Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-3. szám
___L A Franklinnak írt remekbe fogalmazott levele nemcsak az bizonyítja, hogy a latin nyelvet tnulmányai során alaposan elsajátította, hanem arra is utal, hogy latinul rendszeresen beszélt is, különben képtelen lett volna a rendkívül nehéz nyelvet a levélben mutatkozó színvonalon megtartani. Ez egyébként sem tartozott a ritkaságok közé, mivel a diéták és vármegyék hivatalos nyelve latin volt mintegy tiltakozásul Bécs elnémetesitő politikájával szemben. Sem eredeti rajz, sem festmény nem örökíti meg Kováts vonásait. Színes és kalandos élete számos művész képzeletét ragadta meg, de a róla készült festmények, szobrok és plakettek az alkotók képzeletének termékei. Legtöbbet Finta Sándor amerikai magyar szobrászművészt foglalkoztatta Kováts alakja, ami avval is magyarázható, hogy ugyanarról a magyar pusztáról szakadtak át az Uj Hazába és mindketten kiváló lovasemberek voltak. Egy nagyobb méretű bronz domborművet, egy kisebb lovasszobrot és néhány plakkettet mintázott meg róla. Finta művein mutatkozó tipikusan magyar arc aligha hasonlít Kovátshoz, csakúgy, mint Raskó Aurél művészi mellképe, mely egy feltűnően csinos, nagy bajuszú és szénfekete hajú kun férfit ábrázol. George Gray amerikai festő örökítette meg egy nagyobb méretű vásznon azt a jelenetet, amikor a pennsylvaniai Bethle- hemben a “Single Sisters” néven ismert protestáns rend főnökasszonya átadja a Légió lobogóját Pulaski- nak. A csoporton szereplő egyik tiszt, aki más meggondolások szerint is a mi hősünk kell legyen, feltűnő hasonlatosságot mutat a Raskó mellképen ábrázolt Kováts arcvonásaival és egyenruhájával. Magyarországon Galanthay-Glock Tivadar tábornok, történelmi festő és a Ludovika tanára örökítette meg a híres Charleston-i lovasrohamot egy nagyobb méretű festményen, amelynek sorsáról sajnos közelebbi adat nem áll rendelkezésre. Nagynevű kortársunk Jeney Viktor professzor ecsetje alól fog kikerülni egy hatalmas kompozíció Kováts halálrohamáról, mellyel a 200. évforduló idejére szándékozik elkészülni. Az a fiatal és rátarti Kováts Mihály, aki alig húsz esztendős korában a hadidicsőség délibábját kergetve kitört a Nagy Magyar Puszta sivár életéből, mindössze színesebb és kalandosabb életre vágyott s a harcot még csak önmagáért kereste. Porosz szolgálata érleli azután ezt a tehetséges és bámulatosan merész ifjú embert Európa egyik legjobban képzett lovastisztjévé. Két önkényuralkodó szolgálatában szerzett számtalan elismerése és kitüntetése sem tudja azonban kielégíteni. Élete alkonyán talál rá végül arra az eszmére, melynek szolgálatára ajánlja fel kardját és áldozza fel életét. Ilyen értelemben a Charlestonnál elesett magyar huszártiszt nemcsak az Amerikai Forradalom, hanem az általános Emberi Szabadságjogok hősi halottjává magasztosult. III. MÁRIA TERÉZIA KORNÉTÁSA. Mikor Kováts Mihály katonasorba serdült, Európa a vezető hatalomért folytatott háborúk lázában égett. Egymást követték az első és második sziléziai háború, majd pedig az Osztrák Örökösödési Háború. Nagy Frigyes, porosz király, előbb a német fejedelemségeket kívánta egyesíteni porosz vezetés alatt 8 az így alkotott Nagy Német Birodalom részére megszerezni a hegemóniát Európában. A nagyralátó cél eléréséhez szükséges hadsereg megszervezését és kiképzését már apja, I. Frigyes Vilmos megkezdte, akit a porosz hadsereg fejlesztése érdekében kifejtett szinte megszállott tevékenysége miatt általában csak “Katonakirály”-ként emlegettek az európai udvarokban. A német veszély először 1740-ben jelentkezett az újabbkori európai történelemben, mikor a nagyszerűen felépített porosz hadigépezet élére Nagy Frigyes személyében a kor egyik legtehetségesebb hadvezére került. A bécsi udvar helyesen ismerte fel, hogy a Birodalom északi határait fenyegető veszedelmet csak minden katonai erejének összefogásával háríthatja el. Egyik legfontosabb feladat a Rákóczi leverése óta háttérbe szorított magyar nemesség megnyerése és harcba állítása volt. Tanácsosai sugallatára és bizonyára asszonyi ösztönétől is vezettetve az épen trónra lépett ifjú királynő, Mária Terézia, karján a trónörökössel, a későbbi II. Józseffel, pompás magyar díszruhában személyesen 7
