Fraternity-Testvériség, 1973 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1-3. szám
karácsonyi mise hívekkel telt padsorai előtt emelkedett szellemű prédikációt tartott. — A XX. század nagy próbatétele népünk számára, hogy a nyáj szétszóratott és Isten kifürkészhetetlen akaratából minden harmadik magyarból egy a szorosan vett haza határain kiviil él. Nekünk katolikusoknak és reformátusoknak jutott feladatul, hogy a szabad világban élő magyarság között a lelki értékek megőrzői, hirdetői és bizonyságtévői legyünk. Drága közös kincsünk, amit magunkkal hoztunk, az az ökumenikus hagyomány, mely a magyarság életében példaadóan visszanyúlik már a II. Vatikáni Zsinat előtti évszázadokra is — mondotta többek közt Béky püspök. A továbbiak során végigtekintett a magyar történelem századain és megállapította, hogy nemzetünk legnagyobbjai veszély esetén mindig mellőzni tudták a felekezeti szempontokat és a közös ellenséggel szemben mindig megtalálták a közös utat, a nép érdekében. Felemlítette Pázmány Péter és Bethlen Gábor nevét, akik szintén képesek voltak erre, noha egyikük a protestáns reformációnak, másikuk a katolikus belső megújhodásnak legkiemelkedő])]) alakja, de utalt Rákóczi Ferencre és Kossuth Lajosra, akik szoros barátságot tartottak fönn a református Ráday Gedeonnal, illetve Horváti) Mihály római katolikus püspökkel. — A magyar história számtalan példával szolgál a sajtátos magyar ökumenizmusra — folytatta Béky püspök —, de elég, ha a legutóbbi tragikus évtizedek tapasztalataira gondolunk, amikor a menekült-táborokban vallásfelekezetre való tekintet nélkül minden magyar elment a misére, vagy az istentiszteletre, ha ott magyarul szólt az Ige. Itt az emigrációban a templomi közösség — legyen az református vagy római katolikus —: egy végvár! A magyarság megmaradásának végvára. Egy a fájdalmunk, közösek aggodalmaink is: a magyarországi és az elszakitott részeken lévő egyházak sorsa. Itteni testvéri kapcsolatunk, összetartozásunk, együttes imádságunk, közös akcióink bátorithatják az otthoniakat is! Befejezésül idézte Mindszenty hercegprímás szavait — “Bűnbánó szívvel, mindeneket feledő szeretettel Krisztus keresztje alatt” —, majd így zárta be prédikációját: — Adventi reménységünk, hogy egyszer eljön az idő, amikor ismét szabad lesz hazánk. Addig Istentől kapott hivatásunk, hogy megtanuljunk együtt imádkozni, eggyé legyünk Krisztusban, hogy beteljesüljön a magyar advent és szabad hazában dicsőíthessük az Urat! Zsoldos Imre atya december 24-én viszonozta Béky püspök látogatását, amikor a washingtoni magyar református egyházközség karácsonyi istentiszteletére a First Congregational Church kápolnájában mondott ünFt. Dr. Béky Zoltán, Ft. Zsoldos Imre és Ft. György Árpád a református Istentiszteleten. népi prédikációt. Kifejezte meggyőződését, hogy az együttműködésnek a száműzött magyarság fogja hasznát látni és annak kihatása lesz az egész magyar jövő alakulására. A magyar ökumenikus gondolat múltjából és jelenéből vett példákkal illusztrált tartalmas prédikációja mély benyomást gyakorolt a megjelent református hívekre és a szép számú katolikus résztvevőre. A washingtoni magyar katolikusok és reformátusok tehát kinyújtották kezüket egymás felé és erre soha nem adódhatott volna méltóbb alkalom, mint a betlehemi Kisded születésének napja. A hívek kivétel nélkül áté- rezték, hogy mindnyájunk Megváltójának eljövetelekor felül kell tudnunk emelkedni felekezeti elfogultságon, vallási türelmetlenségen és azt kell keresnünk, ami összeköt, nem azt, ami elválaszt. A washingtoni magyarok karácsonya azt bizonyítja, hogy ennek megvalósulása nem elérhetetlen álom. Stirling György Központi tisztviselők és Igazgatók a New York — Connecticut-i kerületi gyűlésen Nt. Csordás Gábor esperessel.
