Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1-3. szám

I

a nagymama ujjáról, aztán amikor beintett a vasgyü- riis ujj rákezdtünk. Nagyon gyengén kapaszkodott az ének. Nagymama segített, aztán a nagybajuszos fehérköpenyes orvos is, aztán itt is, ott is a katonák beleénekeltek és egyszer csak mind, az egész korház énekelt velünk. A nyolc gyerekkel énekelt együtt az egész kórház. Csak úgy harsogott, viszhangzott az épület, pedig tudom, hogy voltak olyanok is, akik készültek meghalni és hátul, már sok olyan, aki meg is halt. Mégis énekelt mindenki. Láttam, hogy az egyik fehér arcú katona, akinek sem keze sem lába nem volt, mosolygott ránk, csak a szemével, de mi megláttuk ezt. — Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza. —

Nagyon szép volt és boldogan beszélgettünk a katonákkal. Nagymama süteményt, cigarettát és képes újságokat is hozott nekik.

A konflis ott várakozott ránk a kapu előtt. Délutánra járt az idő, amikor visszafelé kocogtunk.

Pali kíváncsiskodott. — Nagymama kérdezhetek valamit. —

— Na mondjad. —

— Mi az, hogy magyar szabadság. —

Közelebb furakodtunk, hogy halljuk a választ,

mert bizony egyikünk sem tudta pontosan.

Katóka közbeszólt. — Az, hogy nem vagyunk bezárva. —

Nagymama megsimogatta a szőke baját aztán mondani kezdte. Ittuk a szavait.

— A magyar szabadságért harcolunk most... a szabadságunkat védjük . . . ezért van a háború. —

— Kossuth Lajos is ezért harcolt ugye? —

— És Hunyadi János is ugye? —

— És az én édesapám is azért harcol. —

— Azért. —

— Az enyém is, meg az enyém is, az enviin is, a tied nem, mert a tied meghalt már. —

— De ugye nagymama, az enyirn is. —

Karcsi sírni kezdett. Nagymama vigasztalta. — Mindegyitek édesapja a magyar szabadságért harcol és Karcsinak is az édesapja azért esett el, hősiesen védte a magyar szabadságot és nem halt meg, hanem felment az égbe Csaba királyfi sergébe. —

— Nagymama a szabadságért mindig harcolni kell? —

— Mindig. És ha egyszer nagyok lesztek, én már nem élek, de soha ne feledjétek el, hogy apáitok mindig harcoltak és nektek is meg kell védeni a magyar szabadságot is egyszer. —

A bölcselkedő Pista közbevágott. — A lányoknak is? —

— Azoknak is. —

Elhallgattunk és gondolkoztunk. A konflisló patkói ütemesen csapkodták a kőkockákat.

8

Hivatalos Rész:

RENDKÍVÜLI gyűlést tartott IGAZGATÓSÁGUNK

Január 18 és 19-én rendkívüli gyűlésre jött össze Igazgatóságunk központi székházunkban, a Kossuth Házltan.

Minthogy a szervezői kar fizetésének módosításán és az azzal kapcsolatos sürgős teendők megtárgyalásán volt a hangsúly, az elnök a szervezői karnak azokat a tagjait is meghívta az értekezletre, akik az 1974. évre kvótát vállaltak.

György Árpád titkár két új javadalmazási tervet nyújtott be az Igazgatóságnak. A javaslatok alapos átvizsgálása, valamint a szervezők hozzászólásainak és kéréseinek figyelembe vétele után alakultak azután ki az 1974. évi szerződés feltételei, melyek megnyerték az Igazgatóság jóváhagyását és a külső munka mezőn dolgozók tetszésével is találkoztak. Minden reménységünk megvan arra, hogy a közös tanácskozásokon megerősödött szellem és jó hangulat áldásos hatása meg fog mutatkozni ez évi teljesítményeinken is.

Az Igazgatóság felkérte a titkárt egy szélesebb körű propaganda hadjárat megszervezésére és a szervezők és osztály ügykezelők alapos kiképzésére a bevezetendő új biztosítási módozatokkal kapcsolatosan.

A szervezők új fizetési rendszerének megbeszélése vetette fel ismét még az őszi ligonieri gyűlésen a kollektálás és közigazgatás gépesítésének régen vajúdó kérdését. Már akkor világosan látta az Igazgatóság mindegyik tagja, hogy a szervezők legigazságosabb és legméltányosabb javadalmazása az új üzlet után befizetett díjakra kell alapozva legyen s nem a behozott biztosítások névértékére. Az Igazgatóság utasítására Eszenyi László, ellenőr ismertette a gépesítésre való áttérés néhány módját, kitért a várható nehézségekre és az előrelátható költségekre. Rámutatott arra a nehézségre is, amit az elmúlt közgyűlés elutasító határozata okozhat az átaíiástól idegenkedő ügykezelők körében.

Az Igazgatóság az ellenőr vázlatokkal is illusztrált előadása után és épen az ő indítványára úgy határozott, hogy a teljes gépesítés kérdésével ismét a közgyűléshez fordul, de időközben felvilágosító tevékenységet folytat. Felkérték az ellenőrt, hogy a gépesítés céljairól, az átállás módjairól és az új rendszerben való munkáról szemléltető és gyakorlatias oktatást állítson öszse a legközelebbi gyűlésre és azt az Igazgatóság jóváhagyása után ismertesse a tavaszi kerületi gyűléseken az osztály ügykezelőknek. így az