Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)

1979-01-01 / 1. szám

MAGYAR RÉSZ:— FT. DÖMÖTÖR TIBOR: BOLDOGOK, AKIK NEM LÁTNAK ÉS HISZNEK “Mondja néki Jézus: Mivel láttál engem hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János: 20:29.) E A Szentírás egyik legdrámaibb B jelenete a feltámadott Krisztus és ■ a hitetlen tanítvány találkozása. Az emberi logika teljes csődje és |B| veresége bontakozik ki néhány ■■B egyszerű mondatban. Az emberi |Ks£ logika szerint ugyanis Krisztusnak nem kellett volna, nem lehetett volna és nem lett volna szabad feltámadnia. Az emberi logika Tamás oldalán volt és a feltámadott Krisztussal szemben halálos veresé­get szenvedett. Ugyanakkor Tamásnak a tanítvány­nak hinni kellett volna és nem kételkedni, lelkesedni és nem okoskodni. Igent mondani a mennyei jelekre és csodákra és nem földi és fizikai bizonyítékokat kérni. Tamás története örök időkre szóló bizonyítéka az ember lelki, szellemi és fizikai végességének. Földi ember nem értheti meg az Isten döntéseinek a helyes­ségét vagy jogosságát, nem foghatja fel az Isten ha­talmának végtelenségét és mindenek fölött valóságát. Még a hívő ember is sokszor beleesik abba a bűnbe és nyomorúságba, hogy a maga emberi szintjére pró­bálja leszállítani az Istent. Önmagából kiindulva akarja megérteni az Isten gondolatait és érzéseit. A hívő élet egyik örökös veszélye és a vallásos élet egyik tönkretevője az ember képére teremtett Isten, szemben az eredeti céllal és a krisztusi kijelentés Ígéretével, amely az Isten képére teremti újjá az embert a Szentlélek hatalmával és erejével. Az em­bernek az a vágya, hogy a saját szemével lássa meg az Istent — teljes kudarcra van ítélve. Ugyanis ku­darcra van ítélve minden kisérlet, amely emberi aggyal akarja felfogni az örök élet jelentőségét és a feltámadás csodáját. A tanítványok is csak az Úr Jézus Krisztust lát­ták és csak rajta keresztül láthatták az Istent. Az Úristen az Úr Jézus Krisztusban mutatta meg magát az emberiségnek. Általa jelentette ki a világ-minden- ség eredeti célját és mindenkori értelmét: az Isten imádását, az Ő dicsőítését és szolgálatát. Rajta ke­resztül magyarázta meg a földi élet ideiglenes voltát, az emberi szenvedésnek okozóját, a földi halálnak jelentőségét. Krisztus csodáin keresztül egy pillanat­ra bepillantást engedett a jövendőbe. A feltámadás tényén keresztül megmutatta az embernek végtelen isteni hatalmát és erejét, amelynek semmi sem állhat az útjába. A bűnbocsánat áldásán keresztül Ígéretet tett a megújított élet örökre való megtartására. Mi­vel mi nem láthatjuk meg őt emberi szemmel a mennyei testben ezért Krisztusban emberi testben mutatta meg magát. Mivel mi nem hallhatjuk a mennyei hangokat emberi füllel, azért Krisztusban emberi szóval szólt hozzánk. Mivel mi csak a látha­tóban és a megfoghatóban tudunk hinni ezért engedte meg Tamásnak megérinteni a feltámadott testet. A feltámadott Krisztusnak a hitetlen tanítvány­nyal való találkozása örök időkre kimondotta az is­teni igazságot: A földön élő, földön járó és csak a földet és földi dolgokat látó ember sohasem lehet boldog. Boldog csak a Krisztusban hívő és Krisztuson keresztül Istent látó ember lehet, aki hűségesen be­tölti hivatását ezen a földön, de aki életének célját az Istennel való találkozásban és a Vele való örök életben látja. Korunk a boldogtalánság kora, mert korunk a hitetlenség kora. Minél távolabb él egy ember az Istentől és az Isten által kijelölt eredeti céljától, annál boldogtalanabb lesz ezen a földön. Minél ke­vesebbre becsüli valaki a Krisztusban való hitet, annál biztosabb, hogy értelmetlenné és üressé válik az élete. Minél őszintébben tagadja valaki a Szent- léleknek a létezését és az Egyháznak a fontosságát, annál mélyebben van a világ csapdájában és a go­nosz hatalmában. Földi dolgokkal sohasem lehet pótolni az Istent, emberi gondolatokkal egy percig sem lehet életben tartani a lelket és hitetlen szívvel nem lehet megtalálni az örök életnek és Isten szol­gálatának a végtelen boldogságát. Húsvét ünnepén kitágul a látókörünk, végtelen­né válik a hitünk és megerősödik a szolgálatunk. Szeretetünk átöleli a másik embert, áldozatunk meg­növekszik és új értelmet kap, életünk megújul. Nem követelünk többé földi, emberi vagy történelmi bi­zonyítékokat az agyunk számára, hanem elfogadjuk hittel az Isten hatalmának és erejének mennyei bi­zonyítékát a feltámadás csodáját. Nem akarjuk ke­zeinkkel tapintani Jézus sebeinek helyét, hanem el­indulunk a Mester után sebeket gyógyítani, könnye­ket törölni, embereket vigasztalni és boldogságot sugározni magunk körül. Nem akarunk lelki dolgo­kat meglátni a testnek a szemeivel, égi dolgokat meg­magyarázni földi logikával, hanem elindulunk bi­zonyságot tenni arról, amit hitünk tapasztalt meg és arról, akit hitünk fogadott el az Isten Fiának és a 13

Next

/
Thumbnails
Contents