Fraternity-Testvériség, 1971 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10-12. szám

mától. Halljátok magyar véreim, amint messzeszólóan figyelmeztet az ige: “semmit se féljetek!” Amikor a magvető kimegy a földre és elhinti a magot, vájjon nem tölti-é meg szívét félelem és kérdés, hogy vájjon kikel-é az elvetett mag? Vájjon szárba szökken-é és ad-é reá az Úr megfelelő időt, áldott napot, hogy felnövekedjék? Éppen igy kétség és kérdés sokszor járhatta át azok szívét, akik a Bethlen Otthon magvetésénél, első elindu­lása kezdeteinél ott voltak. De az Űr eloszlatta az aggo­dalmak sötét felhőit, megnyugtatta a háborgó és két- ségeskedő szíveket. Hányszor tölthettek el álmatlan éjszakákat, az Otthon igazgatói, felügyelői, hű munká­sai, mert nem tudták mit hoz a holnap? Hányszor for­gott kockán az egész intézet sorsa, amikor a gazdasági válság idején emberek ezrei mentek tönkre, más intéz­mények pusztultak el s az itt lakóknak csak ez a vigasz­talásuk volt: “Ti ne féljetek!” Az az Úr Isten, aki gondviselője minden teremt­ménynek, és aki a mező virágait felékesíti, az ég mada­rait táplálja, fenntartotta a Bethlen Otthont és vezérelte az Amerikai Magyar Református Egyesületet is. S ha ma körülnézünk széles e világban mit látunk? Kicsiny templomok, ahol ezelőtt virágzó egyházi élet folyt, bokrosítva még élnek ugyan, de azok sorsáért fel­szakad az értük aggódó szerető szívekből a kérdés: “meddig és mit hoz a jövő?” Amikor látjuk, hogy más testvér segítő egyletek is egymás után szűnnek meg, kicsiny magyar református egyházak olvadnak be más nagy amerikai egyházakba, a kérdés a mi szívünkben is az, vájjon “meddig még az út” “vájjon mit hoz a hol­nap?” S a kis harang csak zúgja rendületlenül a választ: “semmit ne félj!” Ne aggodalmaskodjál, végezd a reád bízott munkát és légy bizonyos, hogy Mennyei Atyádnak gondja van reád. A Biblia sehol sem ígéri Isten gyer­mekeinek, hogy életük minden csapás nélkül csupa öröm és boldogság ösvényén vezet majd át; de azt ígéri, hogy ha megpróbáltatás lesz is részük, és ha nyomorú­ságokon kell is áthaladniok, Isten velük lesz. Nos, ez a mindenható Űr biztat most minket is, “semmit se félj!”... A hitehagyottak roppant nagy áru­lásainak korszakában lehet, hogy újabb próbák várnak a mi Otthonunkra és az Amerikai Magyar Református Egyesületre és egyházainkra is, amikor sokan elfordul­nak majd a jótól, és inkább követik a gonoszt, Isten helyett a Sátán szövetségesei lesznek és megrendül a bizalom mindenekben; te azonban, aki igazán tiszteled az Urat: “Semmit ne félj!” III. így jutsz aztán el oda, hogy hallod a harang har­madik üzenetét: “Légy hiv mindhalálig!” Lehet, hogy a túlsó part révéhez közel van életed hajója, s nem­sokáig kell várnod a mennyei hazahívó szóra, de bár­meddig is hosszabbítja meg éltedet az Űr, “Légy hiv, mindhalálig!” Lehet, hogy életed kezdetén, vagy ifjú korod delén vagy, s ma még nem fogod fel teljes erejé­ben, mélységében és magasságában az igét, gondolj arra, hogy az élet olyan, mint a füst és a pára, s bizony hamar elenyészik. Emlékezz azért reá, hogy figyelmeztet Isten: “Légy hív mindhalálig!” Visszatekintve a Bethlen Otthon 50, és az Egyesület 75 éves múltjára számbavehetjük, hogy mennyi ilyen "mindhalálig” hűséges munkásokat adott az Úr nekünk, magyar reformátusoknak, akiknek élete, szeretete és hűsége építette és vitte előre eddig is intézményeinket. Hányán hunytak hirtelen szerencsétlenségben el, amikor idejöttek, vagy hazafelé tartottak innen? Hányán szol­gáltak, éltek és hunytak el az Urban, e közös szeretet intézményünk építésében? S ha a jövőbe tekintesz, ak­kor ma is az ige hangja kell, hogy megzendüljön szíved­ben ezüst csengőként visszhangozva: “Légy hív mind­halálig!” Légy hűséges Istenedhez, aki magyar református­nak teremtett, légy hű fajtádhoz, amelyiknek gyermeke lettél, légy hű a magyar református anyaszentegyházad- hoz, hogy az örök élet koronáját elnyerjed. Divat ma­napság idegen istenek után futni, új vallás hamis pró­fétáit követni, elhagyni az ősök drága örökségét, kivet­kőzni a mi drága magyar református mivoltunkból, és inkább idegenek szolgájává lenni, mint szabad ország­ban, önálló szellemben és igaz testvéri érzésben meg­maradni annak, akinek és aminek Isten teremtett. De Te Testvérem, ne hallgass a Sátán kisértésére, a hittől és fajtádtól való elcsábítási varázsszavakra; az ige üzenete az, hogy “Te légy hív mindhalálig,!”, mert csak így építhetjük együtt, és egyesült erővel, közös szeretet­tel a mi anyaszentegyházunkat, és közös kincsünket, a mi szeretet intézményünket. ID. ÖZV. VESZPRÉMI SÁNDORNÉ ELHUNYT Egyesületünk volt alelnökének s jelenleg tb. Igazgatójának Veszprémi Gézának édes anyja özv. id Veszprémi Sándorné hosszas szenvedés után vissza adta lelkét teremtőjének. Egyesületünk tisztikarának, Igazgatóságának és tagságának a nevében elnökünk táviratilag tolmácsolta résztvé- tünket volt alelnökünknek és a gyászoló családnak. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Detroit­iján. Emléke legyen áldott s az ittmaradottakon Isten vigasztaló kegyelme. 6

Next

/
Thumbnails
Contents