel egymás terhét hordozzuk" hálásak vagyunk! (Nt. Kovács Pál - igazgató.) FEGYVERNEKI IMRE 1899 - 1979 Fegyverneki Imre 1899. március 12-én Kisgejőc, Ung megyében született. Ifjú korában vándorolt az Egyesült Államokba. Chicágó városában telepedett le. Műszaki gépész minőségben dolgozott a chicágói és környéki vas gyárakban. A Chicágó South Sidei Egyháznak presbitere, majd számvevője lett. Ebben a tisztségben élvezte a gyülekezet közbizalmát. Hosszú éveken át volt az AMRE South Chicágói osztályának ügykezelője. Ebbéli szolgálatáért többszöri kitüntetésben részesült. 1965-ban a magyar menekülteket segélyező alap pénztári állásában nagy segítségére volt a magyar menekülteknek. A Bethlen Otthonba 1970-ben jelenkezett fennjáró bentlakónak, majd kérésére a kápolna mellett az igazgatóság számára egy külön lakást épített. Április 17-én egy végzetes jellegű szívrohamban hir- telenül és váratlanul elhunyt. Az Április 19-én tartott temetési szertartást Ft. György Árpád, az elhunyt volt lelkipásztora és Nt. Kovács Pál a Bethlen Otthon adminisztrátora végezték. Edmund Kish unokaöccse, bridgeporti lakos, testét végrendelete szerin a Chicágó környéki Evergreen temetőben helyezte nyugalomra. Emléke áldott legyeit. (AG) 16
