Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
“Bemutatjuk Fejes Ádámot” Először a Hollywood-i Magyar Református Egyház nagyszerűen szerkesztett Híradójában bukkantunk rá kitűnő versére. Érdeklődésünkre rövid levéllel és újabb versekkel válaszolt. Fejes Ádám a dunántúli Aba község lelkipásztora, hol a háborúban elpusztult templom helyén Istennek uj házat Reggel. Csillog az ablak páraködén át a felkelő nap arany sugara, angyal kéz bontja éjszaka árnyát, fürdik a fényben a fák sudara ... Úgy borul ránk e mennyei kékség, mint uj bocsánat és uj kegyelem; jézusi fény ez — újra reménység, kezdet, erő hiv, légy ma velem! Dániel. Királyi gőg parancsát megvetetted; hazád felé ablakaid kitárva mondtad imád, te idegenben árva, Hozzá ne szólj, azt már meg nem tehetted! Durva kezek lökték a mélybe tested, csontok közé zuhantál, elaléltan, vad bestiák futása most ha torpan, varázsos ujjal azt talán te tetted? Rémült szived félt, kalapált riadtan — nem bánta meg, hogy imáit nem adta ■— elpusztulok, a szád csak ezt vacogta. Nem tudva lettél hős, hanem tudatlan vállaltad el, jöjjön halálos fogda! Hűsége lásd, a vadakat lefogta! örömmel közöltük ezt a néhány szemelvényt Fejes Ádám verseiből és nincs kétségünk afelől, hogy sikere lesz olvasóink táborában. Mert siker nélkül a lírikus nem lélegzik, nem kap biztatást és lendületet a további alkotásra. Pedig nagy szükség van ma itt és odahaza egyaránt olyan próbál emelni. Ezzel “bajlódik” — így Írja — “1948 óta, ami sok örömet és sok gondot is okoz.” De Krisztusnak ez a végvári vitéze ezer “gondja” között sem tud ellenállni annak, hogy uj Balassa Bálintként ne öntse költeményekbe, lelkének kétségeit, látomásait és vívódásait. ízelítőül itt közlünk néhányat írásaiból, hogy bemutassuk tehetséges ó-hazai lelkész-költőnket amerikai magyar református olvasóinknak. Lázadás. Irgalmasságod hirdetem s irgalmatlanul bánsz velem — kegyelmed hordom ajkamon s kegyetlenséged jajgatom... ügy elborít a gyengeség, a hitem bizony nem elég, Illésnél is rosszabb vagyok, még meghalni sem akarok, csak fáradt vagyok, látod-e, ha kic8ufolnak, bánod-e? És fáj a csontom, a velőm, veríték vérzi keszkenőm, merő seb vagyok, csupa seb, futásom egyre sebesebb, majd eldőlök a hegy fokán: engedd, hogy áldjon ott a szám, lássam, kegyelmed volt velem, ha most kegyelmed nem lelem, tudjam, nem más, az irgalom könyörült törpe voltomon, Uram, Te áldottan verő, gyengeségemben légy erő! tehetségek kibontakozására és megszólaltatására, mint Fejes Ádám. Ilyen módon szivéből fakadó bizonyságtétele úgy ért el sziveinkhez, hogy maradandó lelki hídnak lett szilárd és biztos pillére. Eszenyi László AZ ANYÁK Csak egy voltak kivétel, az Anyák. Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a nő szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve-elrendelési ők a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétien szeretet.. . Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet! Szabó Lőrincz ☆ ☆ Nincsen a gyermeknek olyan erős vára, Mint mikor az anya két karjába zárja. Nincsen őrzőbb angyal az édes anyánál, Éberebb csillag sincs szeme sugaránál, Nincs annyi áldás, amennyi sok lenne, Amennyit az anya meg ne érdemelne. Pósa Lajos ☆ ☆ 9
