Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
Egyesületi és Bethlen Otthon Vasárnap New Yorkban Ligonier New Yorktól jó messzire fekszik, fenn a pennsylvaniai hegyekben, de Ligonier már patinássá vált szelleme március 9-én egy napra beköltözött New Yorkba. Ezen a vasárnapon rendezte Egyesületünk a magyar negyed szivében, a Független Magyar Református Egyház 82-ik utcai templomának dísztermében a New Yorki Ligonieri Nap-ot, hogy azok is megismerhessék ottani nemescélu intézményeinket, akiknek eddig nem volt módjukban. Egyesületünk elsősorban a nyári iskola és gyermek-üdülő ismertetésének szánta a Ligonieri Napot, mert egykettőre itt az idő, amikor a szülők körében felvetődik a kérdés: hol töltse a gyermek a nyarat olyan helyen, ahol szerető gondoskodással veszik körül, ahol magyar pajtásokkal van együtt, ahol magyar környezetben tanul és ezzel érzéseiben megmarad magyarnak. A Ligonieri Napot istentisztelet nyitotta meg. Nt. Csordás Gábor mondotta az imát. Ft. György Árpád, az Egyesület titkára olvasta az Igét, majd Ft. Béky Zoltán tb. püspök, Egyesületünk elnöke hirdetett Igét, amelybe mélyenszántó szavakkal szőtte bele az Egyesület munkásságát és a magasztos nagy célt: a magyarság megtartását, apáink örökségét töretlenül átadni az unokáknak. Az istentiszteletet közebéd követte a vendégekkel zsúfolt díszteremben. Nt. Csordás Gábor mint házigazda üdvözölte a washingtoni vendégeket, Ft. Béky Zoltánt és Ft. György Árpádot, majd méltatta a ligonieri öregek otthonának jelentőségét. A régi vagy régen látott barátok láttára Ft. Béky Zoltán mondott szívből fakadó, meleghangú köszöntőt. Ft. György Árpád hangulatos anekdotákkal átszőtt szavai után az Egyesület new yorki munkásai szólaltak fel. Dr. Viczián Antal az egyesületi biztositás előnyeiről beszélt. Dékány László, a Ligonieri Nap életrehivója és megszervezője megköszönte a központi küldöttek megjelenését és hangsúlyozta, hogy Egyesületünk maradjon meg annak, aminek nagyapáink álmodták és szánták; reformátusnak, magyarnak, szilárd magyar szigetnek az Újvilág tengerében. Még jóformán be sem fejeződött a közebéd, amikor már gyülekezni kezdtek a Ligonieri Nap uzsonnával egybekötött díjtalan művészi műsorára érkező gyermekek szüleik kíséretében. Feszült várakozás áradt a gyerekekből, vidám zsibongás jelezte jöttüket. Délután fél 5 órára hirdették a műsor kezdetét, a terem azonban már 4 órára megtelt, ami new yorki magyar előadásokon bizony ritkán esik meg. Nt. Csordás Gábor üdvözlő beszéde indította el a műsort, amelynek során Ft. György Árpád kedves, közvetlen szavakkal szólt a közönséghez, a továbbiakban pedig mindenki kellemes meglepetésére megjelent a színpadon a ligonieri Bethlen Otthon hófehér hajú, melegszívű lelkész-igazgatója, Nt. Daróczy Sándor és talán mondani sem kellene, hogy röviden, de tartalmasán arról szólt, ami legjobban a szivéhez nőtt: az árvaházról és az öregek otthonáról. A művészi műsor számai a gondos rendezés jegyében zajlottak le. A nyolc éves Sagan Jánoska, aki már két nyarat töltött Ligonierban mintegy jelképként a Magyar Vagyok cimü verset szavalta el. A hivatásos művészek sorában Dékány László Petőfi Sándor: A Tisza cimü költeményét mondotta el. Másik száma, Petőfi: “Ezrivel terem a fán a meggy” cimü verse volt, amellyel vidám kacagást váltott ki a gyermek-közönségből. Héczey Iván Arany János: Fiamnak cimü költeményét adta elő, Krencsey Marianna verseket szavalt. Karsay Magda operaénekesnő és Nagy Lajos, a népszerű ének- müvész-bonviván számait Seres József zongoraművész kisérte. A Hungária Tánccsoport tagjai Magyar Kálmán koreográfiájával hangulatos magyar táncot mutatott be. A kitünően sikerült műsort Ft. Béky Zoltán zárta be rövid beszéddel. Szavaiból a szülők és a gyermekek egyaránt érezhették, hogy olyan ember szól hozzájuk, akinek a kezében jó kézben van az amerikai magyar reformátusság nagy ügye. Dékány László Édesapáin Egész életében húzza az igát Verejtékezve vet s arat, Néha már úgy érzi leszakad a válla És roskad a gondok terhe alatt. Könnyeit nem látja soha, senki, Mert befelé folynak könnyei. De ha övéit szomorúnak látja A csillagot is lehozná nekik. Tűr és dolgozik éjjel nappal, Köszönetét érte vájjon ki mond? Mint biztos erőd véd a válla. Melyet már erősen húz le a gond. Lassan lassan meghajlik a válla, De boldogan csillog szem párja Haja megőszül már idő előtt, Ha kis családja körülveszi őt. Édesapám, drága édesapám, Kit ünnepelni gyűltünk össze máma, Szálljon a magasságos mennybe Szivünkből éretted buzgó hála. Köszönjük Istenünk, hogy jó apát adtál. Köszönjük szerető, drága jó szivét, Áldd meg munkáját, álld meg egészen Hosszúra nyújtva, nekünk-életét. Orth Győzőné 7
