Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7-9. szám
\ Kesscő_ Lászlóné,. született Borbély Julia, vitéz Kesseő László volt m. kir. honvédség tábornokának özvegye hosszas szenvedés után 1970 július 6.-án vissza adta lelkét Teremtőjének. Kesseő Lászlóné, Ellenőrünk feleségének, Eszenyi Lászlónénak az édesanyja volt. Elhunyta nemcsak itt maradt szeretteinek, hanem mindnyájunknak, akik csak ismertük, szerettük és tiszteltük, pótolhatatlan veszteség. Kesseő Lászlóné 1898-ban született Máramarosszi- geten. Mint katonatiszt felesége a két világháború katona hőseink sok-sok dicsőségét, egyben mélységes tragédiáit és megpróbáltatásait élte át. Erdély már ég, mikor megesküszik Kolozsvárott. Ősei földjéről menekülni kell. Férje a Ludovika Akadémián tanár lesz. Amikor a kommunista áradat elönti az országot, az ellenforradalom élére áll. Kilenc tiszt társával halálra Ítélik, s csak Romanelli olasz ezredes és az amerikai misszió menti meg. Mint hűséges katonafeleség ott áll férje mellett a romokból épülő ország nehéz éveiben, valamint Erdély, Felvidék, Délvidék visszacsatolt részeinek dicsőséges idején. A második világháború után az összeomlás őket is hazátlanokká teszi, s Bajor földön élik a D. P. sors szörnyű megpróbáltatásait, mig 1953-ban férjét is elveszti. FÜRY LAJ akucsi lakadalom Egyszer régen megígértem Benkő néninek, hogy elmegyek a Rózái lakodalmára és táncolni is fogok. Szavamon fogtak, mert Benkő Rózái személyesen irta meg a levelet, hogy legalább egy nappal előtte már ott legyek. Kocsival várnak az állomáson. Inárcs Kakucsnak más nevezetessége nem volt, minthogy ott lakott a Benkő Rozi, aki úgy járt, mint az őzbak, olyan volt a beszéde, mint a gerle kacagása és a szeme fényes, mint a cipőgomb. Ezt a leírást a vőfély szavaiból idéztem. Amikor megérkeztem, akkor már Pusztacsév, Brügecs, Inárcs és Kakucs valamennyi számbajöhető legénye és leánya készült a Benkő Rózái lakadalmára. Benkőéknek a haleszi határban volt vagy húsz hold földjük, meg Nyáregyháza alatt egy nadrágszijszélességü homko8 szöllő. Benkő tejet, turut, téfölt, meg torma levélbe csomagolt szép sárga vajat hordott be a pesti hetipiacokra, aztán mindig volt eladni való, csöves tengeri, rántani való csibék, tömött kácsák, egy két mangalica hizó, bikaborju, meg paradicsom, szilva, puha körte és kecske csöcsüszöllő. így aztán módos lánynak számított Rózái, pedig még két lány meg négy fiú várt a jussra. Az öreg Benkő azonban úgy intézkedett, hogy közösen gyarapodik a föld, maradjanak együtt békességben. A gyönge női testben azonban csodálatos hit és erő lakik. A csapások alatt megerősödve vállalja a német- országi menekültek között a diakonissza szolgálatot, s a betegek, elesettek, szenvedők között osztja szét szere- tetét, jóságát, segítő szolgálatát. 1955-ben jött át Washingtonba élő szeretteihez, ahol annyi hányattatás után megnyugvást és igaz örömöt talál. A boldog éveknek betegsége vetett végett, amely ellen évekig Istenbe vetett hittel és csodálatos élniaka- rással vette fel a harcot. Elhunytát gyászolják ittmaradt szerettei: leánya Eszenyi Lászlóné, születettí Kesseő Éva,) veje Eszenyi László, Egyesületünk ellenóVe'TunokaíT'ístván, László és Zsuzsanna, unokaöccse Tóth Béla és felesége, valamint távolban élő kiterjedt rokonsága. Temetése a washingtoni magyarság nagy részvéte mellett július 7.-én ment végbe. A temetési szertartást Ft. Dr. Béky Zoltán tb. püspök, Egyesületünk elnöke végezte. Legyen emléke áldott és az ittmaradotakkal Isten vigasztaló kegyelme. A vőlegény Kommendát Bálint pályamunkás fia, napszámba járt a kőbányai Ohrenstein gyárba és az öt órás vonattal jött haza, az állomástól meg begyalogolta azt a néhány kilométert. Nekik is volt egy kis szöllejük, fiatal telepítés, de jó hozamú, kövidinka, meg izabella szagos. Gyalogmentünk a templomba. Legelői pántlikás legények boros miskákkal kurjásztak nagyokat, aztán a hires Palamacsa tamburás zenekara következett, majd fekete ünneplőjében Benkő Mihály aztán a gyönyörűséges Rozálka, aki állandóan sirt, hogy ki ne beszéljék a falúban. Benkő néni is csak törölgette a szemét és néha felsóhajtott, hogy a násznép hallja, tisztességből. Jaj egyetlen Rozálkám, csak evisznek tüllem... A vőfély kinálgatva a söprüp álinkát énekelt. ... Az ökör a fődet nem magának szántya Az anya a jányát nem magának szánnya... Mire a templomból hazaértünk, hát a násznép alaposan beidogált már a kakucsi törkölyből, úgy megjött az étvágy. 13
