Fraternity-Testvériség, 1977 (55. évfolyam, 1-4. szám)
1977-01-01 / 1. szám
kával. Ott esküdnek előttem Örök hűséget egymásnak 43 évvel ezelőtt s onnan indulnak el egy nehéz, sokszor göröngyös, de gyönyörűséges életpályára. Bár biztosítási szakképzettsége amerikai nagyobb társaságoknál jobb jövedelmet jelentett volna, hitéhez, egyházához, magyarságához való szerelme, amint mondotta: hozzánk vonzatta. ügy döntött, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület szolgálatába áll, ahol hitét, fajtáját szolgálhatja. Először mint szervező, supervisor, majd mint központi főtisztviselő életének legnagyobb részét, 42 esztendőt, fektetett bele. Egyesületünk naggyá tételében, különösen a szervezés terén elért eredményeivel elévülhetetlen érdemei vannak. Két hónap múlva szándékozott nyugdíjba menni, hogy a nehéz idegölő munka után megpihenjen és családjának éljen. Az Ur Isten másként határozott, hazahívta az <5 hűséges szolgáját. Emlékét Egyesületünk örökké őrizni fogja. Központi tisztikarunk, igazgatóságunk, hivatalnokaink, szervezőink, egész tagságunk fájó szívvel búcsúznak Tőled, a nagy Isten áldása legyen drága poraidon. Mint hűséges férj Te tudod itt maradt özvegye mennyire szeretett Téged, mint családapa a legjobb volt, Ti voltatok az ő szemefényei, mit áldozott értetek, hogy kitaníttasson és magas pozícióba juttasson Benneteket. Milyen bzsüke volt rátok, most amikor igaz gyönyörűsége lett volna Bennetek, 10 mókájában itt hagyott Benneteket. A drága jó apa emlékét soha se feledjétek el, s helyette viseljetek gondot a ti jó Édesanyátokra. Mint rokon, mint jó barát, nála jobb, hűségesebb barát kevés volt. Mindenki szerette. Nem tudok róla, hogy neki ellensége lett volna. Mint közéleti ember, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatója, pénztámoka, az Országos Presby- tferi Szövetség elnöke, s most ennek a fényes pályafutásnak vége van. “Ne zúgolódjon, ne lázadozzon a ti szivetek ittmaradt szerettei. Áldjátok az Istent, aki ilyen szép hossszú életen keresztül nektek adta őt. Nem hagy el titeket, legyen vigasztalásotok a mi hitünk drága kincse, hogy az igazak nem halnak meg, hanem örökké élnek, a holtak pedig feltámadnak. “Ne zúgolódjon a ti szívetek és higyjetek az Istenben.” . . . “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki énbennem hiszen, ha meghal is él az.” Nyugodjatok meg az Isten akaratában, a szenvedésnek vége van. A Biblia azt tanítja, hogy “akik sokat szenvednek a földön, azok előtt meghajolanak a szentek és meg- dicsőül az Isten országában.” Neki már nem fáj semmi, a sokat szenvedett test pihen, azzá lesz amiből vetetett, porrá és hamuvá. Lelke az örökkévalóságban az Ur színe előtt áll és hallja az Ur szavát: “Jól vagyon jó és hű szolgám Hű voltál és kevesen, többre bízlak ezután, Menj be a te uradnak örömében.” Hisszük, hogy elveszi az örök élet koronáját. Ebben a hitben áldalak meg és veszünk Tőltd végső búcsút! Isten Veled! Dr. Béky Zoltán ☆ ☆ Mécs László: Tertullianus húsvéti éneke Testvér, tudom, nagy templom dőlt itt romba: az Istened keresztre feszítették. Lopd el magadnak szent, felnégyelt testét: lelked legmélyén ott a katakomba, ott rejtsd el, bár a templomod dőlt romba. Ha Cézárt látod diadalszekéren, teli torokkal ordítsd a vivátot, a te vivátod úgyis mindig átok! A te jövőd csirázik már a mélyben, mig a Cézárt látod diadalszekéren. A mélyből kezdje, ki magasba készül — Poklokat járt meg minden megfeszitett. Ki porba hullt, mert mindent elveszített, rabszolgasorsát állja meg vitézül. A mélyből kezdje, ki magasba készül. Nappal tömjént gyújts pogány isteneknek, légy katona, rabszolga, hivatalnok, egyszer megunják majd az élet-malmok a bánat-őrlést, mig mások nevetnek, Nappal tömjént gyújts pogány isteneknek. Katakombákba menj le éjszakára! A holtak várnak, kik közt nincs hamis szent, igézd, éleszd, imádd az igaz Istent, Erőket rejt a szenvedések vára! Katakombákba menj le éjszakára! Fölpattant, nagy szemétől a halottnak egyszer ragyogni kezd a katakomba. Cézár befullad trágár vigalomba S uj zsoltárok, uj tanok tornyosulnak fölpattant nagy szemétől a halottnak. 16
