Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10-12. szám
híven mindhalálig Az Amerikai Függetlenségi Háború Magyar Hősének, Fabriczi Kováts Mihály Huszár-ezredesnek Élete és Hősi Halála. Irta: Eszenyi László (Folytatás) VII. PULASKI ÉS KOVÁTS Kováts 1776. augusztusában már Szászországban lehetett és valószínűleg Lipcsében értesült arról, hogy július 4-én Philadelphiában a tizenhárom amerikai gyarmat képviselői aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot, kimondották az anyaországtól való elszakadást és Amerikai Egyesült Államok néven új államot alkottak. A kocka el volt vetve. Patrick Henry híres mondása “adjatok szabadságot, vagy adjatok halált"’ nem szónoki frázis többé, hanem félelmetesen komoly választási lehetőség a bizonytalan jövő elé néző “lázadó” gyarmatosok számára. Mindeddig az amerikai vezetők — maga Washington György is — csak a gyarmatokon élő polgárság alkotmányos jogait kívánták megvédeni és megszüntetni azt a gazdasági kizsákmányolást, ami törvénytelen királyi rendeletek ered- ményeképen évek óta bénította a gyarmatok felvirágzását. A királyi hadsereg részei és a felkelők között már jóval a Függetlenségi Nyilatkozat előtt számos összecsapásra, sőt ütközetre került sor. 1775 április 19-én egy komolyabb angol osztag vonult Lexington és Concord területére, hogy a milicia ott rejtegetett fegyvereit elkobozza. Ez volt az első eset, hogy az angolok nyílt fegyveres ellenállásba ütköztek s véres összecsapás után feladatuk elvégzése nélkül visszavonultak Bostonra. Azokat a lövéseket, melyek Lexington területén eldördültek, meghallották az egész világon. Európa elnyomott népei reménykedve tekintettek az Uj Világ felé, ahol egy fiatal nép halálos komolysággal tette magáévá azt a merőben új és az önkényuralkodókat felháborító gondolatot, hogy egy kormány vagy uralkodó csak a kormányzottak jóváhagyásával és megkérdezésével intézheti a nép sorsát. Csak Londonban találtak süket fülekre az amerikai gyarmatok felől jövő és egyre erőszakosabb követelések az alkotmányosság helyreállítására. William Pitt, a brit birodalom egyik legnagyobb államférfia, akire a húsz egy néhány éves, tapasztalatlan III. György támaszkodhatott volna, évek óta halott. Környezetében senki nincs, aki a hatalmas birodalom vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges politikai bölcseséggel és józan belátással rendelkeznék. A gyarmatok jogos követeléseivel szembeni merev elzárkózásuk a mérsékelt elemeket is egyre nagyobb számban állítja a felkelők oldalára. Bár a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásakor, sőt jóval azután is akadtak szép számban, akik az elszakadás gondolatával nem tudtak megbarátkozni. Ezeknek az úgy nevezett loyálisoknak a királyhűségére épült lélektanilag az egyik brit fő- parancsnok hadászati terve is. Az amerikai gyarmatok függetlenségi nyilatkozatának hírére megpezsdült a vér az öreg huszár ereiben, mert Kováts ekkor már bizony átlépte az ötvenkettedik évét, ami azonban nem látszott a kemény kötésű kunt zavarni abban az elhatározásában, hogy felajánlja kardját a forradalom szolgálatára. De ez már nem a régi, fiatal és heves vérű nemes úr- finak a hetvenkedő és harcot kereső lépése volt, hanem kézzelfogható bizonyítéka annak a nagy átalakulásnak, ami Kováts lelkében az utolsó évtizedek alatt lassan végbement. Az abszolút uralomba bele- csömörült értékember férfi erejének maradékát fenntartás nélkül állítja annak az eszmének a szolgálatába, melynek élete utolsó és legragyogóbb éveiben megszállottja lett. Valószínűleg megkapta Lipcsében évek óta hajszolt követeléseit és azzal a pénzzel Velencén és Gé- nuán át Bordeauxba, a francia kikötővárosba utazott. Itt írta 1777. január 13-án a kor szokását követő kissé fellengzős, de nagyszerű latinságú levelét Franklin Benjáminnak, a világhírű feltalálónak, aki akkor a francia király által még el nem ismert Egyesült Államoknak volt párizsi diplomáciai ügyvivője. “Az arany szabadság nem vásárolható meg sárga arannyal” — kezdte emelkedett hangon sorait. Leírja, hogy vérrel és verejtékkel szerezte meg katonai képzettségét, amit most önkéntesen ajánl fel az amerikai nép szabadságának kivívására. Hangsúlyozza, hogy szabad ember és magyar. Semmit nem óhajt nagyobb hévvel, mint azt, hogy “... ott, ahol a legnagyobb hadi szükség ki- vánni fogja, szüntelen engedelmes szófogadással éljen és haljon.” Levelét így fejezi be: “Fidelissimus ad mortem!” — “Leghívebben mindhalálig!” Az Amerikai Magyar Szövetség, az amerikai magyarság központi képviseleti szerve, ezt a mondatot választotta később jeligéjéül az első amerikai magyar hősi halott emlékére és annak a hűségnek a kifejezésére, mellyel az amerikai magyarság viseltetik befogadó hazájához. Kováts útlevelet és ajánlást kért az amerikai kongresszushoz, de türelmetlenségében nem várta be a választ, hanem a levelében is említett Whippy kapitány “Catherina From Darthmouth” nevű vitorlásán Bostonba hajózott. Útja akkoriban ötven egy néhány napot tehetett ki az időjárástól függően s igy valószínűleg március végén vagy április elején kötött ki az Uj Világban. Türemetlenségének két oka is lehetett. Az elhívott emberek meglátásával érezte, hogy az amerikai forradalom az emberiség történetének egyik legjelentősebb változását fogja eredményezni 10
