Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7-9. szám
ERDÉLYI JÓZSEF UT Az Istenig rögös az út, Kezükben tüskés, száraz ág két oldalán agg szentek állnak, és fiatal szívedre vernek, kezükben vaskos biblia de vissza könnyű már az út: és erről-arról fejbevágnak. Isten angyalai emelnek; a szigorú szentek pedig arcod előtt arcra borulnak; hozsannáznak a bibliák s a száraz ágak kivirulnak. KONVENCIÓS RIGMUS NÓTA melyet van, aki dalol és van, akinek elhúzzák . . . Recseg-ropog minden, világ alkotmánya, Minden megváltozik ez árnyék világba’ Mondd, a legszilárdabb e földön ml lehet . . .? Zúgja rá ég és föld: A Ref. Egyesület! őrizni a multat, kűzdni a jövendővel Gyűltünk össze itten, egyesült erővel. Nem csoportok, pártok, sem egyéni érdek Dönti el a párbajt, mely itten tömérdek . . . Van-e itt oly ember, hogy ne legyen vágya Egy kis elnökségre, igazgatóságra. . .!? Vagy hogy kisebb legyen ezután a kvóta, S több gázsit teremjen az elmondott nóta. Mindenkinek titok, amit én már látok: Miképpen teremnek vágyak, aspiránsok, Akiknek jövőjét dönti el e torna, S terül asztalukra — manna — avagy — torma . . . Lássuk hát a teret, amint felvonulnak Hely biztos daliák, szépreményű újak! Mi pedig e harcot plüs páholyból nézzük, Hogy terem a babér, hogy omlik a vérük . . . Harcosok elsője a négyéves tornán: Béky rendületlen, zúg szava, mint orkán. Kezében a kormány s a püspöki pálca, Melyikre van szükség, csak asszerint váltja. E daliás magyart Szentandrás termette, A pataki skóla a harcra edzette, Független fringia trentoni markában, Washington hatalma mennydörgő szavában . . . ! Aki policivel tölti meg e bárkát, A dicsőség tied, titkárunk: György Árpád! De ha az aratást infláció viszi, Inog magas trónod, mindenki elhiszi . . . Aki rendületlen áll az ormon, féken, Eszenyinek hívják ezen a vidéken! Amig ő nem mondja: a fizetés mehet — Nincsen addig guba, és méreg ehet! Ez a konvenció, csodás, gazdag szüret: Melyben ki-ki remél: még -elnök” is lehet . . . Hull pénz s arany érem, mint égből a zápor, Pedig Szentmiklóssy nem fizet magától. Fizetne szívesen, hiszen "szent” a szíve. Csekkek Írásának ő mindenkor hjve. Mégis gyűlik a pénz, de sok el nem érte; Szegény surrencesnek meg malnl érte! Nem azért vagyok itt, hogy pénzről beszéljek, Mert e társaságban a pénz sosem érdek! Ami fontos itt most, e nagy hadi tornán: Ki marad győztesen Egyesület ormán! Hogy mit hoz a jövő, mindenki azt várja. Ki-ki kezén, lábán voksait számlálja . . . Barát, koma, sógor, csak akkor vagy érték, 11a szavazataid érdekeim védték! Alelnökök között Szabó István első, Kezében is kormány és a másod gyeplő! A viadalt, bizony, ő is állja bátran; Utódját is hozta — azért jöttek hárman! Második alelnök Tóth Tibor, a bátor! Ö is hadakozik, mint akárcsak máskor! Pálmák erdejéből jött e csata völgybe, Alelnöki székét hogy ismét betöltse! Még van egy alelnök, az István, a Syposs, Nem baj ha az állás magas, s hozzá zsíros! Három sös ipszilon van azért nevébe; Hogy bepasszolhasson alelnöki székbe! Van, kit öl a bánat, hogy most nem “ranolhat”, Egyre magasabbra sodorja a holnap. Nem is ranol ő már: felgurul az élre, Mivel nadrágsz]jját az Ür duplán mérte . . .! Ö a házigazda, kedves Lajos Nagy, Minden köszönetünk s hódolatunk neki! Mert amig napközben elnök táplál szóval, Ö ellát bennünket minden földi jóval . . . S ti, többi ittlevők: tisztek, közlegények, A surrenc szerzésben kedvetek leljétek! Reggel, délben, este — a babért ki viszi? — Csak ezt hirdessétek; Policy, Policy . . .! S hogy legyen emléke e nagy viadalnak, Behívó küldetett két dolgos magyarnak, Akinek még serceg a tolla, pennája . . . , Vésse ezt márványba, hogy a jövő lássa! Harsányi András a Doktor, literátus, Kinek keze alatt telik meg az árkus! Jóta sem marad el, tudjuk, bibliából, Itt a pont is fontos, leírja magától. Megmarad a lényeg, elhullik a salak, Való igazságot őriznek a szavak. Oly szép a jegyzőkönyv, mint ünnepi óda . . . , Késő századok is elmélkednek róla . . . Másik nótárius Vitéz Ferenc, holott Ű nem is fügétlen, hanem csalatkozott . . . Atlanti tengerbe ne lógassa lábát, Rigmusba faragja aspiránsok vágyát . . . Végére jutottam, azt mindenki látja. Babonás pennámat vigye el a kánya . . . ! Végezetül nektek már csak azt kívánom: Teljesedjék itt be minden remény, álom . . . ! 10
