Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
Bognár József: 4£... Feketével ki fonja be?.. /’ Meglehetó'sen elrongyolt állapotban egy csomó újságot kaptam Magyarországról. Ahogy az olvashatatlan, vagy nehezen olvasható foszlányokat elakarom dobni, egy szerkesztó'i üzeneten akad meg a szemem: “Érdeklődőnek, Miskolc: A népi demokratikus honvédség utolsó lovas alakulatát a múlt hónapban feloszlatták. Nincsenek többé huszáraink. Eljárt felettük az idő.” Hökkenve érzékelem a hirt: hiszen ez a világhirü, fél Európát végigverő magyar könnyű lovasság szimpla sírfelirata. Szinte hihetetlen, hogy a magyar harci dicsőség vakmerő és önfeláldozó hordozója végelgyengülésben múlt ki. És vele a magyar ló, amelynek patája ott csattogott, ott szikrázott mindenütt, ahol halált és glóriát osztogattak. Janzsó öregapám jut az eszembe, aki tizenkét esztendeig szolgált a huszároknál és ha jókedve volt, vénségében is a húszárlovakról énekelt: Ez juó lú, ez lesz juó, Remondának valuó ... Sokan már azt sem tudják, hogy mi az a remonda. Betöretlen, de már nyereg alá való csikó. Huszárálom! A döbbenetes üzenet hatása alatt oldalszámra tudnék Írni a magyar huszárokról, de kevés a helyem és ezt a keveset a magyar huszárok utolsó nagy és halálos vágtájának szentelem. 1914 őszeleji bágyadt napsütésben a galiciai Lima- nova, egy rongyos lengyel falu előtt sorakozik a soproni 9-es gróf Nádasdy huszárezred. Ezer nyalka huszárgyerek, ezer pompás fekete ló. A huszárokon vörös nadrág, kék zubbony és mente a nyakba vetve. A fejükön fekete tollbokrétás, viharszíjas csákó. Komor csend, csak a lovak zablája csörög. Muhr Othmár, az ezredparancsnok körül tisztek, csupa mágnás és birtokos nemes, mint egykor Mohács mezején: az ország szine-java, de a közhuszárok nevei is árpádkoriak: Bokánok, Veszkények, Hőgyék, Cserek és csupa János, csupa Pista, csupa Jóska. . . Megérkezik a parancs: Támadni! —Aufsitzen, felülni! — mondja Muhr ezredes németül, mert a vezényleti nyelv német, de mintha éreznék, hogy Ukkon, az öregisten, a magyarok istene elé mennek, magyarul adják tovább a szót: —Lóra! — kiáltja gróf Cziráky Antal. ősi íze és ősi hordereje van a szónak. Ezer nyalka huszárgyerek a nyeregbe döccen, aztán “kard, ki kard”, megy a vágta, mint a fergeteg. Odaát megszólalnak az orosz gépfegyverek. Ló, ember százával bukik a földre. Csak egy mentség van: le a lóról. Gyalog verekednek. Mikor már nincsen mit kilőniök, csövön markolják a karabélyt és a boldogabb végével küldenek a másvilágra maguk elé mindenkit, aki elébük kerül. Az ütközet végen nincsen többé 9-es gróf Nádasdy huszárezred. Muhr Othmárral és a mágnás tisztikarral együtt majdnem mindenki elesett, de egyetlen huszár sem akadt, aki meghátrált volna. A támadási parancs értelmetlen volt és esztelen. Aki kiadta: Frohreich lovassági tábornok az ütközet végén agyonlőtte magát. Ez volt az utolsó nagy magyar huszárroham, az utolsó halálos vágta. Azóta a maradék huszárság is örökre elvágtázott. Ma már nem mondja és nem kérdi senki a legrégibb magyar lovasnótával: Sárga a lovam sörénye, Feketével ki fonja be, Ki fonja be? . . . HUMOR PESTI HUMOR Megkérdezik a cigányt, mi a véleménye a gazdasági mechanizmusról? Eleinte szabódik, de végre kinyögi: “Hát kérem a mi bandánkban egészen másként van, mi nem a hegedűt, hanem a hegedűst dobjuk ki, ha rosszul játszik.” KIHÚZHATNÁ... Bajszos Péter uram keserves képpel sétál a főutcán. Szembejön vele a komája, Ösztövér-Varga: —No, mi van, koma? —Iszonyúan fáj a fogam. —Fáj-e? Ha az enyém volna, én kihúzatnám. —Ejsze, ha a kendé vóna, én is kihúzatnám. BETHLEN OTTHON (folytatás) megírása Gyűjteményünk anyagának felhasználása nélkül lehetetlen. Mik azok, amiket megőrzőnk s amiknek beküldését kérjük? Anyakönyvek, jegyző és pénztárkönyvek, (egyházi és egyleti) írott, vagy sokszorosított, nyomtatott kiadványok (újságok, könyvek, évkönyvek, körlevelek, meghívók, plakátok, jegyek: pecsétek, bélyegzők, filmek, hanglemezek, hangszalagok, sapkák, szalagok, zászlók; úrasztali és keresztelő edények, térítők, stb.; (katona) levelek, képek, egyleti jelvények, általában minden, ami a Magyarországon kívüli (Nyugat- Európa, Észak és Dél-Amerika, Afrika, Ausztrália (Tasmania, Uj Guinea, Uj Zéland, stb.) életükkel kapcsolatban van. Gyűjteményünket nem korlátozzuk csak református vonatkozású anyagra. Örömmel adunk abban helyet evangélikus és más protestáns testvéreink anyagának is. 10
