Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-10-01 / 4. szám
Dr. Vassady Béla A Debreceni Református Teológiai Akadémia 1978. október 16-án a Doktorok Kollégiuma ülésén mondott beszéde. Dékán Testvérem! Dr. Pásztor János! Első szavam a hálaadásé. Hálát adok Istennek azért, hogy ez aranydiploma ünnepélyes átadásának pillanatát megérhettem. A magyarországi protestantizmus történelmében, tudtommal ez az első eset, hogy magyar földön, közelebbről éppen Debrecenben egy, több mint ötven évvel ezelőtt szerzett teológiai oklevélről megemlékezés történik. Örvendek annak, hogy ez aranydiploma átadására épp a Doktorok Kollégiuma ülésének kezdetén került sor. A Doktorok Kollégiuma, mint ahogy azt évekkel ezelőtt Bartha Tibor püspök úr is megállapította, az általam 1939-ben alapított Coetus Theologorum — Református Teológusok Munkaközössége egyik munkaágának a változó idők és körülményeknek megfelelő formában történő felújitása, illetve tovább folytatása. Örömmel utalok arra is, hogy ez aranydiploma átadása a debreceni kollégium restaurálásának befejezésével kapcsolatos hálaadási ünnepséggel is egybe lett kötve. Arról az öreg Kollégiumról van szó, amelynek én is diákja, tanára, majd egyik igazgatója lehettem, s melynek folytatólagos létfenntartásáért az 1946-48 években, Isten kegyelméből, amerikai gyűjtő körútamon, nem minden eredmény nélkül, magam is munkálkodhattam. A lancasteri teológiai főiskola, amelynek 21 éven át tanára voltam, 1973. májusában, nyugalomba vonulásom alkalmával egy ezüst medallionnal ajándékozott. Ezt az érmet erre az alkalomra magammal hoztam. A nyitott Bibliát és az Urunk által hordozott keresztet ábrázolja ezzel a körirattal: “Hirdesd az Igét!” Engedtessék meg nekem, a messziről jöttnek, hogy ez aranydiploma átvételekor három bibilai igét helyezzek a jelenlévők szívére. Az elsőt Péter első levelében olvashatjuk: “Félelemmel töltsétek el jövevénységtek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltottatok meg .. . hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén”. (I. Pét. 1:18-19). E világon nincs társítóbb tényező annak tudatánál, bogy Krisztus mindenkiért meghalt, a fehér bőrűekért, csakúgy mint a színes bőrűekért; a szegényekért, csakúgy mint a gazdagokért; a nőkért, csakúgy mint a férfiakért. Ez a mi egyetlen megbízatásunk: szóval és tettel egyaránt hirdetni — Isten egyazon vérből teremtett minket s ugyanazzal az emberi vérrel váltott is meg mindnyájunkat. A második igét ugyancsak Pétertől veszem. Ő mondta a sánta koldusnak: “Ezüstöm és aranyom nincsen, de amim van azt adom neked. A názáreti Jézus nevében, járj!” (Ap. Csel. 3:6). Nekem sincsen aranyom, ezüstöm, de feleségemmel és fiammal együtt örömmel jöttem haza, hogy itt egymás hite által megbátorodhassunk. Ez a mi közös hitünk hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. “Sánti- kálva” cím alatt most dolgozom teológiai önéletrajzomon. Ennek mottója Kálvin János mindnyájunkhoz szóló intelme: “Jobb az ige útján sántikálni, mint bármily gyorsan futni azon kívül.” Arra kérek itt mindenkit: maradjunk meg az Ige ösvényén együtt sántikáló társaknak továbbra is. Harmadik igémet a Példabeszédek könyvéből vettem: “Mint az arany alma az ezüst tányéron, olyan a helyén mondott ige” (25:11). Krisztus földi egyházának minden egyes részét elkerülhetetlenül meghatározza a maga sajátos földrajzi, gazdasági, társadalmi és politikai helyzete. Ám ugyanakkor valamennyi földi egyház-résznek csak addig van és csak addig lehet létjogosultsága, amíg a helyén mondott ige és a magát megáldozni hajlandó szolgálat egyháza marad. 37 évvel ezelőtt, 1941. decemberében, a Coetus Teo logo rum évi közgyűlését “A teológia szolgálata és a szolgálat teológiája" című tudománypolitikai beszédemmel nyitottam meg. Ebben hagsúlyoztam, hogy' ”a teológiának csak akkor vau önálló jelentősége és értelme, ha mind a globus scientiarium-on, mind pedig az egy házi életben sem több, sem kevesebb nem akar lenni, mint éppen a szolgálat teológiája". “A teológiai tudomány az igehirdetés mellett az egyházi liturgia második főtevékenysége, a szolgálat király életformájának tudományos megtestesítője”. Legyen szabad most arra rámutatnom, hogy minél inkább betölti ezt a hivatását, annál demokrati- kusabbnak, annál szociálisabbnak, s a nép érdekeit és az egész világ békéjét annál inkább előmozdítónak fog bizonyulni. Együtt és egyszerre Isten dicsőségét és az emberiség jövőjét fogja szolgálni. Volt tanítványaim jól ismerik egyik régi, kedvelt mondásomat: “A frázis az csak frázis, de az ige az ráz is.” Kérem Istent, hogy' az Ő igéjének ezt a meg és felrázó, forradalmiasító, átformáló és munkába lendítő erejét adja meg továbbra is a Magyarországi Református Egyháznak, a Debreceni Református Teológiai Akadémiának s mindazoknak, akiket arra méltatott, hogy az Ő igéjét hirdethessék. Ezzel a kéréssel ajkamon veszem át Dékán Testvéremtől ezt az arany' diplomát. 22
