Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7-9. szám

A megjutalmozottak csoportja.

sarkantyus csizmákat láttunk s szinte hallani véltük pengésüket, amikor táncaikkal gyönyörködtették a közönséget. Dobozy Mária és Behr Marika nemcsak azt mutatták meg, hogy értenek a tánc tanításhoz, hanem azt is megmutatták, hogy nagyon szépen tudnak maguk is táncolni. Valóban táncművészek voltak s a tapsvihar mutatta, hogy a hallgatóság nagy ajándékot kapott. Egyesületünk ellenőrének külön kedvezett a nyári iskola, mert szűkebb hazája táncát mutatták be s a katona dalok külön emlékeztették arra az időre, amikor még “Szép élet” volt a katona élet s ő is beletartozott abba a seregbe, akik a magyar történelmünk mezején őrt állottak, hogy védjék azt a népet, amelynek itt is hű fiai vagyunk. Az Egyesület elnöke a közönséggel együtt gyönyörködött unokája, Parker Lórika szép énekében és gitár játékában.

Ft. Dr. Béky Zoltán és Eszenyi László ellenőr szóltak a szülőkhöz, gyermekekhez. Ez évben történt, hogy a szónokaink a mosoly hídján közeledtek először a szívekhez. Először a mosoly az arcokon s azután könny a szemekben s átömlik szívünkön egy forró ár: jó magyarnak lenni s magyar sorsot vállalnunk kell itt is és mindenhol a világon. — Dr. Béky püspök megmagyarázta gyermekeinknek, elmondta a szülőknek hogy mi a

Parker B. Lorika gitár-ének számát adja elő.

magyarság küldetése itt Amerikában s hogy kell szolgálni fajtánkat s a túl a tengeren élő nemzetünket. — Eszenyi László Egyesületünk ellenőre az Egyesület magyarság szolgálatáról beszélt, kiemelte, hogy lehetünk jó amerikai polgárok és lehetünk jó magyarok is. Mindkét egyesületi vezetőnk a magyarság szeretetét, az érte való áldozathozatalt, a magyar sors vállalását kötötték a hallgatóság szívére. Beszédük alatti mély csend mutatta, hogy a magyar igék szomjas magyar lelkek földjére hullottak s hisszük lesz belőle aratás.

A műsort Nagy Lajos igazgató vezette le s mondotta el a mosolyra derítő dolgokat, amik gyermekeink nyári iskolájában történtek. — Iskolánk növendéke volt Richard Burton, egy 5 éves kis fiú, két metszőfoga hiányzott, örökké mosolygott, magyarul beszélt. Angol titkárnő előbb találkozott vele mint én s mosolyogva mondja: “Reverend, Richard Burton itt járt s megmutattam neki a rest room-ot. Ezt elmondom mindenkinek.” Igazat fog mondani, csak az a különbség, hogy a mi Richardunk 5 éves és magyarul is beszél. Majd agyon szerettük őt. Az élet tovább tréfál, mert az Öregek Otthonában pedig ott van Elizabeth Taylor. Ugyan kissé megfáradt már s teherként nehezednek vállára az évek.

Legjobb tanuló gyermekeinket pénz jutalommal, a többieket is valami jutalommal ajándékoztuk meg. A többség megkapta a Ft. Béky Zoltán elnök legújabb könyvét, amely egyesületünk történetét tárgyalja 1969 őszéig.

Vizsgán jelen voltak mint hivatalos vendégek: Szűcs Bálint egyesületi igazgató nejével, Nt. Elek Áron és Nt. Illés Lajos felügyelő bizottsági tagok.

Igazgató imája és üdvözlése kezdte meg, Nt. Csia Kálmán imája zárta be a magyar lelket felüdítő 1970 évi nyári magyar iskola vizsgáját.

Az ünnepség az amerikai és a magyar himnusz elé- neklésével fejeződött be. Lélekből jött, sokaknak szíve kicsordult az énekben, mint színig töltött úrvacsorái kehelyből az aranyszínű bor. Legyen áldás a jó magyar szülőkön, akik gyermekeiket is magyarnak nevelik. Legyen áldás az Amerikai Magyar Református Egyesületen és a Bethlen Otthonon, mert újból rozsét tettek a magyar lélek pásztortűzére.

11