Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
dig velünk volt s titok maradt számunkra, hogy mikor tanult, mert ő tudott a legjobban közöttünk. Vérbeli pataki diák volt, de mindig a legjobb tanuló. Ha csínjeinket felfedezték, ő duplán fizetett, mert ő teológiai tanárnak fia volt és számára mindig szigorúbb mértékkel mértek. Kápláni dolgozatát megcsodáltuk s tudtuk, hogyha a fél világ ellene lesz is, ő pataki teológiai tanár lesz. Tanúit Montpeliierben, Zürichben és Bonnban, ahol Barth Károly kedvenc tanítványa volt, diáktársainak igen kedves és szellemes barátja. Barth Károly nagyra értékelte, családja nagyon szerette és a Pittsburghban tanító Dr. Barth Márkus ma is szívesen emlékezik a náluk gyakran megfordult “magyar Barnabásra”. A németnyelvű teológiai irodalom jól ismerte Nagy Barnát. Értékes tanulmányokat írt svájci teológiai lapokba a magyar reformáció irodalmáról és a II. Helvét Hitvallás keleteurópai történetéről. 1936-ban megírja doktori disszertációját: “A teológiai módszer problémája az úgynevezett dialektika teológiában.” Könyvét a magyar teológiai tudományosság nagy elismeréssel fogadja s Dr. Vincze Károllyal szemben bejut édesapja örökébe, a sárospataki teológia dogmatikai tanszékére. A fiatal professzor tanulva tanít és egy komoly hitvallásos nemzedéket nevel fel Patakon. 1943-ban lefordítja Niesel Vilmos “Kálvin teológiája” című művét, hogy a magyar református lelkipásztorok hozzájuthassanak a kálvini teológia egészének összefoglaló értékeléséhez. Magyar teológiai és külföldi lapokban is számos cikke jelenik meg. Klasszikus munkája a II. Helvét Hitvalláshoz írt bevezetése, amelyről Dr. Tóth Endre debreceni professzor azt írja, hogy “nagy jelentőségű” tanulmány. (A II. Helvét Hitvallás Magyarországon, 52-ik oldal.) Ez a tanulmány ablak, amelyen keresztül bele tekinthetünk Dr. Nagy Barna teológiai gondolkozásába. Érdekes az a sokak által emlegetett tény, hogy Dr. Nagy Barna Barth Károly egyik legkedvesebb tanítványa volt, de teológiai gondolkozásában nem követi nagy mesterét, hanem megmarad Kálvin tanítványának. Az ige teológusa, aki feladatának tekinti, hogy tanítványaival mindjobban megértesse a nagy reformátort, Kálvint és másik kedvencét, Buliinger Henriket. Azt mondják erről a magyar emberről, hogy a XVI. századi francia nyelvnek egyik legjobb ismerője volt Európában. Kálvin és Buliinger kutatásaival nagy tiszteletet váltott ki magának az európai teológusok előtt és ezt a munkát értékelte a zürichi teológia, amikor 1968-ban megtisztelte díszdok- torsággal. Nemcsak nagy teológus, hanem zseniális nyelvész is volt. Kutatásai közben reájött, hogy szüksége lesz a lengyel nyelvre, neki dűlt a lengyel nyelvnek és rövid időn belül megtanulta, öt nyelvet beszélt és ezen felül kitűnően fordított a latin nyelvből is. Kálvin Jánosnak a Rómaiakhoz és a Zsidókhoz Írott levelek magyarázatát újból revideálta és sajtó alárendezte. Szenvedélyesen szerette a magyar református multat, de szerette reformátorainkat is. Elismert Kálvin és Buliinger kutatóvá nőtte ki magát. Nagyobb tanulmánya jelent meg “A Heidelbergi Káté története Magyarországon” című kötetben: “A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és kiadásai Magyarországon a XVII. században.” “A II. Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve” című kötetben “Méliusz Péter művei” címen írt 110 oldalon. 1967-ben lefordította, bevezetéssel és jegyzetekkel látta el a “Bulldnger Henrik levele a magyarországi egyházakhoz” című könyvecskét, amit a Magyar- országi Református Egyház adott ki. Elvették tőle a teológiai tanszéket, de művein keresztül az egész ország lelkipásztori seregét és a jövő nemzedékét tanítja tiszta és hamisíthatatlan református szent hitével. 1969. szeptember 17-én — az ide érkezett hírek szerint — a Tudományos Akadémián, felszólalt és beszéd közben esett össze. Patakon temették el 1969 szeptember 27-én. Egyik tanítványa igét olvasott felette, többi tanítványai és barátai pedig énekeltek drága, megfáradt szíve felett. Nagy Lajos TEGHZE - GERBER MIKLÓS Az emigrációs magyarság egyik legkiválóbb és legértékesebb zeneművésze hunyt el november 5-én Detroitban. Elhunyta nem csak itt maradt kedveseinek, hanem az óhazai és a világ minden táján szétszórt magyarságnak pótolhatatlan vesztesége. Tegh- ze- Gerber Miklós több mint 300 örök értékű mű- dallal, magyar és népi dalokkal gazdagitotta a magyar zene-irodalmat. Ezek a világ bármely táján élő magyarság kedvenc dalai lettek s gyakran halljuk felzendülni őket rádió állomásokon is. Ha egyebet nem alkotott volna, emléke akkor is örökké élne a nóta és zenekedvelő magyarság szivében. Egyesületünk régi hűséges tagja és munkása volt. Felesége Teghze-Gerber Miklósné Egyesületünk detroiti irodájának hivatalnoknője. Egyesületünk tagságának nevében fejezzük ki részvétünket itt maradt szeretteinek. DETEKY ÁGOSTON Deteky Ágoston volt csendőr alezredes Egyesületünk pittsburghi osztályának tagja távozott el az élők sorából november 10-én 71 éves korában. Deteky Ágoston a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetségének egyik vezéregyénisége, s emigrációs magyar életünknek és minden nagy magyar ügynek egyik legkiválóbb harcosa volt. Távozása egész amerikai magyar közéletünk számára nagy veszteség. Legyen emléke áldott s itt maradt kedvesein Isten vigasztaló kegyelme. KONCZ JÁNOS Egyesületünk Painesville — Fairport Harbor-i osztályunk régi hűséges kezelője Koncz János hunyt el november 17-én, 73 éves korában, Painesville, Ohio-ban. Több közgyűlésen mint delegátus vett részt s hűséges munkájának eredménye, hogy Painesville-Fairport Harbor-i osztályunk vezetése alatt tagságban megnövekedett és megerősödött. Temetését Elek Áron clevelandi lelkész végezte nagy részvét mellett. Itt maradt nagy családjának — akik Egyesületünknek mind tagjai — részvétünket fejezzük ki. Legyen emléke áldott. 13
