Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-07-01 / 3. szám
MAGYAR RÉSZ:— ESZENYI LÁSZLÓ: FABRICI KOYÁTS MIHÁLYRA EMLÉKEZTEK Fabrici Kováts Mihály huszárezredes, az amerikai Függetlenségi Háborúban haditetteiről híressé vált Pulaski Légió kiképzőmestere és ezredes parancsnoka, 1779 május 11-én Charleston város és kikötő előterében folyt védelmi harcok során egy haláltmegvető lovasrohamban esett el. Kiváló katonaelődünk nagyszerű szolgálatait és hősi életáldozatát néhány amerikai magyar szellemi embernek csak a legutóbbi két-három évtizedben sikerült belevinni a köztudatba. Felvilágosító munkájuk eredményeképpen Kováts végre kilépett a közel két évszázados homályból és új hazánk történelmének rivalda fényébe került. Jövő évben lesz hősi halálának kétszázadik évfordulója, de már elkezdődtek a példaadó életére való emlékezések itt és a tengeren túl is. A “Tennessean” című napilap július 2-iki számában két oldalas képekkel gazdagon illusztrált cikkben számolt be arról a nagyszabású ünnepség sorozatról, melyet a franciaországi Tarbes községben rendeztek a Bercsényi huszárok tiszteletére. Hogyan kerültek a Bercsényi huszárok Francia- országba? A Rákóczi felkelés összeomlása után Bercsényi hűséges huszárcsapatával nyugatra húzódott Bécs bosszúja elől és a spanyol-francia határvároskában, Tarbesban telepedett le. Ez a maroknyi magyar huszár lett az első francia lovasezred magja, Bercsényi pedig a később világhírnévre emelkedett francia lovasság első kiképzője és ma is nagy tiszteletben álló atyja. A magyar alapítású francia huszárezredek később résztvettek az Egyesült Államok függetlenségi harcaiban. Franciaországnak az első világháború óta nincs ugyan lovassága, hagyományaikat azonban híven őrzik az ejtőernyős egységek, melyek magukat büszkén nevezik “légi lovasságnak”. Átvették Bercsényi hősi életszemlétetét is, ez teszi az ejtőernyősöket a francia hadsereg legkiválóbb katonáivá, amit legutóbb Afrikában való villámgyors és sikeres beavatkozásukkal bizonyítottak be. Tarbesban minden évben emlékünnepet rendeznek a huszárság tiszteletére. Az idei ünnepségeknek magyar szempontból különös jelentőséget két körülmény adott. Ez alkalommal a Burg Kastl-ban tanuló magyar diákok tánccsoportja mutatott be nagy sikerrel magyar huszártáncokat és toborzókat. Az Egyesült Államok képviselőjeként pedig a mi Bodó Sándorunk vitte át Tennessee állam lobogóját az ünnepélyre. Az állam kormányzója keresve sem találhatott volna alkalmasabb képviselőt. Bodó édesapja is magyar huszár volt, ő maga családjával 1956-ban menekült nyugatra a kommunista terror elől. Itt sokszorosan kitüntetett festő és szobrászművész lett, aki többek között Kossuth Házunk előcsarnokában volt Kossuth és Roosevelt bronztábláknak is alkotója. Bodó ügyesen használta fel ezt a nagyszerű alkalmat arra, hogy ismertesse Kováts Mihály szerepét aki ugyanúgy harcolt és halt hősi halált az Egyesült Államok függetlenségéért és az amerikai nép szabadszágáért, mint Franciaországba került számos huszárőse. Jól esett leveléből olvasnunk, hogy történelmi adatait e sorok írójának “Faithful unto Death” című munkájából merítette. Bodó most sem tagadta meg önmagát. Részletesen tanulmányozta a község hadilevéltárában elhelyezett könyveket és a hadtörténelmi múzeum egyenruha és fegyverzeti kiállításait, hogy Kováts Mihályról a jövő esztendei évfordulóra egy történelmileg hű képet festhessen. A másik örömmel és magyar büszkeséggel vett hír a Georgiái Magyar Kulturális Alap elnökétől, Értavy-Baráth Józseftől futott be. A lelkes magyar társaság utánjárásának eredményeként az állam kormányzója, George Busbee, egy proklamációt adott ki, melyben rámutat Kováts Mihály kimagasló európai katonai pályafutására; megemliti azt, hogy mint Washington lovasságának kiképzőmestere ugyanolyan érdemeket szerzett, mint a német von Steuben tábornok a gyalogság kiképzése terén; kiemeli, hogy mint a Pulaski Légió ezredesparancsnoka a Charleston előtt vívott ütközetben az angolok elleni hősi harcban esett el; és végül példaként állítja életét és szolgálatait az amerikai nép elé. A fentiek alapján a kormányzó felhívja Georgia lakosságát, hogy osztozzék vele e kimagasló hős elimerésében és ünneplésében. A kormányzói kiáltvány 1978 május 26-án kelt és tudomásunk szerint az első ilyen magas helyről származó elismerés, melyet remélhetőleg több fog követni a kétszáz esztendős megemlékezések során. Mikor hálával vesszük tudomásul Georgia kormányzójának nemes gesztusát és elismerésünket fejezzük ki a Georgiái Magyar Kulturális Alap vezetőinek sikeres közbenjárásukért, egyben például is állítjuk őket osztályaink és a magyar egyesületek vezetői elé. Angolul jól beszélő, lelkes és alaposan felkészült vezetők mindig nagy eredményeket értek el amerikai magyarságunk szolgálatában, a készületlen akar- nokok viszont csak népünk hírnevét csorbítják és méltatlanok Kováts magasztos hagyatékához. 13
