Fraternity-Testvériség, 1971 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10-12. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN: KÉSZÜLŐDÉS KARÁCSONYRA Érhető meghatódottsággal írom ezeket a sorokat, hiszen az Ür Isten nagyon messziről hozott vissza. Nagy megpróbáltatások: súlyos betegség és nyomorúság után kezdhetem el újra szolgálatomat. Nagy kegyelméből megértettem azt is, hogy talán még szüksége van rám és jóságából alkalmat ad a további szolgálatra. S aki messziről jön és sok megpróbáltatáson ment keresztül, annak mindig nagyobb hálával van tele a szíve s mindig nagyobb hódolattal és imádattal tud oda hullani a végtelen irgalmú és kegyelmes Isten zsámolya elé. Ezzel a végtelen hálával közelitek a Megváltó jászol-bölcsője felé és imádom Benne a világ Megváltóját, a békesség Fejedelmét, a gyógyítót, a drága orvost, az Idvezitőt. Betegségem ideje alatt újból és újból megéreztem annak az Igének az igazságát, amelyet most felépülve hálatelt szívvel vallók: "Pedig betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozá és ő megsebesíttetett bűneinkért,.... és mi az ő sebeivel gyógyulánk meg’’ (Ezsaiás: 54-4.) Amikor az örökkévaló Isten az ö egyszülött fiát adta, ebben a szabadulás és gyógyulás lehetőségét és valóságát ajándékozta nekünk és ennek, számunkra érthető, megfogható kijelentése: a Karácsony. Miért küldte el Isten az ö egyszülött Fiát? Mert megromlott az ember. Ennek a megromlásnak lényege az, hogy az örökkévaló Istentől — saját hibájából — elszakadt. Elidegenedett és önmagával is meghasonlott. Ezért jött Jézus. Jött a kapcsolat helyreállítására. Jött a mi szabadulásunkra, jött a mi békességünkre, jött, hogy az "ö sebeivel” — meggyógyuljon az ember. Nem látszat békességért jött. Amikor az Isten Fia békességéről szólott, az nem a gonosszal való kompromisszum, hanem valami egészen más. Nem azért jött Jézus, hogy "minden áron” békét teremtsen, hanem éppenséggel azért, hogy a Gonoszt leküzdje az emberben és az emberért. Nem is azért jött az emberiség Megváltója, hogy megalkudjék a Sátánnal és nem is azért, hogy szemet hunyjon az igazságtalanság felett. Amikor Jézus történelmünkben valóságosan eljött: "A pax romana” látszatbékesség uralkodott a világban. Az elnyomással megalkuvók juttatták keresztfára, annak a "látszat békességnek” a nevében, amikor azt kiáltották, hogy nekünk "császárunk van” és nincs királyunk. Nincs Megváltóra szükségünk.. . Mintha ma is a történelem ismétlődnék meg: Ha körülnézünk modern világunkban, hogy is néz ki a világ? A hivatalos egyház, mely a hitvalló keresztyéneknek közössége kellene legyen, döbbenetes módon az Istentől elszakadt és elidegenedett világ tetszését és kedvét keresi. Üj teológiáról beszél és ez nem más mint az, hogy megalkuszik a Sátánnal, egyességet keres az atheizmussal, a hitetlenekkel és felcsap "békeharcosnak” abban az értelemben, ahogy a békét ők értelmezik. Minden áron békét akar, csak az nem a "pax Christiana”, a krisztusi béke, hanem a kommunizmus szuronyaira alapozott béke. Ezeknek az u. n. keresztyén békeharcosoknak mit számít az, hogy az atheizmus tudatosan írtja az emberiség lelkében az Isten hitet és üldözi, pusztítja az Istenben bízók millióit. Mit számít az, hogy a népek milliói között a mi véreink is hazánk földjén, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján rabszolgaságban élnek. Mit számít az, hogy nem járhatnak szabadon templomba és ha az életben érvényesülni akarnak, akkor le kell tagadniok minden kapcsolatot Jézus Krisztussal és az Ö Egyházával. Hiszen napjainkban itt a szabad földön is szomorú példák sokasága igazolja azt, hogy hová is vezet az Isten nélküli élet és a hitetlenség útja. Az a mélységes szakadás, ami a nemzedékek között bekövetkezett, itt Amerikában is, ennek a hitetlenségnek a gyümölcse. Ha nincs meg Isten és az ö törvényének ismerete: hogyan is lehetne például az ifjúságban a szülők tisztelete és szeretete? Az erkölcstelenség szalonképes lett és az a modern és az a korszerű. A televízió képernyőin, a rádió hullámain és a sajtó hasábjain a gyilkost védik, "szabadság harcosnak” minősítik és "disznónak” nevezik a törvény őrét, a rendőrséget. A rabló-gyilkosságokért elítélt bűnözőket mártírokként ünnepli a sajtó, a rádió és a televízió. Hazaszeretet ma már nevetséges, hazaárulás pedig dicsőség. Púsztúlásba rohan a mi világunk, mert elszakadt Istentől. Nincs számunkra más megoldás, nincs másban békesség, egyedül az Ür Jézus Krisztusban, aki az igaz Békesség Fejedelme és gyógyulásunknak egyetlen lehetősége. 2
