Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7-9. szám
MEGEMLÉKEZÉS SZENT ISTVÁNRÓL Dr. Béky Zoltán Egyesületünk elnökének Rádió Otthon az Ó-hazában sokszor hallottuk ezt a mondást s láttuk ezt a felírást: "a kard szerezte meg a hazát, de a kereszt tartotta meg”. A kard és a kereszt természetesen szimbolikus jelentőségű. Az első jelenti az ember tusakodását, küzdelmét, harcát, vére hullását valaminek a megszerzéséért, a megvé- delmezéséért. A mi egész létünk, történelmünk, a magyar nép egész történelme szakadatlan harc, küzdelem, szenvedés. Nincs még az Istennek népe, amely annyit szenvedett, harcolt, küzdött volna nemzeti létéért és fennmaradásáért ezer esztendős történelme alatt, mint a mi magyar népünk. A honfoglalók karddal szerezték meg a hazát, az ősök, az apák karddal védelmezték meg. Küzdelmünk, szenvedésünk, vérünk hullása szentelte meg az Ó-haza minden rögét. Azért drága minékünk az a föld, bármilyen messze sodort is tőle a végzet. Ezen a nagy nemzeti ünnepen emlékezünk arról a temérdek harcról, szenvedésről, áldozatokról és hősiességről, amellyel az ősök, a honfoglalók és honalapítók megszerezték a hazát és nemzetté formálták a népet, alkotmányos alapokra helyezték és sorsát ezer esztendőre meghatározták. Ezek között első helyen emlékezve a magyar történelem legkimagaslóbb alakjáról Szent Istvánról. A honfoglalók karddal megszerezték a hazát, Szent István a magyar földbe bele plántálta a keresztet, a pogány törzseket a keresztyén hitben egyesítette s ezen a nemzeti ünnepen valljuk, hogy az Ősök hősiessége — a kard mellett — a kereszt tartotta meg a hazát. Szent István, akinek ezredik születési évfordulója — sok történetíró szerint — erre az évre esik, valóban a magyar történelem legnagyobb alakja volt, akinek törvényhozói, vallási és külpolitikai irányelvei, nem egy évszázadra, hanem több mint egy évezredre határozta meg a magyarság sorsát. Szent István tette állam alkotó képességeivel lehetővé az új társadalmi rend, új hit, a keresztyén hit, az új nyugati politika megszilárdítása által, hogy az üzenete az óhazába Szent István 1,000-ik ján Európába szakadt magyar törzsek ne osztozzanak elődeik sorsában és pusztulásában abban a Kárpát medencében, amelyiket addig jogosan hívtak a népek temetőjének. Szent István világosan látta, hogy a magyarság nem lehet Kelet faltörő kosa, hanem csakis a Nyugat védő-bástyája Európában, különben a kialakuló európai hatalmak elseprik a magyarságot. Ez a hitvallástétel, az európai kultúra és eszme mellett a magyar történelem egyik legfontosabb alappillérévé vált egy ezredéven keresztül, még akkor is, amikor ezért a nyugat közönnyel és árulással fizetett. Szent Istvánt két irányelv vezette: az egyed uralom megszilárdítása és a keresztyén vallás hivatalos bevezetése hazánkba. A törzsi államforma, laza konföderáció, amely katonailag, közigazgatásilag megosztotta a magyarságot s könnyűvé tette Bizáncnak és a németrómai császárságnak, hogy éket verjen magyar és magyar közé. Anarchia, a nemzet érdekeinek elhanyagolása, az oligarchikus törzsfők egyéni érdekei katasztrófához vezethettek volna. A nemzeti egység megteremtése Szent István egyik legnagyobb alkotása. "Eggyé legyetek”, mint a Szent Ige mondja. A másik nagy irányelv a keresztyénség felvétele és meghonosítása. E téren a nagy király vas-szigorral járt el. Keményebb alakja kevés volt történelmünknek. Szent István tudta nemcsak azt, hogy mit jelent a kereszt és a keresztyénség a magyarság számára, hanem tudta azt is, hogy pogányul a magyarság pusztulásnak van kitéve s sorsa megpecsételődik. Mindkét irányelv ellen fellázadtak egyes törzsek. A somogyi Koppány, az erdélyi Gyula és Ajtony lázadásai sok ember áldozatba kerültek, de lehetővé tették egy egységes keresztyén, alkotmányos nemzeti államnak a kialakulását. Szent Istvánt mint nagy törvényhozót is ünnepeljük ma. Törvényei megvetették a középkori állam alapjait hazánkban s alkotmányt adtak népünknek. Törvényei szigorúak voltak. Esküszegést, házasságtörést és lopást halállal is bűntettek. A törzsi közigazszületésnapján AZ EGYHÁZ JÖVŐJE . . . (folytatás) öli meg az, aki például kegyes sopánkodással és suttogó propagandával rágalmazza a németországi magyar gimnáziumot, mert annak történetesen római katholikus lelkész az igazgatója és természetszerűleg nagyobb százalékban katholikus tanárok tanitanak. A ligonieri Bethlen Otthonban mindég voltak, vannak és lesznek katholikus árvák és katholikus aggok, noha a református egyházak és az Amerikai Magyar Református Egyesület tartja fent ezt az áldott és páratlan szeretetintézményt. Az írás figyelmeztet: “A Lelket meg ne oltsátok.” A Thessalonikai gyülekezetnek irta ezt Pál apostol. Ma az egyháza jövőjéért imádkozó magyarnak, szól hitelesen és érvényesen ez az ige. 3
