Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
Balogh Dezső: Asbóth Sándor Emléke Az Egyesült Államok történetének lapjain piros betűkkel van megörökítve az a halált megvető bátorság, vitézség, melyet a gyászos véget ért “Magyar szabadság- harc” ide menekült vitézei tanúsítottak az amerikai “Polgárháború” alatt. Ezek közt első helyen áll Asbótli Sándor alezredes, Kossuth leghűbh katonája, aki a polgárháború kitörésének hírére, egy sajátkezűleg írt levélben New York állam kormányzója révén felajánlotta, mint tapasztalt tiszt, szolgálatát. Ezt az eredeti levelet, Asbóth Lovasképével, melyen szeretett kutyája is látható, a Ref. Egyesület Kossuth-házánál, évekkel ezelőtt letétbe helyeztem, számos más, az 1848-49-í/cí forradalom emlékeivel együtt. 1861-ben Asbóth mint vezérkarifőnök, Jolin Free- mont tábornok, majd később Hunter tábornok mellett teljesített szolgálatot. A híres pearidgei ütközetben hősiességével vonta magára az Egyesült Államok figyelmét. Később mint Kentucky és Florida katonai parancsnoka a Marina melleti csatában súlyosan megsebesült. 1865-ben “Major General”-i ranggal nyugalomba ment. A polgárháború végeztével Grant tábornok, akkori elnök, Argentina-i követté nevezte ki. Súlyos és felette bizalmas küldetésének, betegsége dacára sikerrel tett eleget, úgy annyira, hogy az argentínai kormány teljes bizalmát képes volt megnyerni. 1866. október 14-ikén érkezett meg Argentina fővárosába, Buenos Airesbe. Mindég készült gyógykezelés végett a híres budai gyógyfürdőt felkeresni. Sajnos ezen vágya nem ölthetett életet, mert 1868. január 21-ikén meghalt. Hamvai az ottani “Old English” temetőben nyugosznak, az argentínai kormány által adományozott dísz-sírban, melyet mint értesültem, maga a kormány gondoskodott arról, hogy évente virágokkal feldíszítsék. Asbóth örök emléket állított magának itt New York államban. Mint diplomás mérnök tagja volt New York város tervező bizottságának. Mint a “Central Park”, valamint a város Washington-Heights’ része a város díszét képezi, ezt jó részt Asbóth-nak köszönhetjük. Ugyancsak mi ide bevándorolt magyarok Asbóth ezen munkájának köszönhettük az 1932-ben tartott országos ünnepségek alatt, hogy kizárólag a N. Y. Magyar Washington-i ünnepség bizottsága kaptunk engedélyt a Central Park főhelyén, közvetlen, az első világháború végeztével Pershing tábornok és az akkor még mint welsi herceg által elültetett emlék-fák közelében egy Washington és egy magyar ezredesének, Kováts Mihály-nak emlékére elültetendő emlék-fák elhelyezésére. Ezen ünnepünk fővédnökei az amerikai haderő rangban négy legmagasabb tábornoka, boldogult MacArthur tábornok, az akkori vezékari parancsnok, és a polgárháború még élő tagjainak országos parancsnoka voltak. A fa-ültetési ünnepség főszónoka az azóta szintén elhunyt Reginald Rowan Belknap admirális volt. New York város akkori polgármestere, a magyarság egy másik nagy és őszinte barátja, J. Walker volt. Neki köszönhettük azt a fényes fogadtatást, melyet a Kossuth szobor lelepzésekor jött hazai küldöttség fogadtatására adott és ugyanezt tette a magyar óceán-repülők fogadtatása alkalmából. Magyar elődeink emlékére, akik örökre beírták az Egyesült Államok történetébe nevüket, valamint Kossuth Amerikába érkezése és az itt töltött ünneplések emléke él a hálás Amerika és annak katonái, valamint polgárainak emlékezetében mind a mai napig. Ennek fényes bizonyítéka a “Disabled American Veterans” folyóiratának február-havi száma. A lap kölső oldalán Washington remek mell-szobra, körülötte babér-levelek és fölötte a színes csillag-sávos lobogó. A fedőlap belső oldalán, “About our Cover” cint alatt ez áll: Let him who looks for a monument to Washington, look around the United States. Your Freedom, your independence, your national power, your prosperity, and prodigious growth are a monument to him. — Eulogy by Kossuth.” Ime a 100,000 taggal bíró sebesült veteránok hivatalos lapja szerint mindenki számára könnyen érthető pár szóval Kossuth fejezte ki legszebben, hogy ki volt és mit tett Washington, ki tetteit sorozatával örök emléket állított magának. Kossuth Amerikába érkezésének évfordulóját így ünnepelték a veteránok, de hol maradt az amerikai magyarság? HONTALANOK Elölünk éjbe fut az út, nincs vége-hossza se. Jöttünkre nem nyitnak kaput, nyomunk szél mossa le. Nyílik-csukódik száz határ, de ház be nem fogad. Hazánk hátunkon csigavár, vonszolod sorsodat. Nyűit arcunk nyitott útlevél, rajt virító pecsét panaszunk, melyről nem beszél többet se föld, se ég. Tollas Tibor 5
