Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-01 / 3. szám

Li Egyesületünk új Igazgatóságának a tagjai Ülő sor: Ft. György Árpád titkár, St. Miklóssy Pál pénztárnok, Ft. Dr. Szabó István alelnök, Ft. Dr. Béky Zoltán elnök, Ft. Borshy Kerekes György alelnök, Sipos István alelnök, Eszenyi László ellenőr. Álló sor: Ft. Nagy Lajos, Nt. Bertalan Imre, Kurimai András, Varga Elemér, Áros Béla, Modory Károly, Nt. Tóth Tibor, Molnár József, Sziics Bálint igazgatók. Egyesületünk uj igazgatósága — a közgyűlések kö­zött Engyesületünk legfőbb kormányzó testületé — rendes évi gyűlését március 24-től tartja washingtoni Kossuth Házunkban. Az uj igazgatóságnak ez az első gyűlése. A gyűlés­ről a jövő számunkban számolunk be. Dolinszky Tibor: LEVÉL EGY VOLT BARÁTOMHOZ Kedves Pistám! Amikor közel 5 évvel ezelőtt, mint nőtlen ember, úgy gondoltad, hogy Keletre mégy “szerencsét próbálni” és meg­kérdezted, hogy rendben lesz-e ha továbbra is hozzám kül­död biztosítási dijaidat, őszintén megvallva, örömmel vettem ezt a baráti megnyilvánulást. A mai postával kaptam meg leveled, amelyben tudatsz, hogy közben nemcsak megnősültél, házat vettél, de egy aranyos kislánykával is megáldott az Ur. Jól elhelyezkedtél, anyagi és családi körülményeid teljesen mások mint a volt californiai agglegény-életben. — Felmondod biztosításod, mert az nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. Leveled komoly lelkiismeret furdalást váltott ki ben­nem. Önző voltam, mert nemcsak barátnak, de osztályom tagjának is megakartalak tartani. Úgy látom, hogy mindkét síkon vesztes lettem. Sőt, szeretett országos testvérsegitő in­tézményünket sem szolgáltam célszerűen, hisz nemcsak Téged, hanem Feleséged és gyermekedet is elvesztettük mint esetleges tagtestverünket. Az a tény, hogy ez más osztályoknál is sok esetben elő­fordul, nemcsak sovány vigasz, de egyben indítéka annak, hogy levelemet Egyesületünk hivatalos lapjának keretei kö­zött, többi osztályvezető barátaim okulására is, nyilvános­ságra hozom. Sajnos, nem vagyok egyedül, aki meghatódott azon, hogy volt osztálytagja továbbra is, ezer vagy több mér­föld távolságról is, hozzá kívánja a dijait beküldeni. Egyéni szempontból tényleg kellemes régi barátról hallani, vagy legalább a csekken aláírását látni és ezáltal tudni, hogy jól van: viszont a csekked nem árulta el, hogy közben megnő­sültél, gyermeked született és házat is vettél. Ha áthelyeztet­telek volna a helyi osztályhoz, ottani megbízottunk mindezt természetszerűen tudta volna: felajánlhatta volna Feleséged­nek valamelyik jó módozatunkat, gyermekednek oskolázta- tási biztosításunkat, Neked pedig, családod teljes biztonságba helyezése érdekében a legújabb “mortgage” biztosításunkat. Nemcsak Te maradtál volna meg közöttünk, Pistám, hanem nem-magyar származású Feleséged és aranyos kislánykád is valószínűleg tagjaivá váltak volna annak az Egyesületnek, melyet ittléted alatt annyira szerettél és értékeltél, hogy minden akkori barátodnak őszintén ajánlottad. Fenti feltételezésemet tények támasztják alá: volt bará­taid közül János és Pat, Jóska és Shirley, sőt Márta, akinek udvarolgattál, és férje Armando, valamennyien tagjai az Egyesületnek. Egyről biztosíthatlak: sem én, sem a hasonló esetekben hasonlóan cselekedő osztálykezelők nem azáltal a nagyon szerény anyagi szemponttól vezettetve tartják meg volt ba­rátaikat osztályuk keretein belül. Hisz egyáltalán nem azért csináljuk ezt a sokszor igen terhes, fárasztó és sok esetben háládatlan önkéntes munkát, hanem azért, mert érezzük, hogy az alapköve ennek az országos, keresztyéni szellemű és magyar testvérsegitő munkának. Ha levelem nyilvánosságra hozása folytán legalább egy, másik osztálykezelő testvérem ráébred arra, hogy nem szol­gálja sem volt barátja, sem az Egyesület közös célját azáltal, hogy városából elköltözött volt barátját továbbra is osztálya keretében tartja, máris érdemes volt megtenni. Ha egy hősies elszántsággal megértetjük volt barátainkkal, hogy jobb ki­szolgálás szempontjából elsőrsorban az ő, gyarapodási lehe­tőség síkján az Egyesület szempontjából szintén előnyösen a mindenkori helyi osztálykezelés: egy országos egyenlegbe­hozást indíthatunk el. A mérleg elvileg mindig megmarad. Hisz tagtestvéreink gyakorlatilag mindig egy nagyvárosból a másikba költöznek, igy ha elbocsátunk egynéhányat az osz­tálytól, egy másik osztály ugyancsak azt téve, más tagtestvér személyében kiegyensúlyozza azt. Látod, Pistám, őszintén kitárt körülményeid tudatásával talán egy olyan szolgálatot tettél Egyesületünknek, melyre enékül sem én, sem más osztálykezelők esetleg csak későb­ben, vagy túl későn ébredtünk volna rá. Nem szándékoztalak “elrettentő példának” állítani, ha mégis azzá váltál, Pajtás, akaratlanul is, újra szolgálatot tettél. Nekem, a többi osztálykezelőknek és közösségünknek! 7

Next

/
Thumbnails
Contents