Fraternity-Testvériség, 1971 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10-12. szám
Dr. Béky Zoltán elnök üzenete a Ligonier-i Jubileumra Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves Testvéreim! Négy évtizedes egyházi, egyesületi és közéleti munkám és sok küzdelem után, hónapok óta életemnek erre a legszebb, legboldogabb napjára, erre a jubileumra készültem, hogy Veletek legyek, együtt örüljünk és adjunk hálát a mi megtartó Istenünknek 75 és 50 esztendő minden áldásáért, mellyel a mi közös kincsünket, Egyesületünket és Bethlen Otthonunkat elhalmozta. A jó Isten másként határozott. Orvosom kivizsgálásra és 10 napos pihenőre kórházba rendelt. A sok munka, gond, aggodalom és felelősség súlya alatt meg- roskad a legerősebb ember is. Férfi emberhez nem nagyon illik a sírás, meg a panasz, mert sírással meg panasszal van tele a szívem, hogy nem lehetek Veletek, mikor az amerikai reformátusság és magyarság — az egyházak után — eme két leggyönyörűségesebb s Istennek legtetszőbb alkotását az Amerikai Magyar Református Egyesületet és a Bethlen Otthont ünnepeljük. Nemcsak az én életem, a Ti életetek és áldozatkészségetek van beépítve ezekbe az alkotásokba, melyek nemcsak itt az új hazába, hanem a világ minden táján hirdetik ennek a hazát vesztett, árva népnek, ősi hitéhez, fajtájához való ragaszkodását, alkotó készségét és nagyra hivatottságát. Ti beírtátok neveteket az új haza történetébe, s a Ti unokátoknak nem kell kimenni a temetőbe, hogy fejfákról olvassák le, hogy járt itt egy nagyra hivatott nép. A Ti nevetek be van Írva ezekbe a hatalmas alkotásokba: az Egyesület falába, az Árvák és Öregek palotájába, az Egyházak, iskolák, társadalmi épületek százaiba, a William Penn testvér intézmény falaiba, a magyar sajtóba, melynek segítségével mindezeket építettük, áldjon meg érte titeket az Isten. Ezen az ünnepen van egy kérésem Hozzátok, lehet, hogy az utolsó kérésem: tegyetek szent fogadást, hogy ezeket az örökségeket, közös alkotásokat, közös kincsünket megőrzitek, gyarapítani fogjátok, a mi hitünk, fajtánk és a mi nagy Istenünk dicsőségére. Kórházi ágyamról, könnyeim fátyolén keresztül nézlek titeket, osztozom örömötökben és áldalak meg Titeket az Űr Istennek legszebb, legdrágább, legáldozatkészebb és leghűségesebb népét: az amerikai magyar és református népet, vezetőivel, pásztoraival, Egyesületünk, Bethlen Otthonunk igazgatóságával, az én hűséges munkatársaimmal. Az én szerepem lett volna még, hogy Igazgatóságunk határozata értelmében Egyesületünk hűséges munkásainak, akik eddig még nem kaptak, kitüntetéseinket ezen az ünnepen átadjam. Helyettesemet, Ft. György Árpád, titkárunkat bíztam meg, hogy ezeket a kitüntetéseket és érmeket kiérdemelt munkatársainknak adja át. Az Isten kegyelme és áldása legyen Veletek és Benne vetett törhetetlen hittel induljatok tovább Egyesületünknek, Bethlen Otthonunknak, az amerikai és a rabságban élő ó-hazai magyarság egy szebb, boldogabb jövendője felé. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk. Mécs László: Gyerekké válni fontosabb tán, mint mindennapi kenyerünk! S hogy Ő gyermek lett Bethlehemben: karácsonykor mi is merünk. Otthagyjuk dölyfös maszkjainkat, ágyúink és kincstáraink valóságát s odafutunk, hol mesék, legendák vára int. A várkert egy virágos ága kihajlik, szíven-lelken üt, varázsütéses gyermek-arcunk kibontja s fényt szór mindenütt. JÉZUSKA SZÁMLÁJÁRA Játékboltot bámul, bazárban böngész szemünk, szívünk lobog: mit válasszunk? Villanyvonatkát? Játékpuskát? Játékdobot? Ha ismerős jön, azt piruljuk, hogy ezt kívánja gyermekünk, vagy a keresztgyerek kívánja, — pedig nekünk kell ez, nekünk! Hétköznapok sivatagában karácsonyfás oázisok minékünk jobban kellenek, mert minket hervaszt bú, bűn, piszok. Játékországba merj leülni könnytengert síró óriás. Ember: ha vívsz a bánatoddal, játékkard használ, semmi más! A golgolázó hősi Jézus előbb gyermekmosolyt hozott s az éj szurokszín lucfenyője karácsonyfává változott. A CÍMLAPOT KÁTAY MIHÁLY szobrász és festő művész tervezte. Kátay Ady szobrával első dijat nyert, melyet Egyesületünk Clevelandban a városi Parkban állitott fel. 4
