Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)
1979-01-01 / 1. szám
10 évig (1942-1952), majd 1952-től 1957 január 16-ig Kisorosziban volt lelkipásztor. Szeretett irogatni, könyvei is jelentek meg, amiket bámulatos ügyességgel adott el. Ő volt az egyetlen lelkészünk, akinek minden írása bekerült Magyar- országba. Magyar szívével itt járt közöttünk, de sohasem volt itthon. Legyen áldás emlékén és minden itteni szolgálatán. Ft. Nagy Lajos A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET A legfőbb művészet tudod mi? Derült szivvel megöregedni. Pihenni ott hol tenni vágyói, Hallgatni, hogyha van, ki vádol. Nem lenni bús, reményveszteti, Csendben hordozni a keresztet. Irigység nélkül nézni végig Mások erős, tevékeny éltit. Kezed letenni az öledbe, S hagyni, hogy gondod más viselje. Ahol segíteni tudtál régen, Bevallani nyugodtan, szépen, Hogy erre most már nincs erőd, Nem vagy olyan mint azelőtt. S járni amellett szép vidáman Istentől rádrakott igádban. De ezt a békét honnan vesszük? Onnan, ha azt erősen hisszük, Hogy a teher, amit vinni kell. Az égi honra készít el. Ez csak a végső simitás A régi szíven, — semmi más. S ha majd e munkád is betellett S a végső óra elközelgett, Engedsz az égi szent hívásnak: “Enyém vagy, jöjj, el nem bocsátlak!” (A McKeesporti Ref. Egyház 70 éves Jublieumi Albumából.) Egyesületünk “Hungarica Americana” szoroza- táhan megjelent Eszenyi László, ügyvezető alel- nök új könyve: HÍVEN mindhalálig Fabrici Kováts Mihály huszárezredes élete és hősi halála az Amerikai Forradalomban. Magyar és Angol Nyelven. Ára: $6.00 Megrendelhető az alábbi címen: László Eszenyi, P. O. Box 34917, Washington, D. C. 20034. A szerző a tiszta jövedelmet az Egyesület Tanulmányi Segély Alapjára ajánlotta fel. FÜRY LAJOS: A PITVAROSI FÜVESEMBER Megvagyunk, mint gyalogpaszuly karó nélkül. Ebből mindjárt elértettem, hogy baj van. Kemence János odabent kornya- dozott, a házban. Éppen indulni akartunk, amikor az asszonyt szalajtotta utánunk, aztán odabentről kurjászott kifelé. — Hát csak ne menjenek e, még nem hótam mög, gyüjjenek be... Feküdt az ágyban és nagyokat nyögött. — Úgy vót, hogy hónap lösz két hete, e kis bükkönyt akartam vágni a lovaknak, osztán igyekeztem, hogy még az eső előtt kész legyek. Bele is izzadtam, de csak elért a zivatar. Csúnyán megáztam, de fő se vettem, akkor nem éreztem sömmit, még az este Julis lencsét főzött dagadóval, aztán kéccer is öttem belüle, étvággyal, mert igen kedvelőin, igy vót a Julis? A menyecske az ajtóban állva erősitgette. —- Hanem aztán másnap csak elővett engem a hideglelés. Nem bírtam a derekam mozdítani se, a vállam, a nyakam béna vót. Először azt hittem, hogy vittem néhány zsák őrelteni valót a malomba, aztán, amikor felraktam a kocsira, talán megemetem. Mi már csak úgy mondjuk, hogy megzabáta a vállam, de csak semmi nem segített. Julis kenyérsütés után becsavart vizes lepedőbe aztán rám rakta a kemencéből kiszedett forró kenyereket, de csak nem segített semmi. A komaasszony hozott e kis befőttet, de mán akko nekem étvágyam sem vót, oszt csak nem bírtam mozdulni se, minden próbálkozásnál ordétolni kezdtem. Szégyen ide szégyen oda ketten is támogattak, ha felakartam kelni. Addig, addig, hogy Julis elhitta az Edelman doktort, az meg azt mondta, hogy infloren- ciám van, aztán ágyba köll maradnom, meg izzan- nom, oszt írt valami port, hogy vegyem be, vettem is belüle, de csak nem lettem jobban. Akkor aztán az ángyikom elszalajtott Zsiga Katáért. Nem szívelem ezt a vén boszorkányt, dehát talán segít. Az asszony odakint a konyhában sírdogált, hogy soha nem lösz mán embör az urából, pedig micsoda egy legény volt. Aztán Vince Csőre ajánlotta, hogy vigyük el a pitvarosi füves emberhez Mészáros Ferenchez, ha senki de az biztos meggvógyéjja. Trombitás András szekerén vittük a derékban nyögő Kemence Jánost a füves emberhez. Egy darabig Furton-furt Gál Estván jött velünk. 18
