Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-07-01 / 3. szám
vissza. Erdély, az egykori “tündérkert”, a magyar siralmak völgyévé hanyatlott. A diaszpórában élő másfélmilliós magyarság az elmúlt években minden tőle telhetőt megtett, hogy az Erdélyben folyó magyar tragédiára felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét. New Yorkban és Washingtonban ismételten ezrek tiltakoztak, s az Egyesült Államok törvényhozásában számosán felszólaltak a romániai magyarság elnyomása ellen. A nyugati világlapok is gyakran és feltűnő helyen foglalkoznak az Erdélyben folyó kulturális népgyilkossággal. Az ellenállás hangja már Romániában is felmo- rajlik. Drámai bizonyítéka volt ennek Király Károly magyar kommunista vezető bátor kiállása, aki élete kockáztatásával hívta tetemre a román kormányt az erdélyi magyarságon elkövetett jogtiprások miatt. E lépésével közösséget vállalt több romániai magyar kommunista vezető is. Tiltakozásuk híre bejárta a világsajtót. Mit szól azonban mindezekhez a legjobban érdekelt fél — Magyarország? — Ti tudjátok legjobban, hogy erdélyi testvéreink kálváriájáról az anyaország lakossága, hivatalos forrásból, mitsem hallott. Magyarország vezetői mindezideig jobbnak látták a hallgatás függönyét leereszteni Erdély határaira. Ha van olyan eset, mikor a némaság égbe kiált, akkor ez az. Akármi is legyen a hallgatás mögött, úgy érezzük, hogy az nem szolgálja többé az egyetemes magyar érdekeket. Megértjük, hogy az otthoni kormányzatnak a Szovjetunió érdekeihez kell igazodnia, és a szomszédos szocialista országokkal is fenntartania a szolidaritás látszatát, — de amikor magyarságmentésről van szó, akkor az önvédelem ösztöne mindenek előtt való. Elérkezett az idő, hogy az anyaország is ráébredjen végre magyarmentő kötelességére. A riasztás elsősorban az írástudókra vár. Jól tudjuk, hogy többen közületek már évek óta végzik ezt a feladatot. Hangjukat azonban csak a nagy többség csatlakozása erősítheti fel. Szólaljatok meg mindnyájan, hogy országvilág hallja tiltakozástokat! Egy emberöltő folyamán először és talán utoljára szólunk hozzátok, az anyaországi derékhadhoz, mint a magyar írás amerikai partokra vetődött szórványserege. Mi továbbra is rendületlenül virrasztunk idekinn. Lelki szemeink előtt egyre tisztábban felragyog az az eszmévé nemesedett jelszó, melyet legnagyobb hadvezér-poétánk vésett kardjával és tollával a magyar történelem égboltjára: “NE BÁNTSD A MAGYART!” Ennek az eszmének csillaga alatt mindnyájan, mindenkor és mindenütt egyesülhetünk. Aczél Tamás Bakucz József Eszterhás István Fáy Ferenc Ferdinandy Mihály Flórián Tibor Füry Lajos Györgyey Klára Kannás Alajos Koósa S. Antal Kossányi József Makkai Ádám Mózsi Ferenc Németh Ernő Oláh György Rozanich István Sisa István Székely Molnár Imre Kemenes Géfin László Kerecsendi Kiss Márton Kertész László Koréh Ferenc Könnyű László Thiery H. Ilona Tűz Tamás Vitéz György Wass Albert Zas Lóránt EURÓPAI MAGYAR ÍRÓK ÜZENETE AZ OTTHONI ÍRÓKHOZ A történelem arra tanít, hogy életképes csak olyan nemzet lehet, melynek fiai minden egyébről megfeledkezve testvérekké tudnak válni közös nemzeti veszedelmek idején. Elérkezettnek látjuk arra az időt, hogy ezen a tanításon okulva mint magyar a magyarral szót váltsunk Veletek Erdély dolgában. Történelemhamisító propagandával, épületek, emlékművek tervszerű lerombolásával, könyvtárak és múzeumok elkobzásával és az ott talált történelmi anyag megsemmisítésével Románia kormánya mindent elkövet, hogy Erdély ezeréves magyar múltjának még a nyomait is eltörölje. Annak az Erdélynek az emléke ellen tör, ahol a magyar nép jogot és szabadságot tisztelő lelkiségéből fakadt föl, az emberi históriában először, a vallás-szabadság s annak gyakorlata. Ahol írók, tudósok, szobrászok és festők maradandó alkotásai előbbre vitték évszázadokon keresztül a nyugati kultúrát és ahol ennek a szabadelvű és sajátosan magyar kultúrának a hatására és a magyar nép segítségével maga a román kultúra is először szökkenhetett sirába. Ennek az erdélyi múltnak az eltüntetését sem mint magyarok, sem mint az egyetemes emberi kultúra hordozói szó nélkül nem hagyhatjuk többé. De még kevésbé tűrhetjük el a közel három milliós erdélyi magyarság lelki, szellemi és fizikai megsemmisítésére és beolvasztására irányuló román törekvéseket. A magyar nyelv használatának fokozatos korlátozása, a magyar nyelvű oktatás egyre gyorsuló ütemben történő felszámolása, a magyar néptömbök erőszakos széttelepítése és a magyarság önkormány19
