Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
egymás kezét, akkor legyen a jövő bármilyen bizonytalan, ha Benne biztok, nem fogtok elveszni. Akkor, mint a költő mondja: “Legyen az erdő bármilyen sötét, Csak el ne eresszük Isten kezét És el ne eresszük egymás kezét Bujdosó, szétszórt, árva magyarok” Zughat körülöttünk a vihar, inoghat a mindenség alkotmánya: Ne féljetek! Az Isten nem hagyja el az övéit. Hiszen azért adta értünk váltságul szent fiát, hogy akik Ő benne hisznek, el ne vesszenek, hanem örök életük legyen. Ne felejtsétek el, hogy Ő előttetek megyen és eloszlatja a félelmek, kétségek, sötét fellegét. Őt kövessétek, s benne vetett hittel induljatok el egy szebb, boldogabb új esztendőnek a partjai felé. Ámen. innananaannannnnnnanannwnnaaannnnannnnaaanuaaaaaaaanuannnuHnnnnaanauanaaaaaaaaaaanwnam EGYESÜLETÜNK ELNÖKE Ft. Dr. Béky Zoltán súlyos természetű operáción ment keresztül e hó 7.-én a washingtoni Georgetown University kórházban. Az operáció sikerült s elnökünk, Istennek hála, a gyógyulás utján van. JANUÁR Kemény foga, körme van a januárnak. Emberre, állatra fagyos idők járnak. Mégse gonosz hónap: jégmelle alatt van valami jóság is (mint a vadállatban), s puha hópaplannal, mint kölykét az anyja, a kis rügyet, vetést védőn betakarja. Bódás János ÜZENET HAZA üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, és nincsen ború örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak, az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő mindég lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Irta: WASS ALBERT Üzenem a háznak mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. Jön ezer új Kőműves Kelemen, ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szenteltvízzel és búzakenyérrel és épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevel: a fundamentum Istentől való és Istentől való akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, a kő marad. És üzenem volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjok leszek én nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad. És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás űz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok s a víz szalad és csak a kő marad, a kő marad. Maradnak az igazak és a jók, a tiszták és a békességesek. Erdők, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: Megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, a kő marad. 4
