Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1-3. szám
VIRÁGVASARNAP Csak hulljatok, virágok, pálmaágak, Csapongjon a piros szárnyú öröm s higyjétek, hogy Dávid utóda jön, szabadságszerző, győzelmes királynak. Ő látja már, hogy messze, mint a jelleg, fekete átkok varjúraja vár, hogy szárnyrakap és nemsokára már káromkodnak, akik most énekelnek. Ő tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány, ijedt szívvel fut szét a sok tanítvány, nem marad bennük se remény, se hit . . . . . . S egy fa, a messze álmodó erdőbe, mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle, borzadva rázza leveleit . . . Bódás János HÚSVÉT Emberi sors, végzetes tévedés Halottak között keresni az élőt Lelket tagadó gyilkos kétkedés Mely halálba küld minden földön élőt. Ez a mi sorsunk, ez a mi bajunk, Csak azt látjuk amit elér a szemünk Csak azt tudjuk mit felfog az agyunk Csak azt hisszük amit megfog a kezünk. Isteni csoda, szent elrendelés Erő, mely átjár halottat és élőt Lelkeket mentő megdicsőülés Mely életre kelt minden istenfélőt. Ez a mi jövőnk, ez a mi hitünk, Többet tudni, mint mit felfog az agyunk Messzebbre nézni, mint lát a szemünk Hinni és hirdetni, hogy: Feltámadunk! Dömötör Tibor A szerző “Istentől Krisztusig” című legújabb verseskötetéből. “Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk .. Nem egyszáz, nem kétszáz: sok százéves nóta. így dalolják Magyar honban talán Mohács óta. Véreim, véreim! Országútok népe! Sokszázéves N agy pénteknek sohasem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, Másik napon Judás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte szerencsétlen Nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfánkat. Mindig kettőt, soh’se hármat. NAGYPÉNTEKI SIRATÓ Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindig csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig térdelünk a kereszt alatt húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad. Nincsen is keresztfánk közből, nem térdel ott senki, senki. A mi magyar nagypéntekünk évszázadok sora óta ezért nem tud húsvét lenni. így lettünk országút népe, idegen föld csavargója, pásztortalan jószág-féle. Tamással hitetlenkedő, kakasszóra péterkedő, júdáscsókkal kereskedő. Soha-soha békességgel Krisztus-Úrban szövetkező. Te kerülsz? Bujdosom én. Én vagyok fönt? Bujdosol te. Egynek közülünk az útja mindig kivisz idegenbe. Bizony jól mondja a nóta, hogy elmegyünk, el-elmegyünk, messzi nagy utak porából bizony, köpönyeget veszünk. S ebben a nagy köpönyegben, sok-sok súlyos köpönyegben, bizony pajtás, mondom néked: rendre, rendre mind elveszünk. Wass Albert nszannan Boldog;, Isten áldásaiban gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk Egyesületünk minden egyes tagjának.
