Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7-9. szám
NYÁRI ISKOLA A BETHLEN OTTHONBAN A Bethlen Otthon 1921 július óta végzi áldott szolgálatát az amerikai magyarság között. 54 év óta hűséggel tanította a magyar nyelvet, történelmet, földrajzt, református szent hitünket, zsoltárainkat, dicséreteinket, magyar dalainkat s költőink örök szép verseit. Ez a magyar iskola az intézet gyermekeinek szólt. 1954-től kezdve van nyári magyar iskolánk s egy hónap alatt próbáljuk megtanítani magyarul azt, amit lehetséges megtanítani. Minden gyermek megtanulja, hogy ő magyar eredetű, hogy a magyaroknak van egy csodálatos ezeréves történelmük és egy gyönyörű hazájuk túl a kéklő óceánon, a Kárpátok alatt, Közép-Európában. Megtanulják, hogy milyen ember a magyar és milyen nők a magyar édesanyák. Egy hónapig olyan a Bethlen Otthon, mint egy méhkas. Szárnyal az ének, cseng-bong a magyar ritmus, lelkesít a magyar dal. Sok minden kihull hamarosan az emlékezetből, de a szív mélyén ott marad, hogy szüleim, nagy-szüleim magyarok voltak, én is magyar vagyok s boldog hazámban egy árva néphez tartozom mindörökre. Lehet, hogy a ligonieri magyar iskolában járt soha többé nem jár ott, ahol magyarok csoportosan laknak, de egyszer zümmögni kezd a szív mélyén és muzsikál a múlt, hangfoszlányok szállnak a múló időben. Óh, én tudtam ezeket a szép magyar dalokat, de jó is volt együtt énekelni, de szép is a magyar nóta. Nyelvet, történelmet, verseket el lehet felejteni, de édes magyar melódiák elkísérnek egy életen át s játszik az emlék szívünkkel, mint szitakötő a csobogó patak vize felett. Néha-néha egy kétely rászáll a szívünkre: vajon lesznek-e még jó magyar szülők s lesz-e a magyar iskolának növendéke? Már az 56-os magyarok gyermekei is felnőttek. Ki jön hozzánk? Megszégyenülünk-e a világ előtt? Jön a június közepe s egyszer csak kell írnunk: nagyon sajnáljuk, de nincs üres hely. 1975 nyarán is akadtak drága magyar szülők, akik ideküldték gyermekeiket. Akadtak gyermekek, akik magyarul akartak tanulni. Hála Istennek, a 21-ik nyári magyar iskolánk is megtelt növendékkel. Ezek voltak a legfiatalabb növendékek, de micsoda hangjuk volt. Ha reázendítettek a magyar énekre, mintha 45 ezüst csengő csengett volna. Az ablak alatt lévő borízű alma örömében áldásként hullott a földre. Mogorva öreg szomszédunk vagy térdét verte a ritmusra, vagy menekült az élet, a jövendő hangja elől s imádkozott, hogy legyen vége a nyári iskolának. Különösen szép, bájos gyermekeink voltak ezen a nyáron. Lehetetlen volt nem szeretni őket. A lelkünk gyönyörködött ebben a szép szemű magyar jövendőben. Amikor én diák voltam, 20 milliós magyarságról álmodtunk. A nyári iskola alatt látomást láttunk arról, hogyan lehetne 20 milliós magyarságunk. Két fiatal magyar pár felelt erre az álmunkra. Ugyanis mindkettőnek iker fiai voltak. Az egyik ikerpár olyan volt, mint két tojás. Roppant élvezték, hogy sohasem tudtam őket megkülönböztetni s mindig meg kellett kérdezni: te Sanyi, vagy Herbi vagy? Lemosolyogták az igazgatót, aki magyarság ismeretet is tanított nekik, s egy hónap alatt nem tanultam megismerni őket. A másik ikerpárnál könnyű volt a dolgom, mert az egyiknek kék szeme, a másiknak barna szeme volt. Jó Istenem, adj nekünk 10 millió iker-gyermeket! Egy kis statisztikát adunk a 21-ik nyári magyar iskolánkról. Volt 32 református és 13 katolikus gyermekünk. Ohioból 10, New Jerseyből 18, New Yorkból 7, Michiganből 1, Illinoisból 1, Washington, D. C.-ből 2 és Kanadából 6. Nem értett és nem beszélt magyarul 8, értett, de nem beszélt magyarul 8, 1 csak 9
