Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
Orth Győző: APÁK NAPJÁN Trónfosztott király. Nagyünnepek, Konfirmáció, Érettségi, Anyáknapja, Pünkösd után, mintegy elkésve kitaláltan jelenik meg az üzletek, nagyáruházak kirakatában koronás képe. Nem tréfálok, koronát pingált a piktor egy 30 - 40 körüli férfi fejére és a hirdetések gondoskodtak arról, hogy mindenki megértse: —Ezen a napon, őt ünnepeljük, az édesapát, ezen a napon Ő a király. Ha “Apák Napjának” van valami mélyen elszomorító fonáksága, akkor azt a rajzoló ebben a képben kifejezésre juttatta. Először is azzal, hogy a megkoronázott apa arcán, mindennek, csak királyi méltóságnak nem nevezhető arckifejezés ül. Az apák napi király úgy néz, hogy abban a nézésben benne van, hogy ő maga sem hiszi a királyi mesét. Nagyon jól tudja, hogy ő ezen a királyivá deklarált napon is csak az, aki az év többi, számszerint 364 napján volt: Szolga, sokszor rabszolga. Vállain a család fenntartásának egyre nehezedő terhével maholnap olyan lesz, mint a titánok vezére Atlasz, akit azzal büntetett Zeusz, hogy a földgömböí hordozza, amiért be akart törni az egekbe. Viszont van ennek a koronának egy keserű utalása egy még keserűbb igazságra. Arra, hogy a mai kor édesapái valóban trónjuktól és méltóságuktól megfosztott, detronizált uralkodók, akik elvesztették országukat, elvesztették alattvalóikat, elvesztették a családot jelentő ifjúságot. Hová pártoltak alattvalóik? Hová pártolt az ifjúság? Bárhová, ahol az ősembert utánozó zenecsinálók megjelennek és a Hammelni patkányirtó furulyáját felcserélve modernebb hangszerekre dobhártyát re- pesztően üvöltenek. De még ezt is túlharsogják a szinte önkívületi állapotban sikoltozó volt királyi alattvalók és azok között is túlnyomó többségben a gyengébbnek nevezett nem, serdülő képviselői. És mint ahogy a kígyó előtáncol a kosárból, éppen olyan ellenállhatatlan kényszerűséggel, testük minden porcikája rengeni, ringatózni, rángani kezd, szemükben pedig szinte túlvilági tüzek gyulladnak fel . . . Itt vannak az apák országának alattvalói. Itt van az ifjúság. És mit szólnak ehez a szülők? Mit szólnak a pszy- citológusok? Hogy mit szólnak hozzá a szülők, azt a királyi reklám fejezi ki, amely szerint az év 365 napjából már csak egy napon az Ő napúkon szólhatnak egyáltalán valamit. Hát a tudós lélekbúvárok, pszychologusok? Ők azt mondják, hogy nincsen semmi baj ezekkel a tinédzserekkel. (Persze a magyar nyelv nem fejezi ki magát ilyen úri módon, hanem csak úgy parasztosan mondja, hogy kamaszok). Abban a korban élnek, amikor gyermekből fiúvá vagy leánnyá változnak át. Ezzel a változással jár, hogy már nem tudják feltétel nélkül elfogadni a szülők követelményeit. Kezdenek rájönni, hogy szüleik is csak emberek, akiknek hiábik is vannak és ezeket a hibákat—haha—diadallal helyezik a mikroszkóp alá. Ezen az utón aztán elindulva, mint farkasok csordába verődnek és forradalmat szerveznek. Nem is tehetnek mást, mondják tovább a tudósok, hiszen egész szervezetük lázong, forrong, amiben a legdöntőbb szerepet a férfiúvá és nővé válás folyamata játsza. Ennek a lázongásnak forradalmi ütemét vették át és vitték bele muzsikájukba a gombamódra szaporodó dúsfürtű dalnokok. Én nem vitatkozom a pszychologusokkal. Engem csak az aggaszt, amit viszont ezek a lélekbúvárok is elismernek, hogy az egynapra megkoronázott édesapák elvesztették trónjukat és véleményük voltaképpen már egy napra sem számit. Mert ma nem a szülők irányítják a gyermekeket, hanem a gyermekek közvéleménye terrorizálja a szülőket. Van-e példának okáért lányos ház ma nagy Amerikában ahol Anya és lánya ne vívná meg naponta a “Mit vegyek fel?” csatáját? A vesztes fél pedig az egy napra megkoronázott királyi pénztáros, aki a számlákat fizeti meg. És ez igy megy minden vonalon. “Everybody does it ' a bűvös jelszó, a Sátán modern jelszava ma, amivel az ifjúságot annyira hatalmában tartja, hogy vele mind a tiz parancsolatot, mint élére állított dominókat, egyetlen legyintésével sorra dönti . ... És ugyanennek a jelszónak szégyenné nyilvánított rettegett bélyege a “Chicken”, amitől a mai teenager jobban fél, mint a középkori ember a kolerától .... Hol a megoldás? Az Ige Fényében meg kell állapítanunk, hogy az edesapai királyság és uralom se nem tréfa se nem reklám. Isten szerezte intézmény az. Isten az édesapát tette felelőssé családjáért. Nemcsak testi, de lelki vonatkozásban is. Ez az eredendő jog amiről lemondani az édesapáknak semmilyen körülmények között nem szabad. A szomorú az, hogy az édesapák túlnyomó többsége ezzel a joggal senem törődik se nem él vele. Egyik oldalon siratják elvesztett királyságukat, de ugyanakkor tovább játszók a fiait imádó Éli főpap szerepét: gyermekeiknek mindent megvesznek, mindent elnéznek, mindent megengednek. Ezért, ha van megoldás, az nem lehet más, mint tudomásul venni az Éli főpapnak üzent figyelmezte6
