Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10-12. szám
BETHLEN OTTHON ÚJ ÉPÜLETÉT FELAVATÓ BESZÉD Dr. Béky Zoltán, tb. püspök, elnök Ünneplő gyülekezet! Szivünkben még zeng a hálaadás himnusza, lelkűnkben az Istent dicsőítő beszédek, amikor megállunk ez új épület ajtói, kapuja előtt, hogy felavassuk, megnyissuk ajtaját és átadjuk magasztos, szent rendeltetésének. íme az álmok, a látomások valóra váltak ismét. Isten nem hagyta el az Ő idegenbe szakadt magyar református népét, hanem új alkotások, új csodák megvalósítására tette képessé. Itt áll előttünk a maga teljes szépségében a kibővült, megújhodott, a modern igényeknek és követelményeknek megfelelő Bethlen Otthon. Egyik újságíró azt írta róla, hogy a reformátusok nem Öregek Házát, nem Öreg Otthont hanem palotát építettek megfáradt, elaggott vagy beteg tagjaik számára, hogy életük alkonyán itt megpihenjenek és békességet, nyugalmat találjanak. Hát nem Isten csodája-e, hogy egy szegény, üldözött, mindenéből kifosztott nép kijön ide egy tarisznyával a vállán, semmije nincs, csak az ősei hite, s itt néhány évtized alatt hatalmas alkotásokkal írja be nevét az új haza történetébe. Templomok százait, iskolák, kultur-paloták százait építi meg. Megalkotja testvérsegítő intézményeit, amelyek közül számunkra legdrágább a Református Egyesület és szeretet-intéz- ményeink a Bethlen Otthon, ahol árváinkról, felbomlott családok elhagyott gyermekeiről és megrokkant, életük alkonyán járó öregeinkről gondoskodunk. Ennek a szeretet-intézménynek az alapját a Református Egyesület vetette meg, amikor 1906-ban Tren- tonban a közgyűlés asztalára első nagy adományát letette azzal, hogy nekünk nemcsak betegeink, özvegyeink vannak, hanem árváink és öregeink, akikről gondoskodni szent kötelességünk. Tizenöt év telt el, amig az álom valóra vált, s megvettünk itt egy ősi kúriát ezzel a kis templommal, amelyet még a Mel- lonok építettek, s ma is ragaszkodnak hozzá, hogy eredeti formájában őrizzük meg. Hol vannak már azok a régi, rozoga épületek. Lenn a modern gyermek-otthon, itt ez a gyönyörű palota, amely hirdeti az amerikai magyar reformá- tusság hitét, lelki és szellemi emelkedettségét, alkotó- képességét. Itt nemcsak az amerikai magyar reformá- tusságnak, hanem az egész amerikai magyarság szive dobog. Ez nemcsak a mienk, nemcsak a Református Egyesületé, amely létre hozta, fenntartotta, s amelynek több mint két millió dollárja van benne, ez nemcsak a miénk, az egyházaké, hanem az egész amerikai magyarságé, mert falai között vallásfelekezeti kü- lömbség nélkül találnak otthon és gondviselést az árvák és öregek. Ez közös kincsünk, közös alkotásunk. Áldjuk a nagy Istent, hogy kiépíthettük, kiterjeszthettük a mi szeretet otthonunkat, hogy megáldotta az álmot, a szeretet nagy látomását, hogy megérhettük ezt a napot. Ne féltsük az amerikai magyar reformátusságnak és magyarságnak a jövőjét. Ez az új alkotás, ezek a falak Isten megtartó kegyelméről beszélnek. Ha van hitünk, van jövőnk. Ez az új alkotás itt a ligonieri hegyen — Mória hegyén — az amerikai magyar és református nép hitének, szerető szívének látható és valósággal érzékelhető monumentuma: amely hitet ad, reménységet ad, otthont nyújt az elesetteknek, a megfáradtaknak, a gyengyélkedőknek, betegeknek. Egy otthoni látogató, amikor meglátta a 30-as útról itt a hegyen az épületet, azt kérdezte, hogy mi az a csodálatos palota ott a magasban? Mikor megmondottuk neki, hogy az a mi Bethlen Otthonunk, a magyarság drága kincse, így kiáltott fel, elragadtatással: “Kis Magyarország, Haza ott a magasban, az idegenben”. Illés Gyulának, a nagy költőnek van egy csodálatos verse “Haza a magasban” a magyarság megmaradásáról szól a határokon túl, a határokon felül, határok nélkül. Két héttel ezelőtt Elnökünk tanácsadóira hallgatva, Helsinkibe aláírta azt a végzetes szerződést, amely állandósítja és megváltozhatatlannak minősíti az oroszok által elrabolt területek mai határait. Ezzel elzártak, rabságra ítéltek 120 millió embert — közöttük 10 millió magyart. Kell lenni hát egy határokon felüli, magasabb szintű magyarságnak. Ez a magyarság megmaradásának egyetlen feltétele. “Kis Magyarország”, “Haza a magasban”, a határokon felül, a határokon kívül és határok nélkül. Ez Ligonier! Ez a Bethlen Otthon, ez az Egyesület, ez a washingtoni Kossuth Ház, ez a száz meg száz templom, iskola, testvérsegítő intézmények. Ne féljetek! Az Isten adott reményt! Az Isten megtart bennünket! Ebben a hitben áldom meg ezt az új épületet, adom át magasztos rendeltetésének. Találjanak itt otthont, szeretetteljes gondozást, békességet, nyugalmat életük alkonyán a mi megfáradt öregeink. Megáldom és felavatom és felszentelem a Szent Háromság, egy örök, igaz Isten nevében, az Atyának, a Fiúnak, Szent Lélek Istennek nevében. — Ámen. 8
