Fraternity-Testvériség, 1971 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
alatt több mint 1600 gyermeket neveltünk fel az Otthonban. Több mint 1000 elesett öregnek adtunk otthont. Az 1956-os Szabadságharc idején menekült magyar gyermekek és ifjak előtt megnyitottuk az intézet kapuit, s elhagyatottságuk idején otthont adtunk nekik. Azóta is, még ma is, sok menekültet hozatunk ki a menekült táborokból és tartjuk el addig, amig el tudnak indulni az élet utján. ■S mi ezt a testvér-segítő szeretet szolgálatot nemcsak a múltban és a jelenben gyakoroljuk és nyújtjuk, hanem a jövőben is gyakorolni és nyújtani kívánjuk. Épen ezert jubileumi ünnepségeink bevételét a Bethlen Otthonunk támogatására ajánljuk fel. Jubileumi esztendőnkben annyit kérünk Egyesületünk tagságától, egyházainktól, lelkészeinktől, presbiterektől, ifjainktól és az összmagyarságtól, jöjjenek és ünnepeljenek velünk. Nyújtsanak segítő kezet, hogy ezt a mi testvér-segítő Egyesületünket, közös örökségünket és kincsünket még nagyobbá, erősebbé, hatalmasabbá teltessük, új tagokkal gyarapíthassuk, hogy nagy feladatainkat, céljainkat megvalósíthassuk, s testvérsegítő, szeretet szolgálatunkat a jövőben még intenzivebben gyakorolhassuk. Egy amerikai magyar történetíró — Kende Géza — azt írja Egyesületünkről 1921-ben: “Nincs még egyesülete az amerikai magyarságnak, amelynek nem csak vezetői, de tagjai is, annyi önzetlen lelkesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal és jó kedvvel dolgoznának a testület megerősítése érdekében mint a Református Egyesület. Minden tag agitátornak csapott fel, új tagokat szerzett és az új tagokat testvéri szeretettel ölelte magához a testület”. Ez lenne a mi legdrágább jubileumi ajándékunk, ha a 75 éves jubileumi esztendőben minden tagunk agitátornak csapna fel és új tagokat szerezne Egyesületünkbe. Jubileumi felhívásomat zárom az 1901-es clevelandi közgyűlésnek a kérésével, hogy “Egyesületünk minden egyes tagját hassa át a soha el nem múló igaz szeretetnek, meleg ragaszkodásnak szent tüze nemes és szent célt szolgáló Egyesületünk iránt, mert csak igy fejleszthetjük azt, igy tehetjük naggyá. — Nem elég csak mondani: szeretem, ragaszkodom Egyesületemhez, szeretem, tisztelem annak tagjait, hanem a szeretetnek, a ragaszkodásnak tettekben is meg kell nyilvánulnia.'” Ezzel a kéréssel, hittel, reménységgel indulunk tovább Egyesületünk jelmondatával egy szebb, boldogabb jövendőnek a partjai felé: “Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”. SI DEUS PRO NOBIS — QUIS CONTRA NOS? AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET CÍMERE 1896 — 1971 EGYESÜLETÜNK ALAKULÁSA 1896 június 4-én Trenton, New Jersey Egyesületünk hivatalos megalakulásának helyét és idejét a fenti dátumban és helyen jelöli meg a történelem. Tudnunk kell azonban, hogy a fenti megalakulást megelőzően 1896 januárjában a pittsburghi paróchián 5 égő hitü és álmokat álmodó magyar református pap jött össze, egy a Református Egyesület megalakítását előkészítő gyűlésre. Névszerinti Ferenczy Ferenc pittsburghi, Harsányi Sándor clevelandi, Demeter Bertalan new-yorki, Jurányi Gusztáv trentoni és Kalassay Sándor mount-carrneli lelkészek. Az Egyesület megalakításának gondolata tehát itt pattant ki, a tervek itt formálódtak és innen indulnak ki és érlelődnek egészen a június 4.-i trentoni gyűlésig úgy, hogy a trentoni gyűlésre már az 5 lelkész kidolgozott tervekkel és javaslatokkal jön. A trentoni gyűlés tulajdonképen az Egyházmegye megalakítására hivattatott össze június 4-re. Ezen a gyűlésen terjeszti elő Kalassay Sándor az 5 lelkész történelmi jelentőségű javaslatát a Református Egyesület megalakítására vonatkozólag: “Nem elég egyházakat szervezni. Kell egy test- vérsegitő Egyesület. Egy erős kapocs az egyházak és a hívek összetartása, a jótékonyság gyakorlása, a vallásos érzés ápolása végett. — Az egyházi élet csak) félkezü emberekhez hasonló, ha nincs Egyesület, egy testvérsegitö intézmény, amely az egyházakat kezdeti nehézségeikben segíti, tagjait, özvegyeit, árváit, elesettjeit támogatja. Jó munkát csak két 8
