Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)
1979-01-01 / 1. szám
anyának: Pataknak. Mindezek egy kérdés körül csoportosultak: Lehet-é Patak, századunk utolsó negyedében, egy megváltozott társadalmi rendben az, ami mindig volt és ami lényege: a magyarság miveltség- állományát hiánynélkül megőrizni tudó és átadni akaró Református Főiskolának, vagy megmarad annak, amivé lett, a legszűkebb környezetét szolgáló, érettségi bizonyítványt osztogató, négyosztályos vidéki gimnáziumnak? Közeleg 1981, a pataki Református Főiskola alapíttatásának 450. évfordulója. Már hírlik, hogy lesz ám öröm Patakon, mert modern várossá, turista központtá fejlődtek a “rég-régi kicsi utcák, messze”. Ezen a ponton is van üzenete az örökszép pataki dalnak: “Bodrog partján van egy város...” Sárospatakot nem önmagáért, városi rangjáért emlegeti a dal, hanem azért, mert van ott egy “iskola”, körülötte a “diáktanyák”, vele szemben az “iskolakert sok álmot és örömöt súgó, bólintgató fája” és az egész kis város tele a “nótás-dalos, kacagó jókedvű diákkal”: pecur- ral, mendurral, képzőssel, gólyával, a nótabeli “tiszte- letes diákkal”, no meg komor tekintetű kollokvál- tató professzorral, szekundát is gyakran osztogató tanárral. Igazi ünnep, ifjú és öreg diákok világtalálkozója akkor lesz Patakon, ha akkorára legalább biztató kezdeményezések történnek arra vonatkozólag, hogy nemcsak városi jellegét nyerte vissza Patak, hanem visszakapta jogos tulajdonát, iskolaváros rangját, a nemzeti élet szempontjából nélkülözhetetlenül fontos iskola rendszerét. Béky Zoltán egy olyan időben hunyt el, amikor nemcsak Patak, de amerikai magyar életünk jövője is a legválságosabb pillanatok kohójában vajúdik. Mikor azt kívánjuk, hogy Isten nyugtassa meg a távozót, amerikai magyar életünk felé emelt tekintettel kérjük Istent, gondoskodjék olyan vezérekről, akik a kor szavát is megértve, de azt Isten szavának mindenkor aláhelyezve, vezessék Isten ügyét diadalra, közöttünk, mindenütt. Békesség, üdvösség a “ballagó” pataki véndiáknak, erő, kegyelem és győzelem az élőknek. Dicsőség Istennek. “A M. KIR. FEGYVERES ERŐK KÉPESKRÓNIKÁJA (1919-1945)” címen megjelent a Magyar Vitézi Rend szerkesztésében és kiadásában 300 oldalon, 800 fényképpel kemény kötésben. A könyv ára önköltségi árban — a szállítási költséget is beleszámolva — 27.00 dollár. Megrendelés esetén a csekket, vagy money ordert az alábbi címre kérem eljuttatni: Dr. Zoltán v. Kőrössy 118 Monroe St., # 205 Rockville, Md. 20850 BŐTTY JÁNOS 1895 — 1979 Nt. Bőtty János karácsony napján meghitt családi körben ünnepelte nyolcvanharmadik születésnapját. Pár nappal előbb tért visz- sza a kórházból legyengülten és megviselten. Pár nap múlva ismét kórházba szállították, ahol szíve — egy hétig tartó, megpróbáltatásos szenvedés után — január 5-én hajnalban utolsót dobbant. 1895. december 25-én, a Zemplén megyei Szol- nocska községben született, intenfelő, földbirtokos szülők gyermekeként. 16 éves korában érkezett az Egyesült Államokba. Középiskolai tanulmányait New Brunswickon, Lorainben és a tiffini Heidelberg College-hen végezte. 1921-ben kezdte teológiai tanulmányait a daytoni Central teológián, majd 1924-ben a princetoni teológián szerezte meg lelkészi oklevelét. A princetoni egyetemen történelem szakból mesteri fokozatot szerzett. A Reformed Church tiffini egyházkerülete 1924. július 3-án szentelte lelkésznek. 1924-ben kezdte meg első lelkipásztori szolgálatát a Conneauti Magyar Református Egyházban. Négy év múlva, 1928. szeptember 8-án, esküdött örök hűséget Esterhay Pauline- nak a conneauti gyülekezet főgondnoka leányának, aki mint ügyvédnő és egyetemi tanárnő nagy segítsége volt lelkipásztori szolgálatainak végzésében. Remé- nyik költő szavaival élve elmondhatjuk a lelkészpár hűséges munkájáról: “Úgy épültél belém, mint Strassburg dómjába a gótika; ki a stilt vágyik kitépni belőle, a templomot kell lerombolnia.” Bőtty Jánosék szeretete és hűsége, mint a gótikus templomnak a stílusa francia földön, kitörölhetetlenül beleépült az egyházi közösségnek az életébe és lelkületébe. 1925-ben a Columbia egyetemen folytatta történelmi tanulmányait. Szíve azonban visszahúzta a magyar lelkipásztori szolgálat mezejére. 1926-tól 1936-ig a Lackawannai Magyar Presbiteriánus Egyháznak volt a lelkipásztora. 1936-tól 1966-ig volt a Youngstowni Magyar Presbiteriánus Egyház lelki- pásztora, majd élete utolsó 12 évében a gyülekezet “örökös tiszteletbeli lelkésze.” Bőtty János 54 éves szolgálata tanított bennünket, lelkész testvéreit, arra, hogy lehet valaki magyar református lelkipásztor és az amerikai egyházi közösségnek szerves része és vezetője úgy, hogy közben megőrzi hitelveit és megbecsülést szerez a magyar kálvinista tradiciónak is. Egyházi szolgálata idején a helyi Mahoning egyházmegye elnökének, majd zsinati képviselőjének váló
