Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)
1979-04-01 / 2. szám
MAGYAR RÉSZ:— HÍVEN MINDHALÁLIG Fabricy Kováts Mihály hősi halálának kétszázadik évfordulójára 1979. május 11-én lesz kétszáz éve annak, hogy az első magasrangú amerikai magyar tiszt életét áldozta az Amerikai Egyesült Államok szabadságának és függetlenségének oltárán. Kováts Mihály az amerikai függetlenségi háborúban nagy hírnevet szerzett Pulaski Légiónak volt szervezője, kiképzője és ezredparancsnoka. A légió élén végrehajtott haláltmegvető huszárrohamban elesett ugyan, de sikerült megakadályoznia azt, hogy a katonai és gazdasági szempontból egyaránt létfontosságú Dél Karolina-i kikötőváros, Charleston, az angolok kezére kerüljön. 1778-ban Sir Henry Clinton vette át a tehetetlen Howe tábornoktól az angol erők parancsnokságát. Hadászati tervében Charleston elfoglalása különös fontosságot kapott. Az amerikai viszonyokat jól ismerő Clinton rájött arra, hogy az északról déli irányba megismételt támadások nem vezethetnek sikerre a csapatait elismerésre méltó ügyeséggel irányító Washingtonnal szemben. Alapvetően új tervet dolgozott tehát ki az elhúzódó felkelés mielőbbi elfojtására. Prevost tábornok parancsnoksága alatt háromezer válogatott gyalogosból álló seregtestet hajókon délre küldött azzal a feladattal, hogy előbb a Georgia-i Savannah és a Dél Karolina Charleston kikötővárosokat foglalják el, majd innen a királyhű telepesekkel megerősödve törjenek északi irányba a gazdag déli erőforrásoktól elvágott felkelők hátába. Mikor Washington nagy későn ráébredt Clinton kibontakozó hadműveletének rendkívüli veszélyére, sietve néhány gyorsabban mozgó egységet irányított a déli hadszíntérre, hol Lincoln tábornok volt a különböző felkelő erők főparancsnoka. Ezek között volt a Pulaski Légió is. Az indiánok elleni harcokban és járványoktól megtizedelt légió lovassága 1779. május 8-án, gyalogsága pedig május 11-én reggel érte el Charlestont, körülbelül ugyanakkor, amikor Prevost elővédje is a város alá érkezett. Létszámuk Pulaski jelentése szerint alig érte el a 150 főt. A városban a hangulat mélyponton állott. A vezetőség királyhű tagjai és az erősen túlbecsült brit erők megjelenésétől halálra rémült lakosság Charleston feladását szorgalmazta, de erre hajlott az ott tartózkodó Rutledge kormányzó is. Moultrie tábornok, a város katonai parancsnoka erélyesen tiltakozott Charleston puskalövés nélküli feladása ellen, mellette csak a harcias, fiatal Laurens John, a kontinentális kongresszus volt alelnökének fia állott ki. Elképzelhető volt az örömük, amikor a bátorságáról ismert Pulaski váratlanul megjelent a tanácsban. Pulaski először huszárjaival végigparádézott a város utcáin, hogy harcias megjelenésükkel lelket öntsön a csüggedő polgárságba. Amikor pedig tudomást szerzett a meghódolási szándékról, a városi tanácsban fel- indultságában három nyelv keverékén beszélve, mint szövetségi tábornok tiltakozott a szégyenteljes kapituláció ellen és kijelentette, hogy a tanács döntésére való tekintet nélkül az angolokat meg fogja támadni. Annak bizonyítására, hogy a britek ellen nemcsak védekezni, hanem azokat megtámadni is lehet, Pulaski egy rendkívül merész, de éppen ezért sikerrel kecsegtető tervet dolgozott ki. Először a lovasság tör az ellenségre, s mikor az angol ezred meginog, a lovasok egy fordulattal visszavonulnak a város felé, és a feltehetően üldözésbe átcsapó angol gyalogságot becsalják a lesben álló lövészek és a vártüzérség kereszttüzébe. A történetírók ezt az érdekes harcászati elgondolást kivétel nélkül Pulaski katonai géniuszának tulajdonítják. De aki valamennyire is ismeri az ősmagyar lovas harcászatot, az nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy az inkább a mi Kovát- sunk agyában született meg, és Pulaski az ő sugalma- zására hajtatta azt végre. Pulaski bátor fellépése a tanácsban és tervezett támadásának híre futótűzként terjedt el a városban. A sáncokat megszálló alakulatok mögött a polgárok ezrei gyülekeztek, és nézték végig a véres drámát. A lovasság magyar huszár kiképzőmestere után halált megvető bátorsággal vágtatott rá a megdöbbent és meglepődött angol zsoldosokra. Makacsul védekező ‘ lázadókkal” már volt dolguk eddig is, de talán most fordult elő velük először, hogy azok mindent elsöprő támadást merészeltek meg ellenük. Ez volt a lélektani magyarázata annak, hogy a sok csatát megélt gyalogos ezred sorai megbomlottak, és akiket nem vágtak a huszárok, futva hátrálni kezdtek. SajnoB a Légió lesállásba rendelt gyalogos része türelmetlenségében a lovasság után tódult és azt megakadályozta a tervbevett fordulat zavartalan végrehajtásában. Az angol ezred a királyi hadsereg egyik legjobban kiképzett és hosszú háborús tapasztalattal rendelkező legénységéből állott. Pillanatok alatt felismerték az új helyzetet, visszanyerték lélekjelenlétüket és ellentámadásba mentek át. A kétségbeejtően összekeveredett légiós gyalogságot percek alatt lekaszabolták, és pótolhatatlan vesz13
