Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10-12. szám

DR. RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK 90 ÉVES

Kilencvenedik születésnapján nem kapott magas kormány kitüntetést, nem köszöntötték egyházának hivatalosai sem, csak a magyar kálvinizmus egész közössége imádságos lélekkel adott az Istennek hálát, hogy Ravasz Lászlót adta a magyar reformátusságnak és kegyelmében megtartotta. Nem köszönthetjük őt személyesen, de imádságban kérjük az egek Urát, hogy az ő hűséges szolgáját, Dr. Ravasz László nyugalmazott püspököt, még hosszú esztendőkig jó egészségben tartsa meg.

A magyar református egyház az óhazában és Amerikában is, az elszakított országrészeken s a világ minden részében szétszórva sokat köszönhet Dr. Ravasz Lászlónak. Aligha van magyar református felelős vezető ember, aki nem tanult volna tőle.

Nehéz korban, roppant felelősséget vállalva került fiatalon a dunamelléki egyházkerület élére 1921-ben. Lehetetlen vállalkozás csak részlegesen is összefoglalni egyházkormányzói, igehirdetői, lelkipásztori és tudományos szolgálatát. Kilencven esztendős pályafutásáról nem is nagyon lehetne egy ilyen rövid írás keretében megemlékezni. Van-e a magyar reformátusság soraiban egy is, aki nem ismerné Ravasz Lászlót, illetve az ő szolgálatának jelentőségét.

Amikor 1938 nyarán a konvent három amerikai magyar református lelkészt (Dr. Újlaki, Dr. Takaró, Dr. Béky) evangelizációs körútra hazahívott, s mint azoknak egyike, az ő Kálvin téri szószékéről is hirdethettem az igét, valamint a négy egyházkerület számos gyülekezetében, Dr. Ravasz László már akkor világosan látta és kifejezte az amerikai magyar reformátusság egységének a szükségességét, s mint a Konvent elnöke ilyen megbízást adott az ő vezetése alatt álló konvent hivatalos amerikai kiküldöttjének, dr. Szabó Istvánnak.

A század legnagyobb igehirdetőjéről. Dr. Ravasz Lászlóról, azt tartják, hogy a legkomolyabb igehirdetéseit akkor mondotta el, amikor azokat már nem volt szabad kinyomtatni.

Mi hálásak vagyunk azért Istennek, hogy a nyugalom esztendeit is szolgálattal tölti el Dr. Ravasz László. Megajándékozta a világ református magyarságát az Újszövetség revíziójával, amely a ligonieri Bethlen Nyomdánkban látott napvilágot az elmúlt évben. Megírta a Zsoltárok könyvének magyarázatát, amelynek megjelenését a tenger mindkét partján élő református magyarság reméli és várja.

Áldassék a mi Urunk Istenünk Ravasz Lászlóért, akinek tanítása és szolgálata öt világrész magyar refor- mátusságának adott gazdag lelki kincseket s kilencvenedik születésenapján is élete tanítás: egyedül a Szentlélek Isten uralmának engedelmeskedő tanítvány igehirdetése.

Dr. Béky Zoltán

Ravasz László református püspök:

EGYEDÜL MARADTAM

Egyedül maradtam. Kedveseim szétoszoltak, ki-ki az övéihez. Akik a legdrágábbak voltak nekem, azok elmentek az örökös hazába. Ahhoz, Aki őket a legjobban szerette és Akit ők nem tudtak eléggé szeretni. A többiek a földi életben találták meg a maguk párját s egész életükkel ragaszkodnak hozzá. Csak én maradtam egyedül.

Óh, ez az egyedüllét néha nagyon a lelkemre nehezedik. Úgy szomjuhozom azok után, akik elszakadtak tőlem, mint a száraz ág az elhullott levelei után, mint a bokor üresen maradt fészke, a tengeren túlra röppent lakója után. Vannak körülöttem drága lelkek, akik gyöngédséggel és szeretettel vesznek körül, de emberöltők távolságán át úgy tekintünk egymásra, mint két szembetalálkozó hajó utasai, akik azért közelednek egymás felé, hogy örökre eltávolodjanak.

Nincs senki, aki megértene, emlékeim másokat nem érdekelnek. Érzéseimre jóakarat, de nem visszhang felel. Mintha valami üvegfal ereszkedett volna közém és a világ közé. Úgy tetszik, mintha felesleges volnék. Még itt élő időszerűtlenség, itt felejtett avarlevél egy olyan fán, melynek már nem az a tavasza, ami az enyém.

De ha lelkem figyelmes az Isten Igéjére és elmerül az ő tanácsának ismeretében, akkor átmelegedő lélekkel látom, hogy ez nem büntetés, hanem ajándék. Isten készítget arra, hogy Hozzá térjek. Szent keze egyenként veszi el tőlem mindazt, amit a világ adott, mert engem akar egyedül és azt akarja, hogy én egyedül őt keressem. Betakart engem ennek a világnak ezerféle viszonylatába. Most bont ki belőle. Azt akarja, hogy ne tekintsek hátra, mint Lót felesége, mert egy elmúló, égő város-, az élet városából: e múló világból menekülök az Ő hazahívó karjai felé. Készítget arra, hogy csak Vele legyen társalkodásom. ő legyen mindenem, mert nemsokára át kell mennem azon a keskeny padlón, ahol