Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4-6. szám
1 FABRICZI KOVÁTS MIHÁLYRÓL EMLÉKEZETT MEG AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA Április első hetében tartotta első rendes igazgatósági gyűlését az Amerikai Magyar Református Egyesület Igazgatósága, székházában, a washingtoni Kossuth Házban. Ősi szokás szerint a gyűlést áhítat vezette be, melynek keretében dr. Béky Zoltán, elnök emelke- dettdett szavakkal emlékezett meg Fabriczi Kováts Mihály ezredesről az első ismert kiváló magyarról, aki életét áldozta az új haza szabadságáért. Kováts Mihály a Kunság szülöttje, mely annyi nagyszerű magyar huszárt adott nemzetünknek ezer éves történelme során. Előbb Mária Terézia, majd Nagy Frigyes porosz király szolgálatában verekedett át két véres háborút. Csaknem minden jelentős csatában és ütközetben résztvett, több ízben megsebesült, halált megvető bátorságát mindkét hadseregben számos kitüntetéssel ismerték el. Mikor a fegyverek elhallgattak Európában, Kováts több, mint tíz évet töltött Magyarországon. Meg is nősült, de a hadjáratok izgalmához szokott katona nem tudott beleilleszkedni a békés polgári életbe. Az amerikai szabadságharc kitörésének hírére ismét felpezsdült nyugtalan katona vére. Önként jelentkezett Washington György felkelő zászlaja alá egy levélben, melyet Franklin Benjámin-nak, Washington párizsi követének írt és amelyet azóta híressé vált jeligéjével zárt: “Fidelissimus ad mortem!” — “JLeghűsé- gesebben a halálig!” Pedig akkor már az 53. évét taposta és katonának mindenképpen öregnek számított. Az Egyesült Államokban a legendás hírű Pulaski Légió kiképzője (Master of Exercise) majd parancsnok helyettese lett. Az ő hadviselt vaskeze alatt ko- vácsolódott a laza fegyelmű felkelő lovasság olyan harci egységgé, melyről a charlestoni csata után az egyik szembenálló angol tiszt állapította meg, hogy “ez volt a legjobb lovasság, amivel a felkelők valaha is rendelkeztek.” Sorsa a Charleston, South Carolina mellett vívott ütközetben teljesedett be. Charleston területén nagy erejű angol harccsoport szállt partra, hogy a királyhű nagy ültetvényesek által lakott déli gyarmatokon keresztül északi irányba előnyomulva Washington seregének hátába törjön. Az erőd védőserege aligha tudta volna megakadályozni ezt a tervet Kováts huszárjainak váratlan beavatkozása nélkül, akik alig többen, mint százötvenen a legválságosabb pillanatokban jelentek meg a csatatéren. Több ezer angol zsoldosról volt szó. Kováts azonban jász-kun huszár volt, aki nem számolta, hanem kaszabolta ellenfeleit. Lélegzetelállító bátorsággal megismételt lovasrohamaival olyan keveredést idézett elő az előnyomuló angolok soraiban, hogy a csoport vezénylő tábornoka elállt a további előnyomulástól. Kováts Mihály azonban fogadalmához híven elesett az egyik rohamban, ott temették el a helyszínen. Az Amerikai Református Egyesület évtizedek óta mindig élen járt emlékének megőrzésében. Az Egyesület rendelésére készített róla Fiitta Sándor kiváló amerikai-magyar szobrászunk egy reliefet, melv a Kossuth Ház előcsarnokának falát díszítette sokáig. Ugyancsak Finta készített egy másik lovasszobrot, melyet az Egyesület főisztviselői adtak át a Cincinnati Societynek, annak az amerikai társaságnak, mely az amerikai szabadságharc hőseinek emlékét őrzi. M. A. Rasko festett róla Egyesületünk székháza számára egy pompás arcképet, mely ma is a Kossuth Ház féltve őrzött és nagy becsben álló műkincsei közé sorol. Az Amerikai Magyar Református Egyesület az Amerikai Magyar Szövetséggel együttműködve emlékoszlopot állítatott Charlestonban azon a helven, ahol helyi szakértők a sírját sejtették. Az oszlopot Finta reliefje emeli művészi értékűvé. A charlestoni katonai akadémia, a Citadella, növendék ezrede dísz- menetben vonult el előtte az ünnepélyes leleplezés alkalmával. Kováts Mihály magvar becsülettel tartotta be ígéretét: hűséged mindhalálig! Első volt azoknak az amerikai-magyar hősöknek a hosszú sorában, akik halált megvető bátorsággal harcoltak és ha kellett hősi halált haltak új hazájuk szabadságáért. Emlékét példaképpen állítjuk felnövekvő ifjú nemzedékünk elé. Kszanvi László
