Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4-6. szám
Részletek Dr. Béky Zoltán elnöki MEGTARTOTT AZ ISTEN ÉS FAJTÁNK SZERETETE Kossuth Lajos a magyar nemzet nagy szabadsághőse, prófétája száműzetésének 3-ik esztendejében, 120 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon, new yorki hires beszédében ezeket mondotta: “Óh én népem, szívemnek szíve, életemnek élete Veled van minden gondolatom.... Tiéd az én éber óráimnak gondja, Tiéd nyugtalan éjszakáimnak álmodása ....elfeledhetnélek csak egy pillanatra is? Soha! Soha! átkozott legyen az a pillanat, s átkozott legyek én magam .... amikor megfeledkezném rólad!” “Óh ne félj én népem amig Isten van az égben .... s Amerika a földön.... a szabadság nem bukhat el! Te is megmaradsz és élni fogsz!” Azóta 120 esztendő telt el. Azóta a magyarság millióit verték világgá, űzték ki az ősi földről. A kivándorolt vagy kiiildözött magyarság nagy tömege itt, az új hazában talált menedéket. A hazát vesztett, mindenéből kifosztott magyart az újra kezdés irtozatos nehézségei között mi tartotta meg?: ha nem az, hogy az idegenben sem feledkezett meg származásáról, fajtájáról. Ősi örökségeit magával hozta, azt megőrizte. Nem feledkezett meg hitéről és Istenéről. Ez tartotta össze és tette képessé, hogy nagy, hatalmas alkotásokkal, templomok, iskolák, kultur épületek százaival, hatalmas testvérsegítő intézményeivel beírja nevét az új haza történetébe. Az új hazába szakadt reformátusságnak és magyarságnak egyik leghatalmasabb alkotása a Református Egyesület 17 millió dollár érvényben lévő biztosításával, a nagy magyar prófétáról elnevezett Kossuth Házával az ország fővárosának legszebb helyén, Gyermek és Öregek Házával, szeretet-intézményeivel Ligonierban! VALLOMÁSTÉTEL Ma amikor ennek a nagy és hatalmas testvérsegítő intézménynek a közgyűlésre gyülekeztünk össze, s itt állunk számadásra népünk hivatalos képviselői előtt, a legnagyobb magyarral, Kossuthal, teszünk vallomást, “hogy soha egy pillanatra sem feledkeztünk meg a mi népünkről” a reánk bízott örökségekről, tagságunkról, az itteni és az óhazai magyarságról. “Minden gondolatunk” éjszakáink vergődése, gondja, minden álmodása a tietek volt. “Szívünknek szíve.. . életünknek élete ti voltatok”. Isten színe előtt valljuk, hogy sok küzdelem, testet lelket emésztő munka, betegségek és harcok közepette is álltunk a vártán, végeztük a szolgálatot népünkéért, érettetek. Védtiik a reánk bízott örökséget, fejlesztettük, gyarapítottuk. A szeretet szolgálatban soha meg nem lankadtunk “a szegényeknek örömhírt, a lesujtottaknak jelentéséből az elmúlt négy évről felemelést, az ifjaknak támogatást, az özvegyeknek, árváknak, öregeknek hajlékot, kenyeret, a betegeknek orvosságot adtunk.” Eskünkhöz híven a reánk bízott kincset megtartottuk, fejlesztettük, gyarapítottuk, Egyesületünk alkotmányát, célkitűzéseit megőriztük. Bizonyságot teszek, hogy nemcsak én, hanem tisztviselő társaim, igazgatóságunk tagjai, szervezőink, munkatársaink ugyanezzel a hűséggel végezték a reájuk bízott munkát. MEGÁLDOTT AZ ISTEN Ennek a hűségnek, népünk iránt való olthatatlan szeretetnek, áldozatos munkának az eredménye az, hogy ma egy erős, biztonságos, a maga nemében az egész világon a legnagyobb és leghatalmasabb magyar és református testvérsegítő intézmény szolgálhatja a mi idegenbe szakadt, szétszórt magyar és református népünket. “Mi elmehetünk — mondotta Kossuth — de te drága hazám és népem élni fogsz.” Ha a jelen nemzedék úgy fogja szeretni fajtáját és ugyanazzal a hűséggel, szeretettel, áldozatos munkával áll az apák nagy alkotása, Egyesületünk, mellett, akkor nem kell félteni az apák alkotását, Egyesületünk jövőjét “mi elmehetünk” de az apák alkotása, az Egyesület, élni fog. Az Isten él. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad, az az intézmény, amely az Ő akaratát cselekszi s általa rendelt testvérsegítő, szeretet munkát végzi, megmarad és élni fog. VÁLSÁGOS IDŐK Az elmúlt négy esztendő amelyről számot kívánok adni a történelem egyik legválságosabb, félelmekkel, rettegésekkel teljes, politikailag, gazdaságilag legbizonytalanabb időszaka volt. Nem volt a világnak, s az emberi életnek egyetlen pontja és területe, amelyet ez az általános válság ne érintett volna. Politikai, gazdasági, faji forradalmak. A kommunizmus félelmetes előretörése, a két világszemlélet élet-halál harca, a vietnami háború, véres néger lázadások, hosszuhajú kábítószer élvezők, csavargó hippik delejes lázálomba fogamzott demonstrációja, megromlott, meglazult erkölcs, bűnözések, gyilkosságok nemcsak a családi és társadalmi, hanem egész nemzeti létünk biztonságát rendítették meg. Ehhez járult az utóbbi év gazdasági recessiója, s tőzsde veszedelmes zuhanása és nagyfokú munkanélküliség. Legújabban a federális kormány ama törekvése, hogy a fraternális egyesületektől az adómentességet megvonja. 17
