Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN: ÚJ ESZTENDŐ KAPUJÁBAN Isten iránti hálaadással szivünkben zártuk le a mögöttünk álló esztendőt. Legyen az Urnák minden dicsőség az elért eredményekért. Egyedül az Ő kegyelméből és jóságából tartattunk meg. Isten vezetett bennünket és lett diadalmas minden kicsinyhitüségünkön és félelmünkön. El és áll Amerikai Magyar Református Egyesületünk és élni s állni fog mindaddig, amig az Ur a mi erősségünk és egyetlen segedelmünk. Minden elért eredményeink ellenére elmondhatjuk, hogy az elmúlt esztendő nagyon nehéz, gonddal, munkával és szolgálattal teljes év volt. Konvenciói év volt és az előkészületek, azzal járó izgalmak kihatottak Egyesületünk munkájára és eredményeire is. Viszont azt is meg kell mondanunk, Istennek ezért is hálát adva, hogy emlékezetünk szerint ez volt az Amerikai Magyar Református Egyesület legszebb konvenciója. Méltó kifejezése volt a Konvenció mindannak, amit Egyesületünk jelent. A megválasztott delegátusok valóban komolyat alkottak és szolgálatuk Egyesületünk szempontjából valóban nagyjelentőségű volt. A konvención hozott határozatok valóban jövőnket épitő hatorzátok voltak. Ezekkel a határozatokkal Egyesületünk jövő évi szolgálatának alapjait leraktuk és azoknak végrehajtása és eredményes valóraváltása Egyesületünk jobb jövőjét alkalmasak épiteni. Ezek a nagyjelentőségű határozatok ez esztendőben lépnek életbe. Jó reménységgel és imádságos lélekkel várjuk majd, hogy a komoly felelősséggel hozott döntésekből megépüljön az az Ígéretes holnap, melynek eljövetele nagyban emeli majd Egyesületünk munkásságát és jövendő szolgálatát. Ezen határozatok közül első helyen említjük azt, hogy egész szervezési munkánk átszervezés alatt van. Ezt az esedékes átszervezést Konvenciónk határozta el és ennek megvalósulásától mindnyájan joggal sokat várunk. Uj kvóta és fizetési rendszerünk lesz ebben az évben. Az átszervezéssel kapcsolatos ismertetéseket Egyesületünk főtisztviselői a januárban esedékes szervezői megbeszéléseken teszik majd meg. Már esztendők óta sürgettük az ifjúsági munkával való behatóbb foglalkozást. Egyesületünk konvenciója ebben a vonatkozásban is lényeges eligazítást adott. Akié az ifjúság, azé a jövő . . . Halaszthatatlan feladatunk az ifjúsági munka kiszélesítése. Ennek a szellemében történt Egyesületünk Igazgatóságának az a döntése is, amely Árvaházunknak kapuit újból megnyitotta. Árvaházunkban máris gondozunk néhány árvát és arra rászoruló fiatal gyermeket. Ezen a munkán felül keressük azoknak a lehetőségeknek új utait, hogy miként tudnánk többet adni egyházaink és egyesületünk ifjúságának. Nagyon szükséges az, hogy ifjúságunknak minél szélesebb rétegeit bekapcsoljuk Egyesületünk közösségébe, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha ifjúságunkért az eddigieknél többet teszünk. Ezekből az elgondolásokból és tervekből csak nehányat említünk meg: Nagyszerűen bevált nyári iskolánk kibővítését tervezzük. Több nyári kurzust szeretnénk, hogy minél többet adhassunk ifjúságunknak. Közép iskolásainkat tanulmány versenyeinkben való részvételre is szeretnénk ösztönözni. Meghirdetett szélesebb körű ösztöndíjazási rendszerünket is megkezdjük. Az ösztöndíjakat majd a nyári tanfolyamok kapcsán adjuk ki már ebben az esztendőben. Őszinte kívánságunk az is, hogy Egyesületünk és egyházaink közötti jóviszony továbbra is erősödjék és egyre harmónikusabbá és fo- kozottabbá legyen. Kérjük egyházaink lelki- pásztorait, presbitereit és tagságát, hogy tegyenek meg mindent Egyesületünk javára, mert hiszen Egyesületünk éppenugy Isten országát 2
