Fraternity-Testvériség, 1976 (54. évfolyam, 1-4. szám)

1976-07-01 / 3. szám

AZ 1976. ÉVI NYÁRI ISKOLA Ötvenöt éve tanítja naponta a Bethlen Otthon az itt lévő gyermekeket magyar nyelvre, magyar énekre és dalra, hős történelmünkre, s arra a feledhetetlen föld ismeretére, amit úgy hívunk, hogy szép Magyar- ország. Nyári iskolánk immár 22 éve áll fenn, ahová az ország minden államából jönnek össze jó magyar szülők gyermekei. Hetedik éve vagyok igazgatója a magyarság szeretetintézményének. Mielőtt igazgató lettem, többször írtam nyári iskolánkról. Mióta igaz­gató vagyok, évente számolok be iskolánkról. Mi újat lehet írni erről a nyári magyar iskoláról? Én is úgy vagyok az iskolánkkal és vizsgánkkal, mint Béky püspök úr. Amikor már mindenki elment azt mondja nekem: az eddigi vizsgák között ez volt a legjobb.... Elmosolyodtam, mert ugyanezt mondotta két évvel ezelőtt is. (A múlt évben Nairobiban, Afrikában az Egyházak Világtanácsa gyűlésén mondta el a magyar sérelmeket) Magyar szívünknek az az érzése minden vizsga után, hogy ez volt a legjobb. Elgyönyörködött szemünk a magyar szinekben, szép kicsi magyar gyer­mekekben, akiket magyar ruhába öltöztettek szüleik, vagy a Bethlen Otthon. (A Bethlen Otthon magyar huszár nadrágjai nagyok voltak s a végén majdnem török bugyogónak látszottak kis magyarjainkon, de eltűrték.) A lányoknak a szülők hoztak magyar ruhá­kat, pártákat. Szívet gyönyörködtető magyar babák voltak. Reméljük, hogyha ezek a gyermekek felnő­nek, szobájuknak dísze egy szép magyar baba lesz s emlékezteti őket, hogy ők is ilyen magyar babák voltak, akik mosolyogtak és táncoltak, akiket agyon dédelgettek. Volt két budapesti vendégünk, akik nem akartak hinni szemüknek, fülüknek, hogy Ameriká­ban 45 magyar gyermek, magyar ruhában, magyarúl énekel, dalol és táncol. Egy kis Magyarország túl az Óperencián. Mosolyogtak a szülők, ragyogó gyermek­Eszenyi László üdvözli a nyári iskola gyermekeit és a jelenvalókat. Dr. Béky Zoltánt virágcsokorral üdvözlik a nyári iskola gyermekei. szemek, a bárom magyar szín s a terem egy kis Ma­gyarországgá lett a pennsylvániai hegyek alján, távol attól a földtől, ahonnan eredtünk. A fülünk gyönyörködött bűbájos magyar meló­diákban, tüzes dalaink ritmusa pezsgette a fiatal szí­vek vérét, boldogan tapasztalták a szülők, hogy gyer­mekeik ereiben a vérük dalol és táncol. Mindenki izgett-mozgott a székén. Ki tud nyugodtan ülni, ha táncra perdítő magyar nótát hall? Kicsi gyermekeink­nek nem kellett magyarázni, ha még az apa vagy mama nem is volt magyar eredetű, hogy mit jelent magyarnak lenni. Hisszük, hogy a ligonieri nyári iskolai emlék megmarad örökre szívükben s nem felejtik el, hogy Árpád népe vagyunk. A szívünk, az agyunk vallotta, hogy jó ehhez a kis néphez tartozni, amelyet az Isten jó kedvében teremtett. Béky Zoltán elnök úr öntudatosította szívünkben a forró nemzeti érzéseket, amikor a magyarság jöven­A nyári iskola növendékei Dr. Béky Zoltán, Ft. Nagy Lajos igazgató, Szüch Balint egyesületi igazgató és Nt. Kovács Pál felügyelő lelkésszel. 26

Next

/
Thumbnails
Contents