Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-3. szám
HÚSVÉT DIADALMAS ÜZENETE Irta: Dr. Szabó István egyesületi alelnök a clevelandi Első Egyház lelkipásztora Gyóny Géza, az első világháború hallhatatlan nagy magyar költője, egyik gyönyörű és öröké-élő költeményében leírja, hogy miként fogja köszönteni kicsiny faluját, ha egyszer visszatér haza a szibériai fogságból. Örök fájdalom, hogy nem térhetett vissza. így írja a költő: “A dombról ahonnan falum látszik, Sírva köszöntőm a drága határt. Köszöntőm a gyóni tmetőt. Szegény öreg pap lenn a sírban az apám. Tudom nem aludt, mikor messze észak gyilkos éjszakáin fiai fölött égtek a faluk. Harcos dicsőség koszorúját Szegény, öreg pap sírjára teszem.” Tudom, hogy nem akart ő szellemidézést vagy halott-járást tanítani, mintahogy nem akarok én sem: de tudom, hogy hitt abban, hogy a holtaknak Isten hatalmán keresztül van hatása az élőkre. Pontosan ez a húsvéti reggel diadalmas üzenete, a húsvéti csoda teljessége, keresztyén hitünk szívverése. A feltámadt Jézus maga mondja a Jelenések könyvének szavaival: “Én vagyok az élő, pedig halott valék, és ime élek örökkön örökké, Ámen!” A húsvéti hit a legszentebb hit és mint hit “a nem látott dolgok reménysége”: de valójában a húsvéti hit több, mint csak hit és több mint reménység: a húsvéti hit meggyőződésből fakadó ható és működő életerő. Az volt az amióta csak Az, aki halott vala Élő lett ismét és mint feltámadott él azóta örökkön örökké, és amint ősi református énekünk mondja: “Mivel Ő él mi is élünk!” és “A haláltól nem félünk!” Honnan származott az őskeresztyén mártírok ezreinek győzedelmes példája? Abból a diadalmas hitből, hogy “Én vagyok az élő, pedig halott valék, és ime élek örökkön örökké.” Honnan származott a Reformáció diadalmas korszakában őseinknek halált legyőző magatartása? A húsvéti hitnek életerővé lett csodájából: hogy Krisztus meghallt és feltámadott és Úr holtak és élők felett mindörökké. Honnan származott a mi dicső magyar református gályarabjainknak hatalmakkal és még halállal is szembeszökő győzelmes példaadása? Mit most a pozsonyi vértörvényszék napjainak három évszázados fordulója idején külön hangsúllyal kérdezhetünk —: Abból a halált meggyőző diadalmas húsvéti hitből: “Hogy Krisztus él és mi is élünk!” A halálból Élet fakad, a hit örökké élő és ható dinamikus élet-erő. Sokat beszélünk mostanában az Atom mérhetetlen erejéről: de nem eleget beszélünk a keresztyén hit atomikus hatalmának életet és halált legyőző élet-erejéről. Egy idegen látogató mondotta egyszer a Niagara vízesés mérhetetlen természetes erőhatalmát megcsodálva: ez a világ legkihasználatlanabb erő-forrása. Nem volt igaza. A világ legkihasználatlanabb erő forrása a mi napjainkban a húsvéti hitből fakadó keresztyén hitnek Niagarája szerte ezen a hatalmas földkerekségen. Zugjuk és zengjük azért lankadatlanul bele a világba Csighy Sándor “Krisztus feltámadottt” cimíí költeménye korszerű szavainak engedelmeskedvén a húsvét üzenetét: ‘‘Csak mondjátok egyre, egyre mindig jobban, hangosabban, mindig többen, egyre többen, míg egyszer az értelmére minden ember rá nem döbben. Aki hallja, adja tovább, hívő a tamáskodókak, bátor a gyávának, erős a gyengének, patak a folyónak, folyó a tengernek, színes a fehérnek, ember az embernek. Mert ez az igazság. Elsőnek a sír szája mondta Magdolnának, az apostolok füléhez ért, Tamást térdre kényszerítette, legyőzte Nérót, meghódította Rómát, s glóriás fénnyel dicsőíti meg a vért, mit vértanuk hullatnak érette.” HÚSVÉTI ZSOLTÁR Uram, a véred pecsét szivemen s kik nem hisznek, azoknak izenem, hogy én szeretni jöttem. Szeretni jöttem mosolyt, bánatot, tövist és rózsát, embert, állatot, bölcsőt és sirt a rögben. 4
