Fraternity-Testvériség, 1973 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7-9. szám
Dr. Béky Zoltán: LIGONIERI SEREGSZEMLE SZEPTEMBER 1-8 Bethlen Otthonunk igazgatója az Otthon jubileumán tartott beszédében azt mondotta, hogy: “Az amerikai magyar reformátusságnak a szíve Ligonierban dobog”. Ilyenkor szeptember első napjaiban különösképpen érezzük ennek á költői megállapításnak az igazságát. Minden évben ezekben a napokban az ország minden részéből az amerikai magyar reformátusságnak egyházi, világi, egyesületi vezetői, lelkészek, presbiterek, intézményeink igazgatói, szervezőink készülődni kezdenek a ligonieri nagy találkozásra, ahol közös problémáinkat vitatjuk meg, egymás hite által épülünk, s készülünk fel egy újabb esztendő sok küzdelmére a mindig nehezebbé váló munka elvégzésére. Fél évszázada szeretet intézményeinken — gyermek és öreg gondozásunkon — keresztül — az amerikai magyar reformátusságnak nemcsak a “szíve dobog Ligonierban”, hanem ez a hely az amerikai magyar reformátusság testvéri találkozóinak, nagy elhatározásainak és döntéseinek a szinhelye is. Mondhatnánk, hogy Ligonier az amerikai magyar reformátusság nagy történelmi jelentőségű döntéseinek a központja évtizedek óta. Itt leomlanak a válaszfalak. Itt egyek vagyunk. Egy közös hitnek, egy lelki édesanyának a gyermekei, közös történelmi örökségeinknek a hordozói. Itt együtt munkáljuk népünknek, egyházainknak, közös intézményeinknek, Egyesületünknek, Bethlen Otthonunknak a jövőjét, s együtt építjük amerikai magyar református életünk egy szebb, boldogabb jövendőjét. Ebben a hitben állítottuk össze országos szervezeteink vezetőivel a gyűlések programját és várjuk a reformátusság vezetőit az ország minden részéből. Megvitatásra és megoldásra várnak református életünk létkérdései. Döntenünk kell egyházaink, Egyesületünk, Bethlen Otthonunk jövőjét meghatározó ügyekben. Örömmel látjuk, hogy az Országos Presbiteri Szövetségünk vezetősége ismét tárgysorozatra tűzte az amerikai magyar református egységnek egyik legégetőbb, régen vajúdó kérdését, látva, hogy a 12-ik óra közeleg, s a cselekvés ideje elérkezett. Az országos gyűlések és értekezletek sorrendje a következő: Szeptember 1, — szombat — a Református Egyesület szervezőinek országos értekezlete. Szeptember 2, — vasárnap — az Országos Presbiteri Szövetség gyűlése. Szeptember 3-4 — hétfő, kedd — az Országos Lelkészegyesület gyűlése. Szeptember 4, — kedd — az Epítőbizott- ság; Bethlen Nyomda és a Bethlen Otthon felügyelő bizottsági gyűlés. Szeptember 5, — szerda — Bethlen Otthon igazgatósági gyűlése. Szeptember 6-7, — csütörtök, péntek — az Egyesület igazgatóságának gyűlése. Egyesületünk és Bethlen Otthonunk szokásos vendégszeretettel várja református életünk vezetőit az évi nagy seregszemlére és munkájukra Isten gazdag áldását kéri! EMBER ÉS MAGYAR Ady kérdette sorsa éjjelén: Lehet-e az ember ember és magyar? Feleltek, ti bátor, szent fiuk, Lássuk: a világ most vélünk mit akar? Vagyunk egy szálig elszánt emberek, Kiket tiporni tovább nem lehet. Ha kell még, én is Veletek halok, Ha engedtek, Ti szent fiatalok, öt nap s öt véres, szörnyű éjszaka A csillagokba irta szentelt nevetek. Köszönöm nektek, drága, szent fiuk, Hogy visszaadtátok a csüggedő hitet, S a barrikádok hunyó szent sugarainál Adynak kiáltsuk szabadon ma már, Mit az ég falára vérrel irtatok: Emberek vagyunk, újra magyarok! 1956. október 23 2
