Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
ELNÖKI JELENTÉS az Amerikai Magyar Református Egyesület Igazgatóságához az 1968. évről. Mélyen tisztelt Igazgatóság! Kedves Testvérek! Igazgatóságunk jelen gyűlése Egyesületünk életének egy négy éves szakaszát zárja le és egy újabb négy esztendős munkának az elindítását jelenti — Közgyűlésünk megbízatása alapján — úgy számomra, mint tisztviselő társaim, valamint az igazgatóság számára. HÁLA ÉS KÖSZÖNET Én személy szerint hálás vagyok Istennek, hogy egyesületi szolgálatom első terminusán, az elmúlt négy év alatt, erőt adott — a sok haj, gond és mindig nehezebb körülmények között, — annak a munkának és felelősségnek a betöltésére, amely az Egyesület vezetésében és irányításában reám hárult. Hálás vagyok közgyűlésünk és igazgatóságunk tagjainak, hogy ezt a munkát jóváhagyta és egy újabb négy éves terminusra oly egyhangú lelkesedéssel adott megbízatást. De mindenek felett hálás vagyok Istennek és a közgyűlés tagjainak, hogy ennek a nagy és felelősségteljes munkának a végzéséhez olyan kiváló munkatársakat adott és állított Egyesületünk élére, mint központi tisztikarunknak és igazgatóságunknak valóban kiváló tagjait. így lehet az ut, amelyen most együtt elindulunk, bármilyen nehéz, a jövő kétségekkel, bizonytalanságokkal teljes, ha egymás kezét erősen fogjuk, s bizodalmunkat a mi Istenünkbe vetjük, aki nem hagyott el minket soha a legnehezebb időkben sem, meg fog tartani minket ezután is, mert egyedül Ő a mi oltalmunk és erősségünk. NEHÉZSÉGEK Az az esztendő, amelyről számot óhajtok adni Igazgatóságunk tagjainak, Egyesületünk életében egy valóban neliéz, gondokkal, bajokkal, küzdelmekkel és váratlan meglepetésekkel teljes esztendő volt. Amikor a hajó csendes, sima vizeken megyen, könnyű a kormányzás. De a mikor megmozdulnak a vizek, viharok hányják és csapkodják a hajót, akkor a kormányosoknak talpon kell lenni éjjel nappal. Erősen kell tartani a kormány-kereket, figyelni a műszereket, a vész harangok kongását, ha el akarják kerülni a veszedelmeket és révbe akarják juttattni a hajót. Egyesületünk hajója nem mondhatnánk, hogy valami csöndes, békés vizeken evezett az elmúlt esztendőben. Már az esztendő elején váratlanul ért bennünket Egyesületünk titkárának a lemondása. Lemondásával reánk maradt egy olyan szervezési mező, amely tele volt bajokkal elégedetlenséggel. Három fontos területünk üresedésben volt, szervező nélkül (Chicago, Connecticut és New York). Két kiváló szervezőnk, Csik Sándor és Dr. Hámos Ottó, itt hagytak bennünket. Mondani merem, hogy a szervezés valósággal leállott, s a tagfelvétel január és február hónapokban évtizedek óta a legalacsonyabb volt. A titkári és a szervezési munkát átvevő központi tisztviselőknek nem volt könnyű a réseket betömni, a bizalmat helyre állítani és a munkát megindítani. Első lépésünk volt, hogy titkárunk távozása után, februárban, szervezői értekezletet hívtunk össze Washingtonba, amikor szervezőinket két napos munkáskonferencián szakszerű oktatásban és kiképzésben részesítettük. Uj szervezési programot állitottunk be, uj quótával, mindenkire egyformán érvényes követelményekkel, egységes felemelt fizetési és jutalmazási rendszerrel. Szervezőink a tervet és a programot elfogadták s minden reménységünk meg volt, hogy a múlt mulasztásaiból legalább valamit pótolni tudunk. Sajnos, reménységeinkben csalódnunk kellett. Az évből már két hónap elveszett, s rögtön az év elején az előző év végén felvett rossz biztosításokból száz-ezrek estek ki, melyeket egyes szervezőink csak azért vettek fel, hogy quótá- juk meglegyen az év végére, s fizetésüket biztosítani tudják, annyira, hogy két szervezőnket kénytelenek voltunk elbocsátani. Hogy mibe került Egyesületünknek az a lelkiismeretlen manipuláció, arról jobb nem beszélni. Éhez jött a négy évenként esedékes közgyűlés. Annak az előkészítésével járó temérdek munka, amely amellett, hogy központi tisztviselőink teljes idejét igénybe vette, a fielden viszont egyes szervezőinknek a közgyűlésre való készülődés és “szerveszkedés” terén kifejtett “tulbuzgalma” quóta teljesítményüket károsan befolyásolta. Figyelembe kell venni azt is, hogy az a munka mező, amelyen dolgozunk “Magyar és Református”, — s amelyet a következő négy évre a közgyűlés ismét megszabott — állandóan és veszedelmesen szükül. Uj erőfeszítésekre, meglátásokra, tervekre és eszközökre van szükségünk, ha a megkívánt 10%-os növekedést a jövőben biztosítani akarjuk. EREDMÉNYEINK-NÖVEKEDÉSÜNK Tekintetbe véve az említett nehézségeket, hálásaknak kell lennünk Isten iránt azokért az eredményekért, melyeket a múlt évben elértünk, mert határozottan jelentős eredményeket tudunk felmutatni több olyan területen, melyek Egyesületünk fejlődését, erősödését, biztonságát, érték-növekedését bizonyítják. Ezek közül csak néhányat emlitek meg: 1. Egyesületünk vagyona (assets) volt: 1967, december 31-én $14,913,124.78 1968, december 31-én $15,310,931.00 Növekedés: $ 397,806.22 3
