Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1974-10-01 / 10-12. szám
újságírók gyülekeztek össze, hogy osztozzanak a Béky család nagy örömében: az első unoka esküvője alkalmából. Az esküvői szertartást a nagyapa, Ft. Dr. Béky Zoltán püspök végezte a vőlegényre tekintettel angol nyelven és sokszor meghatódottságával küzdve. Szemefénye, öröme, boldogsága volt mindég az ő mennasszony unokája. Magyar nyelvű imádságot mondott Dr. Komjáthy Aladár montreali lelkipásztor, hajdani püspöki titkárja, aki a mennyasszonyt születése óta ismerte. A hivatalos lakodalmi fogadás az Egyesült Államok hadserege washingtoni tiszti-klubjában volt. Itt sem hiányzott a magyar jelleg: cigányzenekar muzsikált és még a hagyományos “eladó a mennyasszony” is felhangzott. Volt mennyasszonyi tánc is! Érdekes volt az amerikai hadsereg magasrangú tisztjeit látni ahogy csárdást táncoltak a mennyasszony- nyal. Az esküvői lakodalom az örömszülők hajlékában folytattódott, ahol sokezer töltöttkáposzta, dobostorta és ehhez hasonló magyaros finomságok várták a sokszáz vendéget és jó magyar szokás szerint még másnap is tartott az ünnep: Béky püspökék Amerika- szerte ismert vendégszerető házában. Közben persze a fiatalok elrepültek Floridába, egész magyar Amerika pedig Isten áldását kéri életükre és reméli, hogy a nagyapa még jövendő dédunokájának a házasság- kötését is megáldhatja majd. Dr. Komjáthy Aladár Ft. Dr. Béky Zoltán püspök, a Református Egyesület elnöke átadja a fillmorei cserkésztáborban Bodnár Gábor üv. igazgatónak az Amerikai Magyar Református Egyesület ajándékát — A képen balról jobbra: Jámbor Lajos (Canada), Ft. Vitéz Baán, Dr. Nádas János, Barendi Tibomé, Ft. Béky, Bodnár G., Prof. Dr. Bárdoss Tamás, Eszenyi László, Ft. Köller György (München), Ligeti László, Latkóczy 0. László (Canada), Szebedinszky Jenő és Stirling György. KIÁLT PATAK LELKE! Lázár István író, volt pataki diák tollából könyv jelent meg a közelmúltban, ezzel a címmel: Kiált Patak Vára! A kiáltás tartalma ez: Város lehet-e újra Patak, századunk utolsó negyedében, vagy megmarad annak, ami: a Vár poros keretének? Nemcsak a Vár kövei kiáltanak Patakon. Kiált maga Patak Lelke. Kiált és kérdezi: Lehei-e Patak, századunk utolsó negyedében, egy megváltozott társadalmi rendben az, ami volt, ami lényege: a magyarság műveltségállományát hiánynélkül megőrizni tudó és átadni akaró református főiskola, vagy megmarad annak ami: csak közvetlen környékét szolgáló, érettségi bizonyítványt osztogató, négyosztályos vidéki gimnáziumnak? Amikor együtt említjük ezt a két szót, hogy református és főiskola, nem teszünk mást, mint emlékezünk a pataki Lélek munkásságának sokszázados keretére. Patak református jellege arra a hagyományos történelmi gondolatra épül, hogy a magyar régi állam igazában sohasem sajátított ki minden oktatást a maga számára, hanem hajlandó volt megosztani a nevelés munkáját a történeti egyházakkal, amelyek a népi lélek ápolásában, a szociális igazságok keresésében és érvényesítésében, a minőségi nevelés hangsúlyozásában nem maradtak mögötte az állam nevelői intézményeinek. Az 1948-ban, az állam és egyház között kötött szerződés értelmében a pataki gimnázium, a budapesti, pápai és debreceni középiskolák a református egyház hivatalos kezelésében kellene lenni. Patak Lelke tehát nem azután sír, ami soha nem volt az övé, hanem azután sóvárog és azt keresi a példázatbeli asszony tántoríthatatlanságával, ami jogos tulajdona, de kézen-közös elveszett. Ezért keresi Patak Lelke a református iskolát. Patak Lelke kiáltásában azonban benne foglaltatik egy másik megoldatlan kérdés is. Patak Lelke kiáltva keresi a főiskolát. A főiskola megnevezés a pataki iskola történetében a tudományos szintet, a szellemi rangot képviseli. Ez az igény minden időben megteremtette a maga akadémiai keretét. így volt Patakon átmeneti jelleggel jogakadémia, bölcsészet, tanítóképző, népfőiskola és állandó jelleggel teológiai akadémia. Érthető és megbocsátható, ha Szabó László amerikai pap-költő látomásában, a két háború között írva, igy él a jövendő Patak: “Patak! mostmár te állj a gáton! Amig tart a halálos álom, Mely sorvadással fenyeget; Te voltál a hon büszkesége, 13
